Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-219

188 219. országos ülés márezlus 17. 1877. márczius 28-án ki is adatott és II. fejezetének 23. §-ában a tisztviselőkről ez mondatik: „23-dik §. A községi, széki és kerületi képvi­seletek, mindjárt megalakulásuk után, az illető tisztviselőket azonban csak azon időtartamra, mig a törvényhozás utjáni végleges szervezés bekövet­kezik, megválasztják. A tisztviselők minősége és létszáma az eddigi marad." Továbbá a 80-dik §.: A belügyministerhez megerősítés végett a székek és kerületek megvá­lasztott politikai főtisztviselői feljelentendők. A kérvényi bizottság figyelmét nem kerülte el azon körülmény, hogy a volt királyföldi tiszt­viselők mily alapon nyertek, úgy ekkor, mint előbb alkalmazást. Tudomással birt a bizottság azon körülményről, hogy némely királyföldi tiszt­viselők életfogytig alkalmaztattak, és a királyföl­dön fenállott speciális viszonyok folytán támaszta­nak igényt életfogytig való alkalmazásra. Ezzel szemben azonban az 1876! XXXIII. t.-cz. 20-dik §-a, nem különben az emiitett belügyministeri szabályzat 33. §-a igen világosan rendelkezik, ezeket mondván : „33. §. Azon, a fenebbi határozmányok ér­telmében eszközlendő uj választásoknál kimaradt tisztviselők, kik egész életök tartamára lettek al­kalmazva, s kiknek állomásai eddigelé rendes újraválasztás alá nem estek: az 1848. évi XXXIII. t.-cz. által megállapított elbánásban részesitendők, az illető helybeli majorsági pénztár terhére." Feltéve, de meg nem engedve, hogy a volt királyföldi tisztviselők parificálhatók a volt megyei tisztviselőkkel: akkor is a 20. §, folytán egészen világos az ő helyzetök. A 20 §. ugyanis ezt mondja: „Ha ezen in­tézkedések következtében, vagy az uj választások­nál oly tisztviselő marad ki hivatalából, kinek hivatala állandó volt, vagy kinek azon törvény­hatóságban, melyhez eddig tartozott, az ott fenállott szabály vagy gyakorlat szerint, nyugdíjra volt igénye: az önhibáján kivüli hivatalvesztés folytán felmerülő, avagy a nyugdíj iránti igényét az előbbi törvényhatóság különleges jövedelmére érvénye­sítheti. Az ily igények fölött, a szóban levő különleges jövedelmek birtokosainak meghallgatásával, első sorban a újonnan alakult törvényhatóság közgyű­lése határoz. Ezen határozat 15 nap alatt a belügyminis­terhez folebbezhető, ki annak folytán 40 nap alatt végérvényesen dönt." Ez lenne a törvényes szempont; de ez fel; sem vettetett. Azt nem kívánhatják a volt tiszt­viselők, hogy őket életfogytiglan alkalmazzák, nem kívánhatják : mert előttük áll a törvénynek azon I rendelkezése, mely az 1876. 12. törvényczikkben I nyer kifejezést. Ezen törvény 1. §-a ezt mondja. „A törvényhatóságok területének szabályozásánál, melyről külön törvény fog intézkedni. 1. §. A törvényhatósági területek szabályo­zásánál, a melyről külön törvény fog intézkedni, a Királyföld és vele szomszédos területek ugyan­azon tekintetek alá esnek. A terület-szabályozás után a Királyföldre nézve eddig fenállott különbségek a közigazgatás körében megszűnnek. Világos tehát, hogy ezen különleges szervezés, ezen külön alakulás és a volt királyföldi tisztvise­lőknek ezen speciális helyzete, bármiként alakult is annak idején: tovább nem tarthatott, mint a kikerekitési törvény életbe lépéséig. E törvény életbe lépése által megszűnt a Királyföld sajátsá­gos közigazgatási szervezete és megszűnt a Király­földi tisztviselők mandátuma. Ily helyzetben, miután Nagy-Küküllőmegye két különböző elemből alakult, t. i. Felső-Fehérmegye jó részéből, — Segesvár, Kőhalom, Nagy-Sínk és Medgyes volt királyföldi­székből ; — a tiszti kar alakítás tekintetében szem­ben állottak a volt Felső-Fehérmegyei ós a volt 4 szász-székbeli tisztviselők, a főispán és illetőleg a belügyminister rendelkezése által a kikerekitési törvény 19. §-ában biztositott azon kedvezmény, melyszerint a volt megyei tisztviselők hivatalaik­ban maradnak, a volt 1870: 42. törvónyczikk értelmében a legközelebb megejtendő átalános tisztújításig, természetesen ós törvényszerüleg másra nem alkalmaztathatott, mint a volt megyei tisztviselőkre. Ugyanis a hivatalban maradhatást, azt t. i. hogy egy választott megyei tisztviselő 6 évre tarthatja meg hivatalát: a képviselő ur sem vitatja; — ele ez a magyarországi megyerende­zési törvény szerint a volt királyföldi tisztviselők­nek nem biztosította, nem biztosíthatta, mert az 1870: 42. törvónyczikk, sohasem a Királyföldre, sem az ott alkalmazott tisztviselőkre érvénynyel nem birt, és ha ez azokra nem alkalmaztathatott: vajon az ezen alapuló kedvezmény hogyan ter­jedhetne ki akár a Királyföldre, akár annak volt tisztviselőire ? Ha az 1870: XLII. törvónyczikk 6 évre rendeli választatni a megyei tisztviselőket és a kikerekitési törvény 19. §-a e kedvezményt az illető tisztviselőknek: fentartatni kívánja : azt hiszem, ezt joggal csakis az ezen törvény alapján megvá­lasztott megyei tisztviselők, nem pedig a volt Királyföldi tisztviselők, kik soha mandátumot ezen törvény értelmében nem nyertek, vehetik igénybe. Ez volt oka, hogy az 1870: 42. törvóny­czikk által biztositott 6 évi hivatalban maradás, de különösen az 1873: 19. §. azon rendelkezése, hogy a régi megyei tisztviselők az uj megyében is megmaradnak, s csak az esetben, ha ezeknek száma a szükséges létszámot túlhaladná: tekintet­nének a fiatalabbak lemondottaknak.

Next

/
Thumbnails
Contents