Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-217

168 217. országos ülés márczius 14.1877. hozzájárultam volna szavazatommal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sokkal fontosabb a másik, a mit a ministerelnök ur mondott, midőn ugyanis tiltakozott azon kifejezésem ellen, hogy itt alkot­mányválság volt, azt mondván, hogy lehetetlen kétségbevonni a fejedelemnek azon jogát, hogy bizonyos perczben bizonyos intézkedések iránt ag­gályainak ne adjon kifejezést. Igaza van a ministerelnök urnák, ezt senki kétségbe nem vonhatja; hanem ne játszunk a sza­vakkal, legyünk őszinték. Mikor fejezi ki a feje­delem aggályait? Csak 10 évben egyszer, csak akkor, mikor e kérdést meg kell oldani, mihelyt a kérdés meg van oldva, mihelyt a szerződés alá van irva : akkor az aggályok megszűntek, és 10 év múlva, midőn a kérdés újra szőnyegre kerül, akkor az aggályok is újra felmerülnek. (Felkiál­tások : Rendre! Rendre !) Elnök: Csakugyan kérem a képviselő urat, hogy a koronát ne méltóztassék a diseussióba bevonni. Helfy Ignácz: Magam is helyeslem a t. el­nök urnák ezen felszólalását; méltóztassék elhinni, hogy én a magyar korona felségét sérteni soha nem fogom ; ha azt felemlítettem, kénytelen vol­tam vele, mert e kérdés a ministerelnök ur fae­tuma; ő akként adta elő a dolgot, hogy valóban mindaddig, míg Magyarországon bankkérdós lesz: addig ő Felsége személyét attól elválasztani nem lehet. (Igaz! a szélső baloldalon.) Én a t. minis­ter urnák faetumáért nem is teszem a koronát felelőssé ; hanem őszintén kijelenteni, hogy én a t. ministerelnök urnák állítását semmi egyébnek nem tekintem, mint ürügynek, miután másképen igazolni nem tudta r eljárását. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha mondta volna is ezeket ő Felsége: az ő első tanácsosának, ministerelnöké­nek tanácsát követte volna csak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur természetes és meg­vallom igen ügyes taktikából jónak látta a vál­sággal szemben nagylelkű védelme alá venni azon t. férfiakat, kik a válság alatt ő Felségéhez hi­vattak. Legyen meggyőződve, hogy sem az én ál­lításom, sem azon t. férfiak azon nagylelkű véde­lemre nem szorultak. Ha hivatkoztam a múltra, elmondom mennyiben hivatkoztam. A volt Deák­párt t. tagjait azért nem tartottam e czélra al­kalmasnak, mert hiszen az ő kebelökből jött lét­re azon határozati javaslat, melynek folytán a nemzeti bankkal oly módon való kiegyezés ho­zatott javaslatba, a melynek azon időben a mi igen t. elnökünk, aki pedig ékesen szóló ember még csak nevét sem birta kiejteni (Derültség a szélső bal oldalon.) azon valaminek, ami most létre fog jönni. — A másik t. férfiura — kimondom ne­vét is, — báró Sennyeyre csak annyiban-oséloztam, amennyiben tudvalevő dolog, hogy egyidejűleg azzal, mikor ő Bécsbe hivatott, itten a t. kormány olyan híreket terjesztett, melyeknek folytán senki sem tehette fel róla, hogy ő önálló magyar ban­kot óhajtson. {Helyeslés a szélső balról^) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem aka­rok egyebet válaszolni, mint csak azt, hogy azon állítást, mintha a kormány bármiféle híreket ter­jesztett volna: határozottan tagadásba kell vennem, ós vissza kell utasítanom. (Elénk helyeslés a kö­zépen.) Elnök: Méltóztatik a t. ház, a ministerel­nök urnák Helfy képviselő ur interpellatiójára adott válaszát tudomásul venni? Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszi Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az események által hasonlag már tulhaladtatott Madarász József képviselő urnák interpellatiója a Konstantinápolyból hazajött egyetemi tanulók fo­gadtatása tárgyában. Épen azért, hogy ismét ő is félre ne értsen, nem feleletet adok az iránt, hogy mit fogok tenni, — mert hiszen az interpellatió­ban olyan kérdések is vannak — hanem nyilat­kozni kívánok az ügyben, mert helyesnek tartom, hogy ezek mibenléte felderittessók. (Halljuk!) Azt, hogy az egyetemi fiatalság épen ugy, mint Budapest polgárai, abban gátolva nem vol­tak, hogy a Konstantinápolyból jövő ifjakat fo­gadhassák, mindenki tudja, aki akkor Budapesten volt: mert kiki saját szemeivel győződtetett meg, hogy senki abban, hogy a fogadtatásnál jelen le­gyen, nem gátoltatott. Ugy a fővárost, mint azon helyeket illetőleg, hol az illetők megjelenése váratott, semmi néven nevezendő egyéb intézkedés nem történt és más utasítás adva nem volt, mint az, hogy ügyelni kell arra, hogy ezen fogadtatások és a túlságos népcsoportosulások alkalmából rendetlenség és za­var ne támadjon. (Helyeslés a középen.) Ez oly dolog, ami ellen nem gondolom, hogy bárki is kifogást tehessen. Egyébiránt azt is meg kell már előzetesen mondanom, hogy ezen Konstantinápoly­ból hazatérő ifjak érdekében, nem ugyan directe, de indirecte én tettem volt különféle intézkedést. Egyik volt az, midőn a legnagyobb "és legtelje­sebb készségre találván ez iránt a cs, kir. osztrák kormánynál, az intézkedés megtétetett, hogy ha az ifjak Triest felé jönnének, azon ott egyszer előfordult eset ismétlődése lehetetlenné tétessék; a másik, hogy midőn az volt a hir, hogy Buka­rest felé jönnek — s ott is bizony nem épen kel­lemes fogadtatást készítettek számukra, — a kül­ügyministerium utján megtörtént minden intézke­dés, hogy ha az ifjak oda jönnek: lehetetlenné té­tessék, hogy ellenökben demonstrátió vagy bán­talmazás történjék. De mindkét dolog olyan, ami

Next

/
Thumbnails
Contents