Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-217
168 217. országos ülés márczius 14.1877. hozzájárultam volna szavazatommal. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sokkal fontosabb a másik, a mit a ministerelnök ur mondott, midőn ugyanis tiltakozott azon kifejezésem ellen, hogy itt alkotmányválság volt, azt mondván, hogy lehetetlen kétségbevonni a fejedelemnek azon jogát, hogy bizonyos perczben bizonyos intézkedések iránt aggályainak ne adjon kifejezést. Igaza van a ministerelnök urnák, ezt senki kétségbe nem vonhatja; hanem ne játszunk a szavakkal, legyünk őszinték. Mikor fejezi ki a fejedelem aggályait? Csak 10 évben egyszer, csak akkor, mikor e kérdést meg kell oldani, mihelyt a kérdés meg van oldva, mihelyt a szerződés alá van irva : akkor az aggályok megszűntek, és 10 év múlva, midőn a kérdés újra szőnyegre kerül, akkor az aggályok is újra felmerülnek. (Felkiáltások : Rendre! Rendre !) Elnök: Csakugyan kérem a képviselő urat, hogy a koronát ne méltóztassék a diseussióba bevonni. Helfy Ignácz: Magam is helyeslem a t. elnök urnák ezen felszólalását; méltóztassék elhinni, hogy én a magyar korona felségét sérteni soha nem fogom ; ha azt felemlítettem, kénytelen voltam vele, mert e kérdés a ministerelnök ur faetuma; ő akként adta elő a dolgot, hogy valóban mindaddig, míg Magyarországon bankkérdós lesz: addig ő Felsége személyét attól elválasztani nem lehet. (Igaz! a szélső baloldalon.) Én a t. minister urnák faetumáért nem is teszem a koronát felelőssé ; hanem őszintén kijelenteni, hogy én a t. ministerelnök urnák állítását semmi egyébnek nem tekintem, mint ürügynek, miután másképen igazolni nem tudta r eljárását. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha mondta volna is ezeket ő Felsége: az ő első tanácsosának, ministerelnökének tanácsát követte volna csak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur természetes és megvallom igen ügyes taktikából jónak látta a válsággal szemben nagylelkű védelme alá venni azon t. férfiakat, kik a válság alatt ő Felségéhez hivattak. Legyen meggyőződve, hogy sem az én állításom, sem azon t. férfiak azon nagylelkű védelemre nem szorultak. Ha hivatkoztam a múltra, elmondom mennyiben hivatkoztam. A volt Deákpárt t. tagjait azért nem tartottam e czélra alkalmasnak, mert hiszen az ő kebelökből jött létre azon határozati javaslat, melynek folytán a nemzeti bankkal oly módon való kiegyezés hozatott javaslatba, a melynek azon időben a mi igen t. elnökünk, aki pedig ékesen szóló ember még csak nevét sem birta kiejteni (Derültség a szélső bal oldalon.) azon valaminek, ami most létre fog jönni. — A másik t. férfiura — kimondom nevét is, — báró Sennyeyre csak annyiban-oséloztam, amennyiben tudvalevő dolog, hogy egyidejűleg azzal, mikor ő Bécsbe hivatott, itten a t. kormány olyan híreket terjesztett, melyeknek folytán senki sem tehette fel róla, hogy ő önálló magyar bankot óhajtson. {Helyeslés a szélső balról^) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem akarok egyebet válaszolni, mint csak azt, hogy azon állítást, mintha a kormány bármiféle híreket terjesztett volna: határozottan tagadásba kell vennem, ós vissza kell utasítanom. (Elénk helyeslés a középen.) Elnök: Méltóztatik a t. ház, a ministerelnök urnák Helfy képviselő ur interpellatiójára adott válaszát tudomásul venni? Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszi Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Az események által hasonlag már tulhaladtatott Madarász József képviselő urnák interpellatiója a Konstantinápolyból hazajött egyetemi tanulók fogadtatása tárgyában. Épen azért, hogy ismét ő is félre ne értsen, nem feleletet adok az iránt, hogy mit fogok tenni, — mert hiszen az interpellatióban olyan kérdések is vannak — hanem nyilatkozni kívánok az ügyben, mert helyesnek tartom, hogy ezek mibenléte felderittessók. (Halljuk!) Azt, hogy az egyetemi fiatalság épen ugy, mint Budapest polgárai, abban gátolva nem voltak, hogy a Konstantinápolyból jövő ifjakat fogadhassák, mindenki tudja, aki akkor Budapesten volt: mert kiki saját szemeivel győződtetett meg, hogy senki abban, hogy a fogadtatásnál jelen legyen, nem gátoltatott. Ugy a fővárost, mint azon helyeket illetőleg, hol az illetők megjelenése váratott, semmi néven nevezendő egyéb intézkedés nem történt és más utasítás adva nem volt, mint az, hogy ügyelni kell arra, hogy ezen fogadtatások és a túlságos népcsoportosulások alkalmából rendetlenség és zavar ne támadjon. (Helyeslés a középen.) Ez oly dolog, ami ellen nem gondolom, hogy bárki is kifogást tehessen. Egyébiránt azt is meg kell már előzetesen mondanom, hogy ezen Konstantinápolyból hazatérő ifjak érdekében, nem ugyan directe, de indirecte én tettem volt különféle intézkedést. Egyik volt az, midőn a legnagyobb "és legteljesebb készségre találván ez iránt a cs, kir. osztrák kormánynál, az intézkedés megtétetett, hogy ha az ifjak Triest felé jönnének, azon ott egyszer előfordult eset ismétlődése lehetetlenné tétessék; a másik, hogy midőn az volt a hir, hogy Bukarest felé jönnek — s ott is bizony nem épen kellemes fogadtatást készítettek számukra, — a külügyministerium utján megtörtént minden intézkedés, hogy ha az ifjak oda jönnek: lehetetlenné tétessék, hogy ellenökben demonstrátió vagy bántalmazás történjék. De mindkét dolog olyan, ami
