Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-216
216. országos ülés márezius 13. 1877. 161 réssel akartam járulni, sajnálom azonban, hogy betegsége következtében jelen nem lehet. Ugyanazért e kérésemet a törvényjavaslatot vele együtt aláirt pénzügyminister úrhoz fordítom ós egyátalában az összes ministeriumot arra, a miket mondandó vagyok, fölkérem, hogy figyelembe venni méltóztassék. Minden egyes honpolgárnak kötelessége lehetőleg a magyar ipart előmozdítani, annál szentebb kötelessége ezt tenni a társulatoknak és még inkább magának az ország kormányának. Az én kérésem tehát oda járul, hogy a mennyiben e fölszerelési czikkekre nézve a szerződések még végleg meg nem köttettek: a munka a magyar iparosoknak adassék ki. Én t. ház e tekintetben tulmegyek azok véleményén is, kik azt mondják, hogy legalább „ceteris paribus" a magyar iparnak adassék, én ugyanis még a drágább magyar iparnak is ki akarom adatni. Megmondom az okát. A magyar ipar a mai viszonyoknál fogva lehetetlen, hogy coneurráljon a külföldi iparárakkal, másrészről pedig ha a magyar ipart előmozdítjuk, ez a legháladatosabb befektetés a jövőre nézve, ugy erkölcsi, mint anyagi szempontból és azért nekünk bizonyos tekintetben áldoznunk keli, hogy a magyar ipart előmozdítsuk. Azért, ha a különbség nem valami nagy az árban : akkor ez nézetem szerint számba nem jöhet, és részemről minden tekintetben kérem a magyar iparnak adni az elsőséget a drágáid) árak mellett is. Ez volt az egyik kérésein. A másik szintén ilyen rövid, és csak abból áll, hogy munka kiadásánál ne méltóztassanak nagy mennyiségű kiírást tenni és azt mondani, hogy egy ember vegye ki az egészet, mert ez esetben dsmét a magyar iparos nem fog versenyezhetni. Egyes városokban 8—10 —15 iparos összeállhat, vagyonukat leköthetik, vannak szervezett ipartársulatok, a. hoi több iparos összeáll, a kik birnak vagyonnal és erkölcsi alappal, mert ha községök nem is áll jót értök anyagilag, ele erkölcsileg jót áll. Ilyen esetben a magyar iparosoknak lehetne adni a munkát. A magyar iparos nincs azon helyzetben, hogy nagy vállalatokba bocsátkozzék és ha a tárgyak szét nem osztatnak, nem decentralisaltatnak, akkor az ilyen vállalkozásoknál ismét szédelgőt: nagy vállalkozók fognak nyerészkedni, ugy a kisebb vállalkozók rovására mint a magyar iparnak kárára. Ezt akartam a t. ministerium figyelmébe ajánlani. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Ámbár nem érzem magamat hivatva a honvédség felszerelésének részleteire vonatkozólag nyilatkozni, mégis miután az igen t. képviselő ur hozzám intézett kérdést, mint a ki szerinte alá vagyok irva e törvényjavaslaton, bár én a törvényjavaslaton alá nem vagyok irva, mégis elvállalom a felelosKÉPV, H. NAPLÓ 1875—78. X. KÖTET. séget ezen törvényjavaslatért, melyet a honvédelmi minister nyújtott be, annál inkább, mert a törvényjavaslat pénzkérdést tárgyalván, annak végrehajtása rám is van bízva, s így magától értetik, hogy a felelősséget elvállalom érte csakúgy, mint maga a honvédelmi minister. Magára a kérdésre, ámbár annak részleteire — ismétlem — nem nyilatkozhatom, nem tartozván ez ügy tárczámhoz: megjegyzem, hogy azon nézet jogosultságát, mely szerint a magyar iparosok, a mennyire lehet, minden állami beszerzésnél figyelembe vétessenek, a ministerium igyekszik érvényesíteni ugy e tárcza szükségleteinél, mint a többinél. Már volt szerencsém egy alkalommal jelenteni, hogy e tárgyban az egyöntetű eljárás végett a ministeriumok bizottságot alakítottak, s hogy az idevonatkozó munkálat részletei most vannak dolog alatt. A mennyire lehet a magyar iparosok mindenesetre figyelembe fognak vétetni. Mondom a mennyire lehet; mert hogy előre kimondassák, hogy a hazai iparosok minden áron figyelembe vétetnek, akár jót, akár rosszat és bármi drágán szolgáltatnak: ezt nem volnék bátor ajánlani a t. háznak. Ha bizonyos áldozatot érdemel is ezen szempont, hogyha megérdemli is, hogy necsak ceteris paribus vitesssék keresztül ezen elv: mégis odáig menni nem lehet, hogy minden áron, bármily rosszat szolgáltatna is, a hazai iparnak nyújtassák az előny. Gondolom e tekintetben is a középen van az igazság és a fmancziális tekintetet e kérdésnél sem lehet egészen mellőzni. A mi azt illeti, a mit a t. képviselő ur emiitett, hogy részletenkint adassanak ki ezen felszerelési beszerzések, mindenesetre kívánatos, hogy a mennyiben az ügy czéljával összeegyeztethető, lehetőleg ezen korlátok között járjon el a ministerium ; de gondolom, átalános zsinórmértéket e részben sem lehet felállítani. A helyes ut mindkét irányban az, hogy a mennyire lehet — ínég némi mérsékelt áldozat mellett is — a hazai ipar érdeke figyelembe vétessék ; de nem tnlságos áldozatok mellett. (Tetszés a középen.) Zsedényi Ede: T. ház! Kemény Mihály képviselő urnák felvilágosításként jelenthetem, hogy igenis a pénzügyi bizottság azon nézetet vallja, melynek ő kifejezést adott; de azt tapasztalta, hogy a honvédelmi minister, miként ez a jelentésben ki is mondatik, a rnaga felelőségére már megkötötte a szerződéseket. A pénzügyi bizottság keresztül ment a szerződéseken, és ugy látta, hogy több magyar vállalkozóval köttetett szerződés, s a t. képviselő ur megnyugtatására mondhatom, hogy némely czikkért, például a keztyűkért igen drága árt fizettek a magyar vállalkozóknak. Erről azonban itt most nem tanácskozhatunk, mint21