Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-203

203. országos ülés január 27. 1877. Ezen interpellátió közöltetni fog a belügyminister úrral. Helfy t. képviselő ur fogja interpellatióját megtenni. Helfy Ignácz: T. ház! Az interpellátió, melyet a i. kormányelnök úrhoz intézni kivánok, nem vonatkozik a tudvalévő alkudozások lényegére. Tudom, hogy azokra e perczben a kormány nem birna felvilágosításokat adni; sőt meglehet, hogy maga sincs felvilágosítva. Vonatkozik ezen interpellátió inkább azon modus procedendire, melyet a kormány ezen alkudozásoknál követett, és a melyet tán jövőre is követni szándékozik. Méltóztatnak tudni, hogy ezen alkudozások immár több, mint egy év óta folynak. Tavaszszal a kormány bejelentett bizonyos stipulatiokat, jelentedé t. i. a háznak, hogy azokat törvényjavaslat alakjában az őszi ülésszak elején be fogja nyújtani. Eljött az őszi ülésszak, s a kormány nem terjesztett elő semmit. Tudjuk, hogy időközben ujabb meg ujabb események, ujabb meg ujabb változások merültek fel ezen egyezkedésekben, míg végre azt hallottuk, hogy ez év elején fognak a ház elé terjesztetni. Az évnek eddigi ülésszaka is elmúlt, nem lett belőle semmi. Fölösleges mondanom t. ház! hogy én a magam részéről és elvbarátaim bizonyára nem sajnáljuk, hogy ezen egyezkedés nem jött létre eddigulé. és örvendeni fogunk szivből-lélekből, ha soha sem jön létre ily alakban. De másrészről nem lehet tagadni, hogy azon bizonytalanság, melyben ezen hosszura nyúlt alkudozások az országot tartják, oly rendkívüli kárt okozott, a melyei alig lehet kiszámítani. Túlzás nélkül mondhatni, hogy valóságos munkaszünet állott be a nemzeti tevékenység minden ágában, a kereskedelem és ipar teljesen pang, üzletre vállalkozásra senki még csak gondolni sem mer és nem hiszem, hogy tévednék, midőn azt mondom, hogy még magára a törvényhozásra is bénitólag hat ezen bizonytalanság. Jól tudom, hogy a kormány maga sem gyönyörködik ezen állapotban. Jói tudom, hogy maga sem találja magát igen kellemesen benne ós hogy bizonyára nagyon óhajtaná, hogy mielőbb kijöhessen belőle. Másrészről azonban ugy látom, — és különösen azért óhajtottam felszólalni ez ügyben, — hogy ezen bizonytalan állapotnak, ezen huzavonának olía a kormánynak a parlamentalis kormányzatról valamely — szerintem — téves felfogásában, gondolkozásában rejlik. Alkotmányos, parlamentalis fogalom szerónt, midőn egy kormány arra vállalkozik, hogy egy bizonyos programmot keresztül vigyen, ha azt keresztül viszi: megmarad; ha pedig nem: elbukik. A kormány a múlt tavaszszal bejelentette erre vonatkozó programmját: előterjesztette a májusi stipulatiokat, melyeket a képviselőház nagy része rosszul fogadott; de ugy látom, hogy mellette a kormánynak többsége van. A kormány ezen stipulatiokat jóknak declarálta, azok keresztül vitelére vállalkozott s eddigelé correote járt el; de a mely perczben meggyőződött róla, hogy programmjának keresztül vitelére képtelen: megbukván a programm, le kellett volna lépnie a kormánynak. De az, hogy valamely kormány programmjávai megbukván, azt mondja: megkísérlek más módozatot, — nem felel meg a parlamentáris eljárásnak, annyira nem, hogy még azon esetre is, ha, — a mit szívből óhajtok, — a kormány most az önálló bankot felállítani képes volna: örülnék neki; de akkor is azt mondanám, hogy szorosan véve az alkotmányos eljárást nem tartotta meg a ministerelnök ur. A kormány kijelentette a kormányelnök szájával, hogy a dualistikus bankot tartja jónak, annyira, hogy csak sajnálkozvas nyúlna egy másik módozathoz. A ki az egyiket jónak tartja, nem tarthatja jónak a másikat is. Az önálló bank felállítása nem lehet a mostani kormány feladata, mely a dualistikus banknak barátja ; hanem feladata kell hogy legyen azoknak, kik azt elejétől fogva programmjukba felvették. Dé hagyján, ily valamit nagyon szívesen megbocsátanák a kormánynak : nem bánnám, ha ő volna az, a ki keresztül viszi a független magyar bank felállítását; de hogy aztán még ezen két módozaton kívül más módozatokat, más kísérleteket is keressen és azok iránt alkudozásba bocsátkozzék; engedelmet kérek, ez nem csak inparlamentalis, de egyenesen hazafiatlan eljárás volna. Inparlamentalis és hazafiatlan: inert minden ujabb módozattal és kísérlettel a kormány nehezíti az utánna következő ministerek állását. A kormány nincs feljogosítva kimeríteni minden képzelhető módozatot, ugy, hogy azokat is lejárja, mielőtt jönne más valaki, ki talán helyesebb módon és ügyesebben, képes azokat keresztülvinni. De hazafiatlannak mondom ezen eljárást azért is: mert nem titok, hogy a magyar államnak súlyos pénzbeli kötelezettségei vannak, melyekre nézve a fedezet azon mértékben, melyben szükségeltetik, bizonyosan nincs meg. Minél tovább folytatja a t. kormány a módozatok keresését és a kísérleteket, annál kevesebb idő marad az utánna következőknek, elanynyira, hogy ha lesz ministerválság: az utánna következő ministerium oly kényszerhelyzetben találhatja magát, melynél fogva kénytelen lenne a kormányt oly súlyos feltételek mellett elvállalni, melyek folytán az ország igen-igen nyomasztó helyzetbe juthatna ; hogy parlamentalis kormánynak egyik első kötelessége az, hogy midőn meg-