Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-214
142 214 országos ülés márezius 10-. 1877 Én tehát t. ház, azt gondolom, hogy magában ezen kézzelfogható tény. Kerkapoly urnák a naszódvidékiekkel 1872, évben kötött szerződése indokolására felhozott állítását teljesen megczáfo]ja, megsemmisíti és Vidliezkay képviselő urnák ad igazat: hogy a naszódvidéki uradalmat elidegenítette. Már pedig t. ház, a törvény nézetem szerint szentség, mely előtt meghajolni mindenkinek múlhatatlanul kötelessége. Ebből indulva ki, nem fogja rósz néven venni a t. ház, ha én az 1514: 111. t.-ez. rendeletét a t. ház előtt felolvasom. Fel kell ezt olvasnom nem azért, mintha szabad lenne feltennem, hogy a képviselő háznak minden tagja e törvényt nem tudja; hanem azért, hogy a t. háznak élénk emlékezetébe hozzam, mert erre teendő indítványomnál szükséges annak felolvasása. Az említett törvény a következőket rendeli: „minden, akármi módon elidegenített királyi vagyonok, jövedelmek, jussok, haladék nélkül visszahassanak, a rajtok netalán fekvő teher, míg ez letelik, apródonként szállíttatván a felejövedelemből; visszakerülvén most, soha többé azokat a felség el ne idegenithesse ; ha tenné : tette semmibe vétessék, a vevők, pónzöket veszítsék, és meg azon felül a vett vagy zálogosított jószág 1 becsüárában is elmarasztassanak; minden kérdés avagy kétség eltávoztatása végett jövendőre, minden kir. jószágok, jussok, jövedelmek összeirattak, semmit ennek s az ország rendéinek megegyezése nélkül ne tegyen." E törvénynek a maga mezetlen tisztaságábau való fenállását igazolja egyik hazai jogtudósunk: Suhajda, ki „A magyar polgári anyagi magánjog" 61 §. VII. pontjában ezeket mondja: „Korona-javak, melyek a magyar sz. korona díszére, vagyis kir. móltóság fentartására rendelvók. Ezek is elidegenithetlenek, de a bórbedás nem tiltatik. Különböznek ezektől a koronára visszaszállott ügyészi javak, (bona fisealia), melyeket a király ujabban adományozhat, vagy meg is tarthat; — valamint a király családi javai, melyeket magánember bír." E törvény értelmében Kerkapoly urnák a naszód-vidéki kir. nradalmakat eladni szabad nem volt: — merte javak soha élnem idegeníthetők." De ha átmegyek a nemzetközi szokások és jogok írójának e részben tett megjegyzésére, az is ilykép beszél: ,,Az államjószág kezelése, mint valamennyi többi kormányfeladat, az államfő legfelsőbb vezetése alatt áll. Azonban nem szolgálhat egyébb czélra, mint az állampénztár jövedelmeit telhetőleg gyarapítani. Az államjószágnak nevezetesen nem az a czélja, hogy az államfő személyes kéjeimérc szolgáljon, vagy, hogy kegyelt hivatalnokoknak, bérlőknek s kegyenezeknek aránytalan jövedelmet nyújtson. Uyszerü visszaélés az adóköteles alattvalók irányában közvetlen jogtalanság. Csakis ott léphet az egyenes jövedelem háttérbe, a hol az államjószág egy részét egyéb közczélok elérésére fordítják." Imet. ház, az előadottakból,belátni méltóztatnak, hogy a naszód-vidékiekkel kötött szerződés felette káros. Belátta ezt a múlt országgyűlés akkor, a mikor az 5 tagú bizottságot kiküldte, mely véleményes jelentésót beterjesztette, ós mely 859. sz. alatt tétetett le a ház asztalára. Én nem tudom t. ház, mi oka annak, hogy e nagy horderejű, a nemzet anyagiságábau minden tekintetben nagy horderejű kérdés mai napig is az irattár lomtárában hever és mondhatom, ha esetlegesen el nem olvasom a múlt országgyűlés naplóját: magam sem tudtam volna, mi történt a naszód-vidéki államjavak érdekében kiküldött bizottság jelentésével. De egyet megjegyzek, s ez az, ha eddig mulasztás történt, azt idején jóvá kell tenni, és szükséges, hogy a képviselőház e kórdósben végre valahára határozzon, annál inkább: mert az ország, a nemzet érdeke követeli a tisztázást, az ország, a nemzet vagyona idegenittetett el az 1514 t.-cz. rendelete ellen. Az ország joga követeli, hogy az elidegenített vagyon visszavétessék Sőt ha kir. fiscus vagyok, természetesen meg kellett volna támadnom azon egyént, a ki ezen javakat eladta^; mert az országgyűlés híre és beleegyezése nélkül semmiféle államvagyon el nem idegenittethetik. Engem ezen kérdésben nem vezet egyébb, mint azon kötelességérzet, melyet választóimmal szemben elfoglaltam, és mely kétségkívül folyik a képviselői hivatásból. Felette sajnálnám, ha azt gondolná valaki, hogy a személynek vagy a múlt kormánynak tiszteletlen érintése vezérelt indítványom megtételében. Csupán azért adtam be indítványomat, mert meg vagyok győződve, hogy a nagy tudományú jelentésnek a ház irodájában tovább heverni nem lehet, nem szabad ; hanem szükséges, hogy a t. ház a napirendre tűzést elrendelni es a naszód vidékiekkel kötött jszerződést megváltoztatni méltóztassék. E szempont vezetett engem. Meglehet, hogy az ügynek sokat árt az, hogy esetleg az én személyem tette meg az indítványt; hanem egyre mindenesetre kérem a t. házat s ez az, hogy ne tekintse a személyt, hanem tekintse az ügyet, melyet véd, melyet képvisel. Egyébiránt közel van az idő, hogy a t. képviselőháznak nem lesz oka magát az egyént sem kicsinyleni. Ajánlom indítványom elfogadását. Perczel Béla igazságügyminister: A mint az előttem szólott t. képviselő ur felemiitette, csakugyan a képviselőház a naszódvidéki erdőségek és kincstári javak eladása tárgyában egy küldöttséget bízott meg. mely hosszú munkálkodás után a háznak jelentését beadta. Ezen jelentés ismét a ház határozata következtében kiadatott a
