Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-213
136 213 országos ülés márczius 8. 1877. adási bizottság jelentésének 7-ik lapján olvasható, a pénzügyministeriumot ez iránt igazságosan mulasztással vádolni alig lehet. Itt világosan meg van mondva: „ellenben a szóban lévő vasutak mentén fekvő iparvállalatok és földbirtokok tulajdonosai által az 1871 : XXXVII..törvényezikk értelmében elvállalt kamat biztosítására nézve a telekkönyvezési nyilatkozatok kiállíttattak és bekebeleztettek: minthogy azonban a pénzügyminister a már telekkönyvezett nyilatkozatok némelyikét részint a biztositék lényege tekintetében hiányosnak találta, kiegészitésök végett tárgyalásokat indított meg, melyek eddigelé befejezi)etők még nem voltak." Itt tehát az mondatik, hogy a földbirtokosok és iparosok részéről beköveteltettek a bekeblezési nyilatkozatok és ezek be is kebeleztettek, ugy, a mint azok kiállíttattak. De minthogy egynémelyikök ellen, akár a kiállítás formája, akár a kiállítás lényege szempontjából a ministerium kifogást emelt: ezen hiányok kiegészítése végett tárgyalásokat tartott szükségesnek megindítani, melyek az efféle bonyolult jogi kérdéseknél itt-ott bizony hosszabbra is nyúlhatnak ás melyek eddig befejezhetők nem voltak. A kiállított nyilatkozatok azonban — ismétlem — bekebleztettek. Arról, azt hiszem, nem lehet szó, hogy más valaki megelőzte volna a kincstárt. Mert hiszen csak arról van itt szó, hogy egynémely bekeblezési kötelezettségi nyilatkozat nem volt olyan correct, akár formájára, akár lényegére nézve, mint lennie kellett volna. Az ily incorrect nyilatkozatok kiegészítése végett, mint ezt a zárszámadási bizottságié mondja, megindultak a tárgyalások. A t. képviselő tehát meg lehet nyugodva az iránt, hogy e téren mulasztás csakugyan nem követtetett el. [Helyeslés.) Almássy Sándor: T. képviselőház! Én a pénzügyminister urnák a Mocsáry Lajos t. képviselő társam által beadott indítványra tett megjegyzéseire kívánok némely megjegyzést tenni. A t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy nem tanácsos határozati javaslattal fellépni, hogy egy vasút építtessék ki. Igaz megemlítette, hogy ezen határozati javaslat nem hasonlít a régiekhez. E javaslat nem egy uj vasút kiépítését foglalja magában, hanem egy, a törvénybe beiktatott. vasút kiépítésének befejezéséről szól. A mi egészen más : inert habár én a biró Ítéletének nem is akarok elébe vágni; de minden egyes embernek joga van, mikor az állam, vagy magán vagyonról van szó: magában Ítéletet, bírálatot formálni az iránt, hogy mi káros, mi hasznos? Itt néhány ezer frt követeltetik, a pálya mértföldenkénti biztosítékául az illető iparosoktól. En megítélhetem: vajon jogosan követelheti-e az állam ezen 1160 frtot mindaddig, a míg a szerződésben kötelezett pályát egész hoszában ki nem építette'? S azt mondom, hogy nem követelheti mindaddig, mig ő is eleget nem tett kötelességének, s így az állam mindaddig károsodni fog azzal az 1160 frttal. Pedig a kiépítés most kétszeresen hasznos volna: mert az állam megkapná ezen összeget is. Előbb-utóbb pedig ugy is ki kell építeni a vonalat. A pénzügyminister ur azonban még csak reményt sem nyújt arra nézve, hogy ezen a törvényben ós szerződés szerint elvállalt kötelezettségnek eleget fog tenni. De hiszen még az sem bizonyos, hogy 2 millióba fog kerülni; egy gömöri barátomtól hallottam, hogy 800 ezer frttal többe fog kerülni. Tehát vagy ki kell mondani, hogy az előirt idő alatt kiépíttessék a vonal, vagy ki kell mondani, hogy egyátalában nem akarjuk kiépíttetni; de hogy elodáztassék bizonytalan időre s hogy az állam a kikötött garantiától elessék: abba bele nem egyezhetem s mindaddig, mig ez irányban bővebb felvilágosítást nem kapok, pártolom Mocsáry képviselő társam indítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) • Fröchlich Gusztáv előadó: Engedje meg a t. ház, hogy az előttem szólott képviselő úrhoz egy kérdést intézzek, s fölkérjem őt, hogy méltóztassék nekem az 1871 : XXXVII. t.-czikknél beczikkelyezett szerződésből kimutatni, hogy melyik vonal az, a mely nincs kiépítve ? Mind a három vonal, melyre nézve a garaníiát megadták a birtokosok, t i. a bánréve-füleki, bánréve-dobsinai és< a feled-tiszolczi vonal ki van építve s itt helyre keli igazitanom a pénzügyminister ur egy nyelvhibáját, mely szerint a feled-tiszolczi vonal nem volna kiépítve, Széll Kálmán pénzügyminister: (Közbeszól :) tiszolcz-zeleniezait mondtam ! Ragályi Nándor: (Közbeszól:) Méltóztassék a törvény 2. §-át felolvasni. Fröhlich Gusztáv előadó: A 2. §. másról szól, hanem ide vonatkozik a 4. §., a mely ezt mondja : (olvassa a §-t.) A biztosított 4000 o. é. ezüst frt az ágiot átlagosan 20°/ 0 változhatlanul számítva, mértföldenként 4800 frtot tesz bank-valutában, és pedig: a dobsina-bánrévi vonalért 9 mértföld után 43,200 frtot, a feled-tiszolczi vonalért 6 mértföld után 28.800 frtot; és a bánréve 7 füleki vonalért 6 mértföld után 28.800 frtot, mely vonalokból az első egész összegében és az utolsó fél összegében a sajóvölgyi s. a. t., a következő része a szakasznak csak az illetők közti aránylagos felosztásról szól; megemlítve ezen szerződésben nincsen a t. képviselő ur által emiitett vonalnak kiépítése, de ezen vonalokra, melyekről constatáljuk, hogy hosszabbra épült, mint a mennyire tervezve volt: az illetők kötelezvék a biztosítékot fizetni. Almássy Sándor: A t. előadó urnák hozzám intézett kérdésére bátor vagyok válaszolni, hogy a pénzügyminister ur maga beismerte, hogy
