Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.
Ülésnapok - 1875-213
134 213. országos ülés márezius 8. 1877. tesen csekélyebb a vasút forgalma s nagyobb a garantia összeg, melyet óvenkint pótolni kell. Én ugy értettem a felszólaló képviselő urat, s különösen Ragályi t. képviselőtársam szavait, hogy ha bár a gömöriek jogszerint nem volnának is többre kötelezhetők, mint arra. hogy 21 mértföld kiépítéséhez járuljanak, mert a szerződésben több nem volt világosan kikötve: mindamellett nem vonakodnának, hogyha már hosszabbra ütött ki a pálya és különösen ha hosszabb lenne még azon vonalrész kiépítése által, melyet említeni bátor voltam, a rájuk eső összeget kifizetni. Mert ha meglesz ezen pályarész: akkor nekik mindenesetre lesz oly nagy hasznuk a vasút hálózatból, — hogy szívesen fogják viselni ezen többletet is; de méltán követelhetik, hogy ezen pályarész kiépíttessék. Különben a kormánynak is érdekében áll. hogy a forgalom nagyobb legyen, a garantia pedig kisebb. Ennélfogva a bizottság határozati javaslatának 4. bekezdéséhez, melyben a ministernek adandó utasítás foglaltatik, a következő pótlást vagyok bátor indítványozni: „A kormány utasittatik, hogy a gömöri ipar-vasutat a vashegyig mielőbb építtesse ki." Bátor vagyok ezen indítványomat elfogadásra ajánlani. Elnök: Ezen módositvány a 4. pontnál fog felolvastatni. Simonyi Ernő: T. képviselőház! Én megvallom, azt hiszem, hogy ezen vita oly kérdés körül forog, melynek eldöntésére a képviselőház nézetem szerint nem illetékes. (Uyy van a középen.) Itt a szerződés és a szerződésben vállalt kötelezettség magyarázatáról van szó, ez pedig egyenesen a bíróság elé tartozik. En megvallom, nem értem, hogy akár a mértföldekre nézve legyen eltérő a nézet a szerződő felek közt, akár a vasút egyik ágának kiépítésére nézve: ezen kórdósben a képviselőház határozatot hozhasson, amely határozat azután törvényes erővel birjon. Mert hisz határozatot hozhatunk akár mennyit; de ezen határozatnak egyátalában semmi czólja nincs. Ezen kérdést nézetem szerint csak biró döntheti el; a bíró döntheti el azt: vajon a szerződés szerint a magukat kötelezett felek a nagyobb mértföldszám után is kötelesek-e az általok vállalt garantiát fizetni vagy nem; és a bíróság ítélheti meg: ha vajon a vasútnak ily nagy része kiépülvén, mikor kezdődik a szerződés szerint a vasutak biztosított garantiának fizetési kötelezettsége: ha vajon tartozik-e az állam a feled-tiszolczi vasút vonalért egészen kiépíteni, vagy az érdekeltek csak azon mértföldszám után tartoznak fizetni, a mely forgalomban van? Mindezek oly kérdések, a melyeknek eldöntése a bíróság elébe tartozik. En egyátalán nem látom át mi haszna, czólja lehet- a javaslatba hozott határozat meghozatalának s ennélfogva ezen határozati javaslatot mellőzendőnek vélem. Széll Kálmán pénzügymraister: T. ház! En tökéletesen osztozom abban, a mit az előttem szólott t. képviselő ur kifejtett, hogy t. i, ezen kérdésnek végleges eldöntése .nem ide tartozik. Ennek más a fóruma. A kormány a maga felfogása szerint törvény alapján fog a társulat irányában eljárni; a társulati viszont a kormány irányában, ha szükségesnek látja s magát sértve erezi: a törvény rendes útját választhatja, A kérdés végleges eldöntése ekkor birói fórum elébe fog tartozni. De bár ezen nézetben vagyok, nem ellenzem a zárszámadási bizottság javaslatának első részét; ennek oka pedig az, hogy ez által absolute nem látom elitélve a kérdést: mert abban a javaslatban csak az van mondva, hogy a kormány intézkedjék a valóságos mértföldszámnak megfelelő garanciális összeg biztosításáról. Ha már ezen intézkedés közben per támad, azt aztán el fogja dönteni a biró. Elitélve tehát a kérdés absolute nincs. Nem helyzek tehát súlyt arra, hogy ezen határozati javaslat elfogadtassék. Azt sem ellenzem, hogy el ne fogadtassák; inert azt gondolom , hogy a kérdés végleges eldöntésére nézve meglehetős közömbös, akár fogadtatik el, akár nem a határozati javaslat s így az se nem árt se nem használ. Az állam a maga törvényes kötelezettségét nem ezen határozati javaslat alapján teszi meg: hanem meg teszi a törvény alapján, melynek végrehajtása reá van bizva. Azt azonban, a mit t. képviselőtársam Mocsáry méltóztatott előadni, a magam részéről nem fogadhatom el. Nem fogadhatnám el, eltekintve attól, hogy ez aztán igazán belejátszik azon kérdésbe, a melynek Simonyi képviselő nézete szerint végleges eldöntése nem ide tartozik, már azon oknál fogva sem, hogy ne ismételjük, ámbár nem a régiekhez hasonló, de mégis némi identitással biró határozatokkal azon eljárást, mely annak idejében követtetett. Ne mondjuk azt: utasítjuk a kormányt ezen vagy azon vonal kiépítésére. Ha valamely vasútvonal kiépitése feltétlenül szükséges: annak meg van a maga módja. Megindítja azt a törvényhozás, a kormány s hogy ha a kormány nem initiálja, teheti azt minden egyes képviselő. A kérdés ekkor annak idejében rendszeresen megvitattatik minden fórumon keresztül a képviselőházban. De így közbenesőleg, egy odavetett javaslat alapján, egy ámbár régebben kiépíttetni elhatározott, de tényleg ki nem épült vasútnak rögtöni kiépítését elhatározni, a magam részéről nem tartanám helyesnek és semmikép indokoltnak. Kérem tehát a t. képviselő urat, ne méltóztassék e határozati javaslat elfogadása mellett megmaradni. En elismerem,
