Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-212

126 212. országos ülés márezius 1.1877. De interpellátiom egyrésze valami átalánosságot is tartalmaz. Dél-Magyarországon, midőn a szerbtörök háború kiütött, a befogatások a praeventiv intézkedések jellegét viselték magukon. Valami bűnjel, valami bűncselekvény aligha fordult elő. Legalább én nem foghatom fel, hogy 10 hónap alatt, mert az első befogatások már június hóban történtek: valami kiderült volna az iránt, hogy valaki bűnös. De mindezen idő alatt egyetlen egy per sem intéztetett el ítélettel. Tehát áll az

? a mit én itt a házban mindenkor hangsúlyoztam, hogy mi szerbek ismerjük a hazánk iránti kötelességet, hogy soha sem feledkeztünk meg ezen kötelességről és sohasem fogunk megfeledkezni róla. S ha egy népnek viselete korrect: akkor a kormánynak legalább jobban kellene vele bánnia, és nem kellene kihívni elégületlenségét. Azt mondám, hogy ezen befogatások inkább a praeventiv intézkedések jellegét hordták magukon. Most a helyzeegészen megváltozott. A béke Szerbiában helyrét állott, és most gondolhatna már #az igazságügy minister nr valamire, a mi egészen az ő hatáskörébe tartozik, s ez a harmadik pontja lesz interpellatiómnak. Interpellátiom igy hangzik: (Olvassa.) Interpellatió' az igazságügyminister úrhoz. Tekintettel arra, hogy Miletics Svetozár képviselő vizsgálati fogsága már a 9-ik hónapra terjed ki; tekintettel arra, hogy ezen politikai per némely külföldi lapokban oly magyarázatot talált, mely Magyarország igazságszolgáltatását eompromitálni képes ; tekintettel arra, hogy egy másik politikai perben Jankovich István ellen valóban nagrans törvénytelenség történt; tekintettel arra, hogy a Délmagyarországban indított politikai perek mindnyája a kiütött szerb háború folytán tett praeventiv intézkedés jelét viselik. Kérdem az igazságügyministert: 1. Hajlandó-e a minister ur felvilágosítást adni, miért nem fejeztetett be Miletics Svetozár képviselő vizsgálata kilencz hónap után? 2. Hogy magyarázza a minister ur, hogy egy második politikai perben Jankovits István csuroki tanító hat hónapon át fogságban tartatott a nélkül, hogy valaha kihallgattatott volna, sőt hogy a bíróságnak ezen idő alatt kiszolgáltatott volna ? 3. Hajlandó-e a minister ur, miután a szomszéd -Szerbiában a béke helyreállott és e szerint Magyarország déli határszélein a praeventiv intézkedés árnyéka sem szükséges azon politikai perekre nézve, melyek tárgyi ós alanyi tényálladék hiányából úgyis beszüntetni fognak, de melyek a requisitiók hosszú levelezése folytán még hónapokig is eltarthatnak : hajlandó-e a minister ur ő Felségénél ezen perek legmagasabb elhatározással való végkép beszüntetését javaslatba hozni? Kérem közölhetni interpellatiomat az igazságügy ministerrel. Elnök: A fölolvasott interpellatió közöltetni fog az igazságügyministerrel. Simonyi Ernő: T. képviselőház! Épen az előttem szólott Polit képviselő urnák a múlt hét végén tett egy interpellatiója emlékeztet engem egy kötelességre, melyet, azt hiszem, nem szabad elmulasztanom a magyar utazók személy és vagyonbiztonsága érdekében. A t. képviselő ur tudvalevőleg a Konstantinápolyba ment magyar ifjak iránt intézett egy interpellatiót a ministerelnök úrhoz. Tudva van az, hogy ezen egyetemi ifjúságból álló küldöttség, midőn múlt január hó 6-kán Triesztben hajóra kivánt szállni és hajóra szállt, ott az összecsoportosult népcsőcselék által sérelmeztetett, bántalmaztatott, megdobáltatott és ez a hatóságnak és rendőrségnek szemeláttára történt, sőt némelyek szerint azoknak bátorítása és részvétele mellett. Minthogy Magyarországból nemcsak az egyetemi ifjúság utazik bizonyos czél végett küldöttségileg Konstantinápolyba, hanem utaznak mások is: nagy fontosságú dolog, hogy bárki legyen, ki Magyarországból utazik az osztrák birodalom területén, személye és vagyona biztonságban legyen. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy a bécsi ós azután a magyar lapokban is közöltetett, hogy midőn a küldöttség visszaváratott Konstantinápolyból, a mint a bécsi „Neue freie Presse" egy magán levelében irja. (Olvas.) „A Lloyd társulat" „Janio" gőzösön Cattaróba érkeztünk. Mikor a kikötő-parthoz értünk, pisztolyokkal handsárokkal fegyverzett tömeg fogadott bennünket, vad lármával, fütytyel, pisszegetéssel stb. A kapitány e tüntetésen ugy csudálkozott, mint mi, nem tudtuk, hogy mire értsük. A fülhasitó lármából megértettük e szavakat: „Adjátok ki őket, adjátok ki őket!" A kapitány nem jött zavarba a zaj és lárma miatt: kikötött. Alig, hogy az megtörtént, több ur, köztük a kerületi előjáró, sápadtan és izgatottan a fedélzetre siettek, ós kérve kérték a kapitányt, „mentse meg őket," A kapitány nem értette őket; — végül mondták neki, hogy a tömeg ugy vélekedik, hogy a magyar küldöttség van a hajon. A kapitány erre kijelenté, hogy nála nincsenek magyar ifjak. A dühöngő tömeg nem akarta neki hinni, egyre csak azt ordítozta: „A hajón vannak ! Buduából megsürgönyözték nekünk, hogy itt vannak, meg kell őket kapnunk!" Végül a kapitány kénytelen volt a csőcselék néhány képviselőjét a fedélzetre bocsátani és meggyőzni őket, hogy a hajón nin-