Képviselőházi napló, 1875. X. kötet • 1877. január 27–május 4.

Ülésnapok - 1875-212

122 212. országosalés márczlus ?. 1877. madási bizottság jelentésének tárgyalása alkalmá­val követ. Méltóztassanak ugyanis emlékezni, hogy a t. ház, éppen Madarász képviselő ur felszóla­lása folytán méltóztatott az előző 1873-ik évi zár­számadás bizottságbeli jelentés tárgyalása alkal­mával elrendelni azt, hogy a zárszámadási vizs­gáló bizottság jelentése fejezet és ezimenként ol­vastassák, hogy a kinek az egyes ozimekre ne­talán észrevételei vannak: azokat a megfelelő pont­nál megtehesse. Madarász képviselő ur ez úttal az egész részletes tárgyalás alatt, a megfelelő he­lyen nem tett észrevételt, s most teszi meg ész­revételeit, midőn már az átalános felmentési ha­tározatról van szó. Erre nézve csak azt jegyzem meg, hogy ha méltóztatott a tárgyalás azon mód­ját indítványozni, mely a képviselőháznak több idejét veszi igénybe : tessék azt meg is tartani, mert a tárgyalás rendes menete csak igy eszkö­zölhető. A t. képviselő ur a tárgyalás alatt levő zár­számadás „jegyzet" rovata alatt felvett két megjegy­zés iránt intézkedett. Felszólalásának ezen részére bátor vagyok megjegyezni, hogy itten tulkiadás nem fordul elő, sőt ellenkezőleg megtakarított ösz­szegek vannak, melyeknek egy részét a minister más ozimén felhasznált. Az államszámvevőszék is ezen megjegyzésében azt jelzi, hogy a vallás- és közoktatási minister hitelátruházást gyakorolt oly czélra, melyre hitele már nem volt; de egyersmind kijelenti, miszerint a vallás- ós közoktatási mi­nisteriumot felszólította, hogy ezen hitel átruhá­zást igazolja. A ministerium az 1874-ik évi zár­számadások nyomtatása idején még nem nyilat­kozott. Kérdem tehát, a t. képviselő urat, mikép nyilatkozhatott volna a bizottság e kérdésben: ha az a ministerium és számszók közt még tárgya­lás alatt van? Csak nem követhet a bizottság oly eljárást, hogy a háznak határozati javaslatot in­dítványozzon arra nézve, hogy ilyen csekély je­lentőségű dolgokban utasítsa a ház a ministert, hogy azonnal tegyen eleget a számvevőszék fel­hívásának. A bizottság e tekintetben más eljárást nem követhet, minthogy bevárja, mig a minister válaszolni fog az állami számvevőszék megjegy­zésére, s ha ez a nyerendő felvilágosításban meg­nyugvást nem találand, és ezen kérdést a későbbi évek zárszámadásai iránt előterjesztendő egyik részletes jelentésben fel fogja említeni, ezen eset­ben a zárszámadás vizsgáló bizottság kötelessé­gében fog állani ezen kérdésre is nyilatkozni a t. ház elé terjesztendő jelentésében; addig azonban mig e kérdés a minister ós számszók között tár­gyalás alatt áll: a bizottság az iránt véleményt nem mondhat. A mi a t. képviselő urnák azon további, csak látszólagos neheztelósét illeti, midőn általában odavetve előadja, hogy van a zárszámadásokban 10—12 előirányzat nélküli százezerekre, milliókra menő tétel. Sajnálom, hogy nem méltóztatott eze­ket a részletes tárgyalásnál felemlíteni: akkor sze­renesés lettem volna felkérni a házat, méltóztas­sék elrendelni az illető tételekre vonatkozólag a bi­zottság indokolásának felolvastatása! és ezen in­dokolás mindenesetre mindenkinek, kinek a leg­kisebb aggodalma van: képes lett volna ezen ag­godalmát eloszlatni. A t. képviselő ur nehezteli a tárcza-ministerek azon eljárását is, hogy ezek azon költségekre, melyekre a nyert hitel elégte­lennek mutatkozott, miután a szükségesnek talált tulkiadások iránt beterjesztett póthitel törvényja­vaslataik az országgyűlés által le nem tárgyaltat­tak, a túlköltekezés megtétele előtt ezekre a mi­nistertanács engedélyét előlegesen kikérték. A zár­számadás vizsgáló bizottság a ministerek ezen el­járását helyesnek tartja. Azonban a t. képviselő ur nem híven adta elő a tényállást. Ugyanis mi­kép jártak el az egyes ministerek oly költekezé­seknél, melyekre a nyert hitel elegendőnek nem mutatkozott ? Az illető minister ezen költségekre póthitel megszavazása iránt törvényjavaslatot ter­jesztett be a háznak, a ház nem volt azon hely­zetben, hogy ezen javaslatokat letárgyalja, és igy a minister, mielőtt saját felelőségére megtette volna e költekezést: kikérte arra a ministertanács en­gedélyét, jól tudván azon további kötelességét, hogy ezen túlköltekezések minden egyes eseteit a zárszámadásokban kellőleg igazolni tartozik. Azt gondolom, a lehető leghelyesebb eljárás az, melyet az illető minister követett. Ereget tett kötelességének, midőn a háztól póthitelt kért; ha a ház nem szavazta meg a póthitelt, a minister mégis menthető azzal, hogy a ministertanácshoz folyamodott engedélyért. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy sem előttem, sem bármely oly képviselő előtt, aki ismeri ezen, az ilyen pénz­kezelési eredmények átvizsgálásának módozatait, azon indoka, melyet felhozott, legkevesebb suly­lyal sem lesz arra, hogy a kormánytól a felmen­tés az egész kezelésre nézve megtagadtassék. — Kérem ezeknél fogva a t. házat, méltóztassék a bizottság jelentésében foglalt általános felmentést megadni. Zsedényi Ede: T. ház / Én az előttem szó­lott t. képviselőtársunk Madarász előadásának első részét, mely szerint azt kívánja, hogy a számvizs­gáló bizottság mindig emelje ki jelentésében azon pontokat, melyek iránt az állami számvevőszék az illető minister felvilágosítása daczára megma­rad előbbi észrevételinél ós azt a ministertanács utján közli a zárszámadási bizottsággal, pártolom; mert hiszen a törvény szerint az állami számvevő­szék mindég a ministerium utján közli észrevé­teleit, azokra nézve, amikben ő nem elégedett meg a ministertanács határozatával. Az ..igaz, hogy a számvizsgáló bizottság jelentése e tekintetben nem felelt meg feladatának. Például a jelentésnek csak

Next

/
Thumbnails
Contents