Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-183

1SS. országos ülés deczember 7. 1876. 73 kérdés; a közös hadsereg felszerelésének ügye, nem tudom miféle kérdés, de mindenesetre a hazai ipar érdekében megoldhatlan valami kérdés; a vasúti tariffák ügye "pure et simple financiális kérdés, s igy jóformán nem állunk oly közgazdasági érdekű kérdésekkel szemben, melyek politikai, vagy mereven fisoalitási tekinteteknél fogva el ne üttetnének. (Helyeslés balfelöl.) Ausztriában nem a politikai tekinteteknek áldozzák fel a kény ér érd ekeket, hanem megfordítva ott politikai kérdéseket csinálnak az ipar és nemzetgazdászati érdekekből s mégis Ausztriában, hol a brünni posztógyárak ós a bécsi Noteneinheit érdekében képesek a legsúlyosabb politikai krizist előidézni, (Igaz! balfelöl.) ott az ipari szakoktatás ügye bir annyi fontossággal, mint nálunk Mezőhegyes, Kisbér és Bábolna együttvéve. T. ház! Én részemről beértem volna a pénzügyi bizottságnak más helyen nyilvánított azon óhajával, hogy az állítólag e részben éveken át folytatott tanulmányok eredménye a háznak egy rendszeres tervezetben bemutattassék: ha a földmivelési tárcza igen tisztelt vezetője nyomban nem méltóztatott volna kijelenteni, hogy a tanulmányozások már befejeztettek és az eredmény legközelebb a háznak be fog mutattatni. Az eredmény pedig abban áll, hogy — parturiunt montes — egy ujabb, a kassai gépészeti iskolához hasonló iskolának felállítása fog javaslatba hozatni. No én, ismerve az efféle hosszú évi tanulmányozásokat , sokat nem vártam; de hogy ez legyen a rendszer, hogy ez legyen az ipari szakoktatás organisatioja; valóban én minden csekély várakozásom daczára ebben kissé tragikomikus gyümölcsét látom a hosszú éveken át folytatott tanulmányozásoknak s mindenesetre érdekes illustrátiója ez az ily dolgokban nálunk létező szakértelmiségnek és munkakedvnek. Legyen szabad a t. ház emlékébe hoznom az 1842-ben Pesten rendezett első magyar iparkiállitást. Akkor egy obscurus férfiú bízatott meg, hogy jelentést tegyen a kiállításról. A jelentés feltüntetó iparunk állapotát ós igen részletesen ismerteté mindazon jelenségeket, melyekből iparunk fejlesztése érdekében gyakorlati tanúságok levonhatók voltak. Nem volt más, a ki a jelentést szerkesztette, mint Kossuth Lajos. — 30 évvel későbben közel egy fél milliót szavazott meg a képviselőház a bécsi kiállításra. S kérdem mindazokat, kik figyelemmel kisérték az igen fontos és drága első önálló fellépésünket a nemzetközi culturversenyen, hogy vajon a gyakorlat terén a sok czimeres lobogó, SOK aranyozás, sok parádé és sok ordó mellett jutott-e egy forint is csak egy átalános jelentésre? Történtek-e tanulmányozások iparunk fejlesztése érdekében, külöKÉPV. H. NAPLÓ 1875—78. IX. KÓTST. nősen pedig ép a szakoktatás terén? Azt állitottáni mindig, és állítom e helyről is: az alkalmazott bureaucraticus apparátus meghiúsított akkor is minden valóban gyakorlati és gyümölcsöző eredményt, sőt a sok 100,000 forintnak eredménye még csak egy tisztességes, "megbízható eathalogus sem volt. Én t. ház, látva, hogy ily gyakorlati téren mily idegenkedés uralkodik mindig nálunk a bureaukon kivül álló szakértelmiség és nem hivatalos közreműködés iránt: valóban kötelességemnek tartom azt, hogy a t. ház figyelmét e tétel megszavazása alkalmával újból az ipari szakoktatás rendszeresítésének nagy fontosságú kérdésére felhivjam. Beismerem, hogy némi örvendetes kezdeményezések történtek. A kormány által subventionáltatnak: az országos iparegyesület 7 elemi iskolája, a női iparegylet ipartanodája, a pozsonyi női ipar tanműhelye, a somorjai kosárfonó, a zajugróczi fametszészeti tanműhely. Ezen kivül tervben van házi ipar tanműhelyek felállítása Privigyén, Rimaszombaton, Rajeczen, Trencsónben, Háromszéken; de ezen kezdeményezés, mely csak is a házi iparra szorítkozik, vajmi kevés. —• Méltóztassék a t. ház csak magára a közoktatási minister ur jelentésére reflectálni, ő hangsúlyozza jelentésében, hogy mindenütt a törvényes intézkedés folytán a felsőbb elemi népiskolákkal ipari szaktanfolyamok hozzattak kapcsolatba, mint Hoszszufalun, Kézdivásárhelyen, Orsován — mert csak e három kísérlet történt eddig, — ott igen nagy a látogatás, ott sokkal nagyobb a szülék és tanulók részéről az érdeklődés, mint a gazdasági tanfolyamoknál, melyekkel az elemi népiskolák itt ott megtoldattak. Maga a minister ur hivatkozik arra, hogy 1874. előtt még nem igen lehetett gondolni a szakoktatás terjesztésére, mert akkor minden község a felekezetek és a kormány maga az elemi oktatás szervezésével volt elfoglalva. Most azonban az előkészületek megtörténtek, az elemi iskolákból kellőleg előkészülve léphet a tanuló a szaktanodába. Tehát itt az ideje, hogy ezen kérdést rendszeresen kezünkbe vegyük, és kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy csakis pénzügyi áldozatokkal történhetnek a legsürgősebb intézkedések. Hiszen, hogy csak egyet említsek, a tanonezoktatás ügyét máskép nem lehet szervezni, mintha azt beillesztjük az átalános ipari szervezetbe. No már most arra, hogy az ipari organisatióban a mostani rendkívüli chaotikus állapotok megszűnjenek, arra szükséges az itt már felhozott s a ministeri székből megígért 1872-ki ipartörvény revisiója. De persze, mikor oly lappaliákról van szó, mik 157,000 önálló kézmüiparosra, 269,000 segédmunkásra és 49,000 ipartanonezra nézve valóságos életkórdóst képeznek: akkor arra nincs idő; ós ha volna idő, mint látjuk, nincs minister.(Helyeslés.) Én, 10