Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-183

IHS. országos Hlés deezember 7. 1876. 71 zólag az élénkbe terjesztett javaslat nem intézkedik. Egyik a tankönyvek aránytalan nagy drágasága (Ügy van?) a mi minden szülőt és a haza minden tanuló ifjat egyaránt érdekli; a másik pedig azon fegyelmi rendtartás, a mely nézetem szerint, — de különösen mint halljuk a középtanodai tanári-egylet és más tekintélyes szakértők részéről — azon megjegyzést vonta maga után, hogy nagyon tul lőtt a czólon és túlságosan is humanitárius. Szabadjon ehhez néhány szót szólanom, (Halljuk \) Én megvallom őszintén, hogy mindannyiszor jól érzem magamat és a hazafiasság nemes élvezetének forrásából meritek, valahányszor ilyen szellemdus férfiúval, mint a t. közoktatásügyi minister ur, a régi viselt dolgokról egy pár szót válthatok. Én más generatióhoz tartozom mint ő. Én nagyobbrészt a régi idők feletti panaszokat csak ősz férfiak elbeszéléséből vagy pedig könyvből ismerem: neki azonban része volt autopsikus ismeretet szerezni magának, szóval ő e tekintetben egész eompetens és sem ő. sem én nem vagyunk laudatores temporis aeti; sőt ellenkezőleg mindketten borzadunk, legalább én borzadok, hogyha visszagondolok azon keserves időkre, a melynek mi fiatalabb generatió, csupán utóhangjait hallottuk, midőn országszerte nem annyira tanügyi notabilitások, nem annyira hires paedagogusok, hanem inkább hirhedt verető professorok léteztek, (Igaz!) a kiknek a nevét a hagyomány mai napig is fentartotta; ha visszagondolok azon időkre, midőn egyes vidékeken ilyen hires verető professorok uralkodtak, a kiknek önkényét sem törvény, sem semmiféle kormányrendelet nem szabályozta és nem vetett hatást féktelen vadságuknak és vérengző pajkosságuknak. a melylyel a nevelés szent ügyét úgyszólván profanálták: (Igazi Igaz\) akkor lehetetlen, hogy ne örvendjek azon állapotoknak, a melyeket ma iskoláinkban meghonosulva találunk. Ma a gyermekben is az emberi méltóságot, mindenek felett a nevelés valódi czélját tartják tiszteletben. (Helyeslés.) Lehetetlen, hogy e tekintetben köszönetemet ne nyilvánitsam Irányi Dániel t. képviselő urnák, a kinek nagy része van abban, hogy a mi különben a finomodott szokás és érzék által lassanként már úgyis elkallódott, de törvényben tiltva nem volt, annak megszüntetése, az az ő amberbaráti és a nevelésügyét buzgón pártoló felszólalása folytán csakugyan meg testesült, értem azt, hogy a testi fenyítés az iskolákból kitiltatott. Nem vádolhat tehát emgem senki azzal, hogy akkor, midőn én ezen észrevételt teszem, talán a régi scutica idejét akarnám viszszavarázsolni az iskolába; hanem csak azt constatálom, hogy annyira a tulgyöngédségben menni, mint a t. minister ur fegyelemrendtaríása megy, oly államban mint Magyarország, különösen a vidéken mégsem egészen czélszerü. Csak egyet mondok: pl. eddig tényleges gyakorlat alapján ugyan, de tökéletesen jogszerű állapot volt, mert törvény nem intézkedett, hanem a folytonos gyakorlatból rendeletek alapján nőtte ki e törvényerejű szokás magát ujabb időben is, hogy a büntetés egyik nemét képezte az, hogy merészebb pajkoskodásórt vagy rút hanyagságért a gyermeket a gymnasiumban azzal is szokták büntetni, hogy ott marasztalták azon órákra, melyekben otthon ebédelni szokott. Ennek meg volt a paedagogicus haszna, s nem járt semmi veszólylyel, mert az illető tanár ilyenkor — nehogy visszaéljen a büntetéssel, mint ama verető professor — kötelezve volt arra, hogy maga is ott töltsön néhány órát, mig az illető gyermek az iskolában büntetését kiállotta, mialatt utóbbi valami Írásbeli munkát végezett. Itt nem vagyunk t. ház, paedagogicus társulat, az ily fegyelmi eljárásnak czélszerüsegét hosszasan fejtegetni nem alkalmas a hely, de nem is szükséges, felesleges is: mert — azt hiszem — mindnyájan belátjuk, hogy ilyesmire a fegyelem megóvására szükség van, s ennek nem volt káros következménye. Most a rendtartás folytán ezen szelid fenyíték is kivan küszöbölve. Ez ellen szóllalok most én itt föl, ugy is mint visszhangja a szakértő tanároknak, kérem a t. minister urat, méltóztassék a fegyelmi rendtartást módosítani. (Helyeslés.) A másik igen fontos körülmény itt a tankönyvek drágasága. Összeszedtem valamenyi catalogust a fővárosi és vidéki tanodák dívó tankönyveket illetőleg, hogy megtudjam, körülbelöl mennyibe kerül egy főgymnasiumi, algyumasiumi, főreáltanodai, alreáltanodai tanulónak a tankönyvek beszerzése. Nagyon szomorú dolgot tapasztaltam : mert igen sokba kerül. Az első gymnasiumi tanulónak könyvei összesen ha minden könyvet megvesz, a mi nélkülözhetlen: 9 frtba kerül csak, az igaz. Ez magában még nem sok. De már a 8-ik osztályban 26 frt áru könyvre van szüksége (Igaz! Igaz!) Méltóztassék már most figyelembe venni azt, hogy ha egy apának 3—4 fia van: mily roppant sokra megy, már csak a tankönyvek beszerzése is ; (Helyeslés.) pedig ezenkívül tartani kell drága lakást, az élelmezést, ruhát, fizetni kell tandijjat stb. Igen, a tandijat, hogy miért ne lehetne eltörleni a középtanodákban : azt én belátni képes ma sem vagyok, nem is hallottam ez ügyet soha érdemileg vitatni, legfölebb a felekezeti viszonyokra hallottam utaltatni. Szóval t. ház, ezen körülmény, mely megérdemli, hogy miután erről a középtanodai törvényjavaslat tárgyalásánál ismét szó nem lehet, megragadjuk az alkalmat, figyelmébe ajánljuk ez ügyet a t. minister urnák.