Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-183

68 183. országos Illés deczemfrer 7. 1876, és a tanítókat fárasztja : büntetésképen meg lehetne venni a vizsgálati dijat; de hogy azon szegény sorsú, kitűnő fiatal emhertől, ki itt a drága fővárosban oly nagy fáradsággal dolgozik, csak azért, mert ki akarja állíttatni magának a szigorlati bizonyítványt, melyre pedig, mint említettem. az államnak is szüksége van, hogy az ily egyéntől azokkal egyformán vétessék meg a tandíj, akik magukat hanyagul viselik, és a kiket jutalmazni kellene, hogy azokat büntetés érje: ebben logikát nem látok. Mindenből az tűnik ki, hogy mi inkább a külsőre nézünk, mint a béltartalomra, igy az egyetemi könyvtár épületét berendeztük nagy fénynyel, de mégis azon főczélnak, hogy szellemi táplálékot adjunk az ifjúságnak: nem maradt elégséges pénz. így pl. csak 5000 frtnyi átalány vétetett fel a könyvtár gyarapítására, mert azon 28,000 frtnyi átalány, melynek óvenkint 7000 frtos részletben kellett volna kifizettetnie a könyvtár javára: ezen átalány — mondom — nem bocsáttatott rendelkezésre ; tehát most egyelőre 5Ü00 frtnyi átalányt szabni arra, hogy az egyetemi könyvtár könyvszükségletét fedezze, ez valóban elégtelen. így pl. a bölcsészeti facultás részére e czimen évenkint 1800 írt helyeztetett kilátásba; ha figyelembe veszszük annak mély értelmét, hogy oly facultás, melynél képviselve van az öszszes természetrajz, az összes természettan, a chemia. mathematika, philologia, história s több más diseiplinák, melyeknek évről évre szükségkép beszerzendő könyveire nem annyi száz, hanem annyi ezer forint sem elég ; ha azt figyelembe veszszük: akkor sajnálatunkat kell kifejeznünk az iránt, hogy a minister ur nem követte a másik utat, hogy inkább kevesebb fénynyel épített volna, s mellőzvén a külső nagy keretet, a szellemi szükségletek fedezésére, mint a valódi czél elérésére kellett volna többet fordítani. Ha mindezeket tekintetbe veszem, akkor lehetetlen, elismerve s ismételve is eonstatálva a minister ur buzgalmát, hogy ne kérjem arra őt, hogy a jövőt illetőleg méltóztassék tartózkodni a tornyos épületek emeltetésétől és méltóztassék lehetőleg kétszer megnézni, mielőtt kiadja azon keserves fillért, melyet a nemzet véres verítékkel tesz le a haza oltárára. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi minister: Én csak gratulálhatok Schvarcz Gyula képviselő urnák, hogy annyira haladt *a takarékosság utján. Nem emlékszem már részletesen az ő terveire, de azt tudom, hogy ő hajdan terveket készített a tanügy emelésére, melyek az országnak száz meg száz ezerekbe kerültek volna s hihetőleg még kevesebb eredményük lett volna, mint azoknak, a melyet most kárhoztat. Az ember gyakran teszi azt, a mit nem szeret. Én sokat adtam ki építkezésekre; de ismétlem, hogy kényszerhelyzetbe jutottam; mert ha azok, kik előttem kormányoztak, építettek volna: nem jutottam volna azon kényszerhelyzetbe, hogy ennyit építtessek. Ha a régi könyvtár épülete nem lett volna oly állapotban, hogy félni lehetett, hogy eltemeti az olvasókat a könyvekkel együtt: valóban nem fogtam volna egy uj könyvtár építéséhez. Az pedig, hogy mennyire volt drága ez az építkezés: majd ki fog deiülni a részletes számadásokból. — Kezdetben 20,000 írtra volt praeliminálva, s ha ezen tervek most készültek volna s nem 4—5 évvel ezelőtt, midőn még az egész világ azt hitte, hogy Magyarország fejlődési képessége igen nagy, hogy iparunk, kereskedelmünk rendkívül nagy dimensiókat fog venni, hogy Pest városa néhány év alatt teljesen ki fog épülni; ha nem akkor, hanem most készültek volna ezen tervek : akkor bizonyosan kisebb arányokban is készültek volna. Egyébiránt azon toronytól eltekintve (Derültség) — méltóztassék ezt akár százszor előhozni, el fogom hallgatni: — bizonyos, hogy a többi épületek nincsenek valami nagy luxussal építve, A centralis épület kiegészítése rendkívül egyszerű, a physiologiai intézet csinos de igen egyszerű, nincs rajta semmi luxus. A mi pedig a könyvtár belsejét illeti, egyenesen tagadom, hogy a képviselő ur állítása, a vasállványokat illetőleg, helyes volna. Ezeket, most majdnem mindenütt alkalmazzák a nagyobbszerü könyvtárakban ós a ki látta: ugy találta, hogy nagyon czélszerüek (Helyeslések a középről.) Hogy a Frank-féle könyvtár a folyosókon áll, az onnan ered, mert még nincs bekebelezve, most egészen rendezik a könyvtárt. És ha nem csináltattam volna vasállványokat: faállványokat kellett volna csináltatnom; minthogy pedig tudjuk, hogy Magyarországon nagyon nehezen lehet kapni száraz fát, ha nem is kerültek volna annyiba, de semmi esetre sem lettek volna czélszerüek. Ha reductiókat tettem az egyetemnél vagy más efféle intézeteknél: tisztán a pénzügyi helyzet pressiója alatt tettem; mert én különben nagyon szívesen fel emeltem volna a könyvtár dotatióját. Egyébiránt, miután a könyvtár rendes dotatiója 5000 frt, a rendkívüli pedig 7000 írt, — mert 28,000 frt van rá megszavazva négy rátában, azt hiszem, hogy a mi viszonyaink közt 12,000 írttal meg is lehet valamit tenni. Csak ezen a néhány szóval akartam ezen vádra felelni. Hogy a t. képviselő urnák adatai milyenek, azt az mutatja, hogy a múltkor méltóztatott mondani, hogy Poroszországban 80,000 tallérért építenek gy mnasi irmokat; mi is építünk 40,000 írtért is, s épen Berlinben láttam egy