Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-181

181. országos ülés deczember 5.1876. 37 könyvükbe bevezetett azon eseteket tudomás és ellenőrzés végett közöljék azon egyházzal, melyhez a nazarenus jogilag tartozott, vagy még most is tartozik. A nazarénusok iránt tehát nemcsak sérelmet nem követett el a kormány; de sőt oly liberális eljárást tanúsított, melyet tagadni nem lehet. (Igazi) Azon kérdés is, melyet t. barátom Irányi Dániel a baptistákra és bizonyos Mayer hittéritőre nézve felhozott: helytelenül lett itt előhozva; mert ő is élvezi a magyar kormánynak és a magyar törelmességnek jótékonyságát; de ő reá nézve meg kell jegyezni, hogy ő nem a vallás gyakorlása végett jött ide, hanem téríteni Azonban a térítés terrénumát roszul választotta meg az erdélyi és a szepesi szász lutheránusok közt, kik nagyon is ragaszkodnak vallásukhoz és maguk tették az akadályokat. Mert arra nézve, hogy a térítés kérdése és a téritők miként való elbocsátása valamely államban mi módon intéztessék el: eltérők lehetnek a vélemények. A térítés egy agressiv eljárás. A térítő elmegy és hirdeti a népnek, hogy az, a mit eddig hittél: tévelyen alapszik és az igazi hit az, a melyet én hirdetek neked. Minden hitújítás igy jött létre és igy terjedt el; azonban tudjuk, hogy az államok nagy része nagyobb súlyt fektet és nagyobb gondot fordít ezekre, mint másokra, kik mint nj sekta telepednek le az állam területén. Oly állam, mint Japán is, sem bánik a téritőkkel ugy, mert azt mondja: nálam van egy civilisatió, egy államvallás, és igy nincs szükségem arra, hogy ez felbolygattassék. Az átalanos vallásszabadság eszméjét — nagyon jól jegyezte meg Grulner képviselő ur, — e házban senki sem támadta meg és nem is fogja megtámadni, mint eszmét és mint elméletet; de az elméletnek törvényhozási nton való alkalmazása és az eszmének elismerése, felfogásom szerint nem egy, hanem két különböző dolog (Helyetlés.) Az átalanos vallásszabadságról szóló törvény oly hatással bir, mely átalakítja vagy átalakithatja azon tényezőket, a melyek eddig egy államban fenállottak. Hogy átalakithatja és átalakítja, valamint hogy nagy részben megváltoztatja, látjuk ott, hol a vallásszabadság valóban és tényleg virágzik. Ott van Amerika. Amerikában, mint tudjuk, az átalanos vallásszabadság divik és miiyen átalakító hatással birt az eszme ott is a concret viszonyok és az azelőtt a tért elfoglalt factorokkal szemben? Amerikában ez előtt száz évvel alig volt 25 katholikus egyházközség, holott most 5—6000 van ugy, hogy a nagyon liberális és az átalanos vallásszabadság légkörében érző amerikaiak egy úgynevezett állami uniót állítottak fel, félvén hogy talán még az állami érdekek is fognak veszélyeztetni ez által. Ismétlem azon véleményemet, hogy mindaz, a mi a vallásszabadság terén teendő, nem szabályozható egy átalanos törvény által; mert ezer meg ezer viszony van, mely az állam és egyház érdekeivel össze van fonódva, melyeket a szükséghez képest vagy ugy kell kibontani, hogy rázkodtatásra rázlcodtatás, vagy oly zavarok ne következzenek be, melyek bizonyára nem czéloztatnak azok által, a kik az eszmét magát mint eszmét megtámadhatlaunak hirdetik. Azon harmadik tétel, melyet t. barátom beszédének utolján felállít, melyben leszállott az elvek magaslatáról és összefoglalva papokat és a kormányt, ugy állította elő, mintha azok szövetkezve akadályoznák a vallásszabadságról szóló törvény alkotását. Nagyon sajnálom, hogy ezt tette a képviselő ur. Egy elvi álláspontról tartott és magasabb röptű előadás után, leszállani egészen és rögtön a gyanúsítás és leszállani a pártérdek szempontjára : az én felfogásom szerint levon magának ezen előadásnak magasságából, ugy hogy valóban el lehet mondani beszédjére: „desinat in piscem, mulier formosa superne." Hasonló gyanúsítás — csak hogy már nem szállott le a magaslatról, mert nem is volt ott, — Helfy képviselő ur beszédje, melyben azzal vádolja a kormányt és a cultusministert, hogy azért karolta fel a felsőbb oktatást és azért fektet arra oly nagy súlyt, mert a mint már itt megjegyeztetett : alkalmul ós ellátásul akarja használni kiszolgált vagy megöregedett ministereknek, ministeri tanácsosoknak. Hogy ez ismét nem egyébb gyanúsításnál, azt magok a tények bizonyítják. Ugyanis azon padokról ép ugy neveztettek egyetemi tanárok, mint ezen padokról, és én azt hiszem, hogy azok, a kik innen neveztettek ki, a mint már előttem is megjegyeztetett: bizonyára azon intézetnek díszére válnak oly mérvben, mint azok, a kik a túlsó oldalról neveztettek ki. Észrevételek , tétettek ezen hosszú discussió folyamában a közoktatási ministernek nem cultus, hanem közoktatási politikájára is, Érdekesen és sok tekintetben alaposan is bírálta azt Svartz Gyula t. képviselő ur, ki igen szép és igen ékes beszédében kikeresett némely részleteket, de mégis átalánosságban tartotta magát, átalánosságban oly módon, hogy midőn felállított egy tételt: az előadás vonzóereje és esábja által elfelejtette vagy legalább nem fejtette ki a motivátiót. Azt állította egész átalánosságban, hogy a ministernek nincs terve, nincs rendszere. Nem tudom, mit értett ez alatt a t. képviselő ur. Hogy tervei vannak, rendszere van: mutatják azon utasítások, melyeket a tanfelügyelők, a községek, megyék számára kiadott. Igy tehát van bizonyos terve, van rendszere, magát az igazgatást és a fedezetet illetőleg; — van rendszere az egymásutánra nézve; — van rendszere a segélyezést: valamint azon helyeket illetőleg, hol állami iskolák állitandók fel. Hogy