Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-202
388 302. orezáges ülés január 26. 1877. a törvénykezés elé, melyek a per elhalasztására nagyon alkalmasak, melyek a per bonyolódására vezetnek eredményükben, és igenis szaporítani fogják a költségeket óriási mérvben; szürete, aratása lesz a zugirászatnak; de az igazság nem fog általa nyerni semmit. {Mozgás.) T. képviselőház! méltóztassanak figyelembe venni, az ujabb időben és mondhatnám már hosszabb idővel ezelőtt ritkán jönek létre rósz törvények azért, mert szándékosan ez czélóztatik eléretni. Ami az igazsággal ellenkezik, az legtöbbnyire a garantia túlságos kifejtéséből származik; megadatik a sok garantia, de mellette a jó czél nem éretik el. Ha méltóztatnak garantiát nyújtani akarni minden ily képzelhető esetre, minden oly dologra, ami nem garantirozható: ki fog merittetni az ellenvetés és ki fog használtatni minden irányban; de nem fog eléretni az eredmény, melyet a ház magának kitűzött. Méltóztassanak fölvenni, melyik hitelező, — értem a tisztességes hitelezőt, — fogja magát kitenni egy inquisitió veszélyének, ha ő már akkor, mikor pénzét kölcsön adja: kénytelen számításba venni, hogy azon ellenvetéssel fog találkozni, hogy hiszen ő kamatot maga már előre lehúzta. — úgymint maga az előadó felhozá, — hogy be fog következni azon lehetőség, hogy a közjegyző előtt csakugyan lefizettetik a kölcsön, azonban kimenvén az ajtón vagy más utón az előleges megállapodás szerint, az adós a kölcsön vett pénz egy részét kénytelen lesz viszafizetni. Ha ezen argumentumok használhatók: a perben ezt használhatja a rósz lelkű adós a jólelkű hitelező ellenében ép ugy mint megfordítva, s ha a tapasztalás azt mutatja, hogy a legtöbb esetben ily argumentumok ürügyül használtatnak, ha a tapasztalás azt mutatja, hogy a vidék el van árasztva a zugirászoknak azon faja által, a melyek minden képzelhető létezett és nem létezett dolgokat kigon dóinak, kifondorkodnak, hogy hazug állításaikkal a törvénykezést lassúvá tegyék, s ezen idő alatt ki bányászszák félre vezetett, megcsalt megbízóikat ; ha a t. ház ezt figyelembe méltóztatik venni: akkor óvakodni fog oly kifogásnak inegengedhetésétől, a mely kifogás végeredményében csak erre fog vezetni. Én igen kérem a t. házat méltóztassék a központi bizottság ezen 5. §-át. elejteni és a jogügyi bizottságnak az igazságügyministeri javaslattal lényegben megegyező 5-ik §-át elfogadni. (Helyeslés.) Madarász József: T. ház! Fölöttébb sajnálom, hogy a Teleszky és Osemegi képviselőtársaim által ajánlott ministeri, illetőleg jogügyi bizottsági javaslathoz nem járulhatok, ós a központi bizottság által beterjesztett javaslatot vagyok kénytelen, elfogadni, Ugy hiszem, mint az előttem szólt államtitkár ur, mit Teleszky képviselőtársam és a képviselőház megakarják menteni jövőre a bíróságot legalább attól," hogy ne legyen kényszerítve oly erkölcstelenségnek bírói szentesítésére, hogy a képviselőház által kimondott tisztességes kamaton tul kikötött összegekre nézve lelkiismeretök ellenére bíróilag eljárni kényszeríttessék. Ha pedig a központi bizottság által ajánlt §. szerkezete el nem íogadtatik, hanem ministeri s illetőleg az igazságügyi bizottsági szerkezet fogadtatik el : akkor a bíróság, — engedjenek meg — épen a képviselőház által tisztességesül nem jelölt, de már kifizetett kamatok visszafizetésének megítélésében meggátoltatván, közvetve részese lesz az erkölcstelenségnek. A t. államtitkár ur egy gyakorlati példát hozott fel, a melynél fogva a 8% meghatározását kívánta. Én is egy gyakorlati példát hozok fel. Azt mondják, hogy a tisztességes hitelezőt óvni kell. Én is azt állítom, hogy a tisztességes hitelezőt óvni kell. De ha a hitelező a tisztességet meghaladó kamatot követel: ugy hiszem azt nem kötelességünk óvni; hanem akkor óvni kötelességünk az adóst. En erre nézve egy példát hozok fel. Somogy megyében p. o. közelemben, megnevezem magam is a helységet, méltóztassanak hivatalosan tudakozódni, őölle helységben, — Somogy megyében átalában oly termés lóvén, talán két vagy három évvel ezelőtt, hogy a polgároknak nemcsak evőkenyérre, de még vetőmagra sem teremvén semmi, a községben a vagyonosabb polgárok, számszerint, ha jól emlékszem 25—40-en, majdnem egész vagy fél úgynevezett telekkel bírók kénytelenek voltak kölcsön után járni, hogy maguknak élelemre, vetőmagra és azután még adójuk kifizetésére a kellő pénzt előteremthessék. Ismétlem, mert óhajtom, hogy a t. államtitkár ur is hallja: Soinogymegyónek ezen körülbelől 20—40 teljes hitellel bíró polgára, a kik majd egész, majd fél telekkel bírtak, kölcsön után jártak. A szomszédságban körülbelül mintegy 10 mértföldnyire vagyonos gazdatisztek laktak, a kik most is élnek, ezek közhírré tették a községben, hogy menjenek el hozzájok: ők a kinek negyedtelke van 100 frtot, fél telek után 200 frtot. egész után 400 frtot adnak a következő feltételek mellett: minden 100 forintból előlegesen levonatik 25°/„ kamat, ós így a kölcsönt 3 évre adván, ezen időre rendesen 25% kamatot fizetnek előre; kötelesek kifizetni a bekebelezési költségeket körülbelül 3 frt 50 krt és még arról is gondoskodtak, hogy majdan a bekebelezés kitörlésére szükséges összeget is előre levonják. Ha jól emlékszem 100 írtból levontak 30—32 frtot, tehát adtak 70 frtot azon polgároknak, a kiknek telekkönyvében eddig semmi bekebelezve nem volt. Én azt hiszem, a t. igazságügyuiiiiisterium, ha azokat a telekkönyveket figyelemmel kisérte
