Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-202
380 202. országos tilés január 25. 1877. módosítjuk azon szempontból, hogy a bíráskodásnak, a törvény segélyének üzleti ügyekben tekintélyét és méltóságát megóvjuk és hogy másrészt, — s ezzel már kissé tul megyünk azon korláton, mely tisztán jogi és átmegyünk a közgazdasági és pénzügyi térre, •— akarjuk a jelzáloggal biztosított üzletekben a kamatlábat egy biszonyos maximum kiszabása által megszorítani. Ez azon álláspont, melyet a törvényjavaslat indokolásában a minister felhoz, ez az, a melyet a ministeri pártnak legkiválóbb szónokai elfogadtak és a melyet igen ékes szavakban Wahrmann képviselő ur tegnapi beszédében előadott; ez azon álláspont, melyet magam is elfoglalok, melyet azonban nemcsak az indokolásban, hanem magában a törvényjavaslatban is óhajtok érvényesiteni. Nagy különbség van a közt, ha ezen 4. §-ban az mondatik ki, hogy a biró csakis 8°/ 0-et ítélhet meg azon kölcsönökre-nézve, melyek a fenebbi §-okban nem érintettek ós a közt, ha az mondatik ki, hogy azon időszaktól fogva, melyben egy kereset megindittatik: a bíróság csak egy bizonyos kamatot Ítélhet meg. A kettő közt oly nagy elvi különbség van, mint a mekkora van a közt, hogy egy törvényes kamatlábat akarunk megállapítani, melyen tul megindítható semmiféle kereset ne legyen, a melyen tul a szerződések a végrehajtás sanctióját nem bírják többé ; a melyen tul sajátlag, ha kamatok köttettek ki, azokat olyanoknak tekintjük, a melyek be nem hajthatók, minek természetes következménye csak az volna, hogy magasabb kamatnak kikötését magát is törvénytelennek kellene mondanunk s akkor az uzsora-törvény terén állunk. Egészen más az, hogyha azon elvi álláspontot foglaljuk el, a mely ezen törvényjavaslat indokolásának alapjául szolgál és azt mondjuk, hogy azon pillanatban, a melyben az állam valamely hivatalnoka az állam által törvényes tekintélyivel felruházott egyén, közjegyző vagy biró valamely keresetből eredő ügy rendezését a kezébe veszi: egy bizonyos kamatnál magasabbat átalában meg nem állapithat, és ez az, a mit ón ezen módosítás által a törvényjavaslatban fentartatni óhajtok. Ugyanez az oka annak : a miért nem fogadhatom el az eiőbbeni módositványokat. Nem fogadhatom el azokat azért, mert ugyanezen elvet azon üzletekre is ki terjesztőn donek vélem, a melyek kereskedelmi téren köttettek; mert én ugyanazon nagy különbséget, a mely kereskedelmi üzlet ós a mindennapi üzlet közt létezik, látom; elvi különbséget azonban abban, hogy a biró mekkora kamatot állapit meg azon időponttól számítva, melyben az ügyet a kezébe veszi: nem látok, — valamint azon átalános megkülönböztetés az életben, hogy melyik kereskedelmi üzlet, vagy nem kereskedelmi üzlet, épen csak a személynek és- az ügyködésnek természetére vonatkozik. Mai nap a jogi alap ugyanaz és nagyban és egészben a közgazdasági és közforgalmi alap szintén nem különbözik. Ezekben t. ház, kifejeztem, a mennyire tőlem kitelik, azon indokokat, melyért nem járulhatok a 4-ik szakasznak a központi bizottság által beadott szövegéhez és mindazon módositványokhoz, melyek erre vonatkozólag beadattak, és a miért javallom, a ministeri előterjesztésben foglalt (i-ik szakaszt, mint 4-ik szakaszt ide beillesztetni, ós az 5-ik szakaszt a központi bizottság javaslatából kihagyatni. Egyedül csak azt jegyzem még meg, hogy ha a következő 5-ik szakaszt ugy méltóztatnak meghagyni, a mint a központi bizottság jelentésében szövegeztetett: akkor a váltókra és kereskedelmi üzletekre egy privilégiumot statuálunk, melyet indokolni e részben szintén nehéz volna. Vajon valami uzsora, vagy nem? excessivus-e valamely kamat, vagy nem ? erkölcsi megrovásra érdemes-e, vagy nem V ennek sajátlag indoka nem abban keresendő, hogy 4—5 — 6 vagy 50-e a százalék ; hanem abban keresendő: vajon az, a ki a kölcsönt adja, abban nem nagyobb kamatot kötött-e ki, mint a mit az ő és a forgalom viszonyai közt méltányosan kikötni lehet. Ha egy kis birtokú gazda azon helyzetben van, hogy egész vagyonát, tán holnap elfogják kótyavetyélni és értékének csak felerészét kaphatja meg: köszönettel fogja venni azon kölcsönt, legyen 10—12,de20°/ 0 is — mely ezen kényszerűségtől felmenti és az, a ki 9°/ 0 vagy 8°/ 0-al birja azon pénzt, a melylyel segíthet, ha egy %-al, vagy 1 ;. i %-al megtoldva netalán felebaráti szeretettől áthatva adja másnak : uzsorásnak bizonyára nem nevezhető. Ha azon gazda, a ki vetőmag hiányában elvetni nem bir, azért, hogy vetőmagra szert tehessen, 8°/ 0-kal nagyobb kamatot ad ós a ki néki-e a pénzt adja, ha olcsóbban nem adhatja, mint 8-nál nagyobb °/Ü mellett: uzsorásnak szerintem szintén nem nevezhető. Mindezen indokok, de az életnek, a forgalomnak méltánylása is azt hozzák magokkal, hogy kivált jelen viszonyaink közt nem lehetséges odáig menni, hogy azt mondjuk, hogy egy kölcsön, mely talán félévnél továbbra nem is köttetett, melynek félévi kamatai talán 8-nál nagyobb °/o-ban vonattak le előre, vagy pedig utólag fizettetni köteleztettek, a mit az egyik jóhiszemüleg adott, a másik pedig jóhiszemüleg fogadóit el, midőn a fizetés órája következik: a kölcsönvevő jóhiszeműségének megtagadásával megítélhető ne legyen. Akkor világosabb és határozottabb kimondani, hogy 8-nál nagyobb kamatot kikötni nem szabad és megadni nem lehet. Engedje meg a t. ház, hogy egyet jegyezzek meg, ós ez az, hogy korántsem ringatom magamat azon reményben, hogy ezen törvényjavaslat által a mi hitelviszonyainkon lényegesen javíttatni fognak s hogy kivált ott lényeges segély fog
