Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-201

364 201. országos üiés január 24. 1877. állapot-e ez'? Nemde ez által a barbárság bélye­gét sütjük pénzügyi viszonyainkra? Ennek folytán bukott meg legújabban a lugosi takarékpénztár, ós meg fognak bukni a többiek is, mert 10 és 8 százalékos kamatok mellett egyre-másra csőd alá kerülnek hitelezői. A törvényhozás kötelessége a kamatlábat visszavezetni azon alapra, melyre jó­zan gazdasági életünk századok óta támaszkodott. Kevesen vannak már hazánkban, kik az uzsora­törvényeknek az 1868-iki törvényhozás által meg­szavazott eltörlését roppant közgazdászati hibának ne tartanák és kik e teremben ezen intézkedést még most is üdvösnek hiszik: teljes ellentétben vannak az ország közvéleményével. Ha valaki e teremben: én vagyok folytonos összeköttetésben hazánk minden vidékei lakosaival és igy állitha­tom, az eltörlés óta bekövetkezett eseményeknek kérlelhetlen és semminemű sophismák által meg nem dönthető érvei alapján, hogy a kamatláb teljes szabadsága oly vésztannak ismertetett el, melynek folytatása magyar népünknek anyagi és erkölcsi létét halomra döntené. (Tetszés.) Az uzsora pusztító tényei nem indítanak, de kényszerítenek bennünket a kamatláb szigorú elrendezésére. Tes­sék a Napóleon codexét megnézni, ez oly törvé­nyes kamatlábról szól, mely polgári adósságoknál (matiére civile) száztói öt, kereskedelmi ügyben (matiére de eommerce) hat perczent volt, s a ki többet köttetett le magának, a többlet visszafize­tésére szoríttatott, ismétlés esetében a fegybiróság által a körülményekhez képest egy vagy két évi fogságra Ítéltetett Éhez képest a következő mó­dosítást elfogadásul ajánlom: „A törvényjavaslat 1-ső szakaszában a nyolez szó helyett hat és a szavak végén következő szavak tótessenek: és a ki többet köttetett le magának akár szóval akár írással, a többlet vissza­fizetésére szorítható, ismétlés esetében pedig a kölcsön elvesztésére és a körülményekhez képest három hótól egy évig terjedő fogságra ítélendő. A hitelező által fizetendő kölcsön, az eljáró biró által kijelölendő jótékony czélra fordittatik." (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Mielőtt a módositvány fel­olvastatnék, kénytelen vagyok arra ugyanazon ész­revételt tenni, melyet Ráth Károly képviselő ur indítványára tettem, és kérem a t. ház tagjait méltóztassék magokat a házszabályokhoz tartani, ós ha a javaslat mellett kivannak szólni, a mai napon Horváth Gyula jegyző urnái, ha pedig el­lene kivannak szólni, Orbán Balázs jegyző urnái feliratkozni: mert csak igy lehet elérni, hogy tel­jesíttessenek a házszabályok, melyek szerint a szó­lók felváltva szólitandók fel. (Helyeslés.) Zsedényi Ede: A t. elnök ur meg fogja nekem engedni azon ellenvetést, hogy ma már kevesen vannak, sőt tán senki sincs, a ki szük­ségesnek tartaná védeni a törvényjavaslatot, mert az átalános tárgyalásnál azok a kik védték, el­mondták véleményöket, tehát többnyire csak azok szólnak most, kik módositványt adnak be. Elnök: Bocsásson meg a t. képviselő ur, minden képviselő tudja, hogy mikor mily irány­ban akar szólni, azokat utasitni nem lehet: a ház­szabályok pedig világosan rendelkeznek e tekintben. Gulner Gyula jegyző (újra felolvassa Zse­dényi módositvány át.) Juhász Mihály: T. képviselőház! Az osz­tályok előadóiból alakult központi bizottság a ka­mat megállapításánál kiválólag két elvből indult ki. Az egyik indok az volt, miszerint a törvény­javaslatnak kiváló czélja az, hogy a hitelre szo­rult kis iparos ós egyatálan az ország szegényebb lakóinak nyujtassék az uzsora ellen bírói véde­lem, és igy szerinte a 10% kamat azon magas­ságot, melyet a néposztályok szerfölötti tulterhel­tetós nélkül még fedezni képesek: tetemesen fe­lülmúlja. A másik indok az volt, hogy 8%-nól kisebb kamat rendkivül megzavarná még a leg­solidabb hitelt is. és annak, jelesen a földbir­tokos és iparos osztálytól való teljes elvonását okozhatná. T. ház! Nem lehet, hogy ezen indokok czá­folgatásába bocsátkozzam, de lehetetlen, hogy meg ne jegyezzem azt, hogy lehetetlen, hogy egy az egész országra, az ország minden lakóira, az az ország egész pénzügyére és hitelére befolyás­sal biró törvényjavaslatnál, mint minő a jelen­legi, egyetlenegy osztálynak érdeke legyen nem­csak irányadó, hanem döntő. De leginkább kívá­nom felhívni a t. ház figyelmét a központi bizottság indokainak másodikára, mert a közpon­ti bizottság ez indokokban önmaga eonstatálja azt, hogy a 8°/ 0 kamat a solid hitel megrendülé­sére és megzavarására hatna, ha nem is egé­szen, hanem nagy mértékben, hogy e kamatláb megállapítása el fogja vonni a hitelt, ha nem is egészben, de részben a földmives ós iparos néptől. Miután pedig a törvényhozásnak felfogásom szerint feladata az, hogy ha a kamatuzsorán se­gíteni lehet: vessen annak gátat a hitel megza­varása nélkül, annál fogva ón épen azon indok­ból, melyet a központi bizottság felhozott, nem pártolhatom a bizottság javaslatát. Az igazságügyi kormány kifejtette hogy mi teremtette meg nálunk az uzsorát, és én e tekin­tetben kijelentem, hogy Zsedényi Ede képviselő ur indítványát nem fogadhatom el: mert kétség­telen, hogy nálunk az uzsorát megteremtették a zilált pénzügyi viszonyok, megteremtette a pénz­ügyi válság, megteremtette a rósz termés, és az ennek folytán előállott pénzszükség ós mert ezen pénzügyi helyzetnek volt következménye az, a mi különben természetes, hogy a pénz keresetté vált,

Next

/
Thumbnails
Contents