Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-181
181. országos ülés dcczeinber 5. 1876. ál előtt nem lehet polgári házasságot kötni. A mi pedig az opportunitás szempontját illeti, önök a tolokialom a közvéleményre appellálnak; azt mondják, hogy a mit ez követe!: az szent. Én pedig "biztosítom a t. képviselő urakat a túloldalon; hogy a felekezetek közt egy sincs, a mely a polgári bázasságot kívánná. (Ugy van. Igazi a középről, Ellenmondás a baloldalon,) sőt a melynek nagyobb része ezen meg nem botránkoznék. Igen hosszú idő kellene t. ház, ahhoz, ha a polgári házasság behozatnék, mig a nép ezt ugy megszokná, hogy megbotránkozása iránta csak mégis szűnjék és ne tartaná az ily házasságot annak, a minek tartotta eddig: törvénytelennek. {Ugy van\ Mozgás.) De ha a közvélemény ezt nem követeli, akkor kérdem: miért akarják ezen véleményt reá . erőszakolni V Azt mondják, hogy van egy-két kivételes eset. melyben az egyén szabadsága és érdekei sértetnek : a zsidók és keresztyének között házasság nem jöhet létre Hogy vannak esetek, melyekben ily körülmények előfordulnak : ebben igazuk van; de erre megfelelt a ministerelnök ur beszédében, midőn kijelentette hogy a kormány e tárgygyal komolyan foglalkozik és ezen egyes esetek orvoslása iránt törvényjavaslatot fog beterjeszteni. Engem a t. ministerelnök urnák ezen nyilatkozata e részben tökéletesen megnyugtat. Á mi pedig a közoktatásügyi ministerium költségvetését magát illeti, elfogadom azt azon reményben, hogy a minister ur tekintetbe fogja venni azon figyelmeztetéseket, melyeket egy részről Molnár Aladár és más részről egy nem szerencsés pillanatban, midőn t. i. oly nagy izgatottságba hozta az Irányi Dániel képviselő ur által beadott vallásszabadsági indítvány a házat. Rónay István képviselő ur, kinek beszédében, igen sok szép elv van letéve, előadtak. (allénk helyeslés és éljenzés a közepén..) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem kívánok ez alkalommal (Halljuk!) a vitában részt venni; {Halljak l) mert a legfontosabb kérdésekre nézve, a melyek itt felhozattak, már nyilatkoztam ; hanem csak azon mulasztást kívánom pótolni, a melyet akkor elkövettem, a mennyiben nyilatkozatom végén elmulasztottam benyújtani azon határozati javaslatot.-melyet Irányi képviselő ur indítványa folytán beadni szándékoztam. Ezt vagyok bátor a t. ház asztalára letenni és erre vonatkozólag megjegyezni, hogy tartalma megegyez a múlt évben hasonló alkalomból általam benyújtott határozati javaslatával. Kérem a t. házat, hogy ezt annak idejében szavazásra szintén kitűzze és elfogadja. Elnök: Méltóztassék a beadott határozati javaslatot felolvasni. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a határozati javaslatot:) Határozati javaslat. Beadja Tisza Kálmán ministerelnök. „Határozza cl a ház, hogy Irányi D. képviselő ur indítványa akkor fog tárgyaltatni, mikor a kormány által a vallásügyekről benyújtandó törvényjavaslatok lesznek tárgyaás alatt.'- (Helyeslés a középről.) Gulner Gyula: T. ház! Midőn a vita jelen stádiumában bátorságot veszek magamnak a t. ház becses idejét és türelmét néhány perezre igénybe venni, teszem ezt nem azért, hogy a vallás ós közoktatási tárcza költségvetésének tüzetes bírálatába bocsátkozzam, hanem teszem kizárólag és egyedül azért, hogy azon határozati javaslatra vonatkozólag, melyet Irányi Dániel tisztelt képviselő ur a múlt szombati ülés alkalmával benyújtott: jelezzem álláspontomat ós indokoljam szavazatomat. A tárgy t. ház, melyet az emiitett határozati javaslat magában foglal, nem uj és ily alakban is nem először fordult már meg a ház előtt. Egy nagy igazság, egy igen nagy eszme, az öntudatos lénynek természetadta, veleszületett joga, a lelkiismereti szabadság, vallási hitének és meggyőződésének szabadon gyakorolhatása iránti indítvány foglaltatik abban. Nem egyszer, mondom, és nem először történik az, hogy e kérdés ily alakban is, de még törvényjavaslat alakjában is előfordul itt a ház előtt és ón legalább nem tudom, hogy akár a múltban, akár a jelenben akadt volna hang, találkozott volna tagja a törvényhozásnak, ki ezen igazságnak valódiságát és ama természetadta jog jogosultságát tagadta vagy csak kétségbe vonni is megkisérlette volna. Büszke lehet reá a törvényhozás, ha lehet büszkeség az igazság elismerésében, hogy sem a múltban, sem a mostani vitánál lényegileg és érdemileg nem vállalkozott senkisem szembe állani ezen igazsággal ; és mégis honnét van az t. ház, hogy mindannak daczára, hogy nem akadt senki, ki ezen kórdóseket lényegileg érdemileg ostromolni merné : 1869 óta folytonos halogatást, folytonos bajdoklást követünk ezen kérdésekkel szemben. 18ő9-bi;n az akkori, boldog emlékezetű eultusminister báró Eötvös József maga nyújtott be egy törvényjavaslatot a vallásszabadságról, később a polgári házasságról egy határozati javaslat fogadtatott el. Majd 1873. június 28-án azon emlékezetes beszód következtében, melyet hazánk nagy bölcse Deák Ferencz tartott, egy bizottság küldetett ki az állam # és egyház közti viszonyok rendezésére teendő javaslat elkészítése végett. En is tagja voltam t. ház e bizottságnak és megvallom, őszintén, hogy én valóságos keserűséggel néztem azon eljárást, melyet e bizottság tárgyalása irányában a ministerium , különösen eultusminister ur követett. (Halljuk!) Nem egyszer volt és hivatkozom e tekintetben a bizottság bármely tagjára, de magára a minister úrra. Nem egyszer volt az eset, hogy a bizottság meghívta, kérette a minister urat:
