Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-201

362 201. országos ülés január 24. 1877. szempont alá esnek a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek. Méltóztatik tudni a t. háznak, hogy a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek csak részben adják a közönségnek használatul a maguk pénzét; nagyobb részben ós pedig általában talán nagyobb részben, oly tőkéket adnak a közönségnek használatára, a melyektől ők magok is kamatot fizetnek, oly tőkéket, a melyeknek administratiója nekik magoknak is sok költségbe kerül. Már ha akkép intézkedik a törvényhozás, hogy minden tekintet nélkül ezen tőkékre a kamatot egyformán kívánja megszabni: ez nézetem szerint helytelen. De bátor vagyok a t. háznak figyelmét különösen egy szempontra felhívni. Ezen szempont pedig a következő. A mi pénzügyi viszonyaink két lenyes organícus bajban szenvednek. Egyik organicus baj nálunk az, hogy teljes hiányában egy helyes nemzetgazdasági és pénzügyi politikának, bizonyos mostohasága mellett, a politikai viszonyoknak is, a mi nemzetgazdászati status quonk olyan, miszerint uj tőkék alig képződhetnek; sőt azt lehet mondani, hogy átalában nem képződnek. Az uzsorát tuiajdonkópen más meg nem szüntetheti, mint a tőkéknek folytonos képződése, a mi a mi viszonyaink között lehetetlenség. Uraim! nemcsak, hogy nem képző.dnek nálunk tőkék; de azt lehet mondani, hogy helyzetünk olyan, miszerint az országos gazdálkodás folytonosan emészti és kevesbíti a tőkét. Nem akarok e themába mélyebben belebocsátkozni, egyszerűen csak jeleztem az állapotot, vagyis helyesebben jeleztem a tényt. Második baja nemzetgazdászati s pénzügyi viszonyainknak az, hogy nálunk a legborzasztóbb pénzügyi centralisatió van. Azt tudjuk, mi a centralisatió eredménye: rendesen erőtlenség, az egyes tagok erőtlensége; mert az erő csak egy bizonyos szemponton van összegyűjtve. De minden centralisatió között legveszélyesebb f

& pénz-centralisatió, inert sorvadást idéz elő. És ezen centralisatió nálunk annál veszélyesebb, mert a pénz centruma az országon kivül van, tekintve a mostani-status quot annál veszélyesebb: mert az ország egyes részei ezen pénzcentrumhoz nem is juthatnak, még a nyilvános számadásra hitelezett pénzintézeteik sem. Ezt jelezve t. ház, méltóztassanak már most meggondolni, hogyha mi kellőleg meg nem fontolva a tényleges viszonyokat, oly intézkedéseket találnánk hozni törvényhozás utján, a hol a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézeteknek törvényszerű érdekei nincsenek respectálva; mi lesz annak következése? Megtörténhetik, hogy azoknak nagyrésze nem lesz képes jövőre működni; mi lesz annak következése? az. hogy a tőkéknek egy nagyrósze el fog vonatni a forgalomtól, ennek ismét nem lehet más következése, mint az, hogy az uzsora még nagyobb lesz. Én tehát arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy teljes meggyőződésem szerint mulhatianul megkívánja a dolog természete, hogy a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetekről külön intézkedés történjók a törvényben; mert ismétlem azon tőkék, melyeket a nyilvános számadásra hitelezett pénzintézetek bocsátanak a közönség használatára: nem egyforma természetűek a magán tőkékkel. Én tehát t. ház, organicus hiánynak tartom a törvényben azt, hogy a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetekre semmi tekintet nem volt a törvényjavaslat megalkotásánál és én azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. ház, ha a dolog természetének e részben nem tesz eleget: nem fog czélszerü törvényt hozni; sőt meglehet, hogy a krízist még nagyobbítani fogja a törvény következménye, a mennyiben meglehet, hogy olyan törvény fog létrejönni, a mely mellett a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek nagyrésze nem lesz képes mükédését jövőre folytatni. Mikép pótolandó ki e mulasztás és hiány V Minden vonakodás nélkül megvallom egész őszintén gyengeségemet, e tekintetben határozott és kellően formulázott indítványt előadni képes nem. vagyok; hanem ón azon szempontból indulok ki, hogy megkívánja a dolog természete azt is, hogy ez intézkedés szintén két retortán menjen keresztül. Én azon nézetben vagyok, hogy iegczéíszerübb, ha nem fogad el a t. ház ez alkalommal részletes indítványt, hanem a törvényjavaslatot e tekintetben visszautasítja a központi bizottsághoz. Tegyen e részben indítványt a központi bizottság, ez lenne az első retorta, és a t. ház tanácskozása lenne a másik. így reményiem, hogy lehet e tárgyban czélszerüen intézkedni; mig azon eljárást, mely így ex abrupto oldaná meg: a kérdést czólszerünek nem tartanám. Ennélfogva minden további vitatkozást mellőzve, bátor vagyok a t. háznak következő indítványt elfogadási a ajánlani. Kénytelen vagyok még megjegyezni, hogy a nyilvános számadásra kötelezett intézetek ügye összefügg főleg ugyan a 3. ós 4. §-val, de összefügg az elsővel is, és azért teszem az indítványt mindjárt az első §-nál. Indítvány a 3. és 4. §§-hoz. Tekintve, hogy a részvényeken alapuló nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetek egyrészről az okon, mivel hogy administratiójuk jelentékeny költséggel jár; másrészről pedig az okon, I mert azok nagy részben oly pénzeket adnak ki •=''