Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-200
$00. országos ülés január 28. 1877. 357 — az ilyen eljárásról, azok mindég kiteszik magokat annak, a mi az ilyen alkalommal előfordulhat, a mint tudjuk, hogy most is igen kevésbé múlt, hogy vérengzés nem jött létre, ilyen alkalommal gyakran előfordul, hogy polgári vér ontatik s az aztán azok fejére száll, a kik jónak látják ilyen alkalmakra a rendőrséget hasonló módon alkalmazni. Azt méltóztatott végül a t. miuisterelnök ur kiemelni, hogy szükséges volt a rendőrség részéről ezen eljárás és szükséges átalában az ilyen mozgalom elnyomása azért, hogy valahára oonsolidált, politikai állapotokat mutasson fel Magyarország. Méltóztassanak megengedni, de ha ilyen eszközökkel szükséges eonsolidálni Magyarországon a politikai állapotakat: akkor ugy látszik, hogy az igen t. ministerelnök ur előtt olyan lebeg ideál gyanánt mintegy állam oonsolidált állapota, mint azon csend, mely a temetőkben létezik, igaz, hogy ott meg van a oonsolidált állapot, hogy ott nincs zaj, nincs lárma, ott rend uralkodik; de hogy az ilyen államban a szabadság és alkotmányosság számára hol marad hely, azt valósággal felfogni nem vagyok képes. Ha az által akarja a t. ministerelnök ur Magyarországon a oonsolidált állapotot előidézni, hogy betiltsa azt, hogy a haza polgárai Kossuthot éljenezzék: akkor valóban oly vállalatba fogott, a mely nem fog neki sikerülni; mert mindaddig, mig magyar ember lesz e hazában: soha sem fogja kitörölni azt a tiszteletet, pietást, büszkeségét, a melylyel az 1848-iki korszakra és annak megteremtőjére Kossuth Lajosra a magyar ember érez és lelkesedik: akkor megvallom, hogy bárkinek részére és Ízlése szerint fogná is eonsolidálni Magyarországon a politikai állapotokat, az illetők annak igen kevés hasznát vennék; mert bár micsoda polgári erények is azok, melyeket a t. ministerelnök ur a haza polgáraiban megfogamztatni óhajt: az igazi polgári erények nem fogamzanak más forrásból, mint abból, a mely a magyar nemzet fiait, Magyarország nagy fia és annak 1848-iki nagy müve iránt lelkesíti.(Élénk helyeslés a szélső bal/elől.) Nem kívánok a t. ház becses türelmével sokáig visszaélni; de azok után, a miket a t. ministerelnök ur részéről hallottunk, azt hiszem, hogy nagyon érdekében van a képviselőháznak, érdekében van az országnak, hogy jöjjünk már egyszer tisztába az egyéni szabadságról való fogalmakkal. Nagyon szükséges hogy jöjjünk tisztába arra nézve: mi szabad és mi nem szabad a rendőri hatalonmnak egy alkotmányos államban. — Nagyon szükséges, hogy jöjjünk már tisztába arra nézve: van - e garantia egy alkotmányos országban oly kormányban, mely az egyéni szabadság tekintetében oly nézeteket táplál, mint a milyen nézeteket a ministerelnök ur részéről már ismételve voltunk kénytelenek tapasztalni. S mert ezekre nézve tisztába jönni szükséges: azért óhajtanám azt, hogy ezeknek tüzetes megvitatására alkalom adassék. Kérem a t. házat, méltóztassék a minister urnák interpellatiómra adott válaszát tárgyalásra kitűzni. Részemről vele megelégedve nem lehetek. Tisza Kálmán miniserelnök: T. ház! Pár szót kénytelen vagyok szólani azok után, miket a t. képviselő ur elmondott. Nem fogok azok czáfolásába bocsátkozni, miket ő maga is ugy mondott: hogyha azt mondta a minister ur. ha azt akarja a minister ur: akkor ez vagy amaz fog belőle következni ; mert szerencsétlenségre mind ezek alatt: ha azt akarja, ha igy akarja, olyanokat mondott, a mikről, hogy akarnám, — én egy szót sem szólottam. Hanem először tartozom helyre igazítani azt, hogy én soha sem mondtam, hogy az országban gyenge lábon áll vagy nincs meg a törvények iránti tiszlelet: mert azon néhány embert kikről ez alkalommal ily módon szólani alkalmam volt, az országnak egyátalában nem tekintem; meglehet ők azt hiszik, hogy ők az,ország; de nagyon csalódnak. (Helyeslés, Derültség) A másik, — nehogy azt méltóztassanak később mondani, hogy ime már megváltozott, — kénytelen vagyok kibővíteni azt, mit mint a t. képviselő ur bölcsen eltalálta, a sajtó egyes orgánumaira nézve mondottam. Ugyanis én azt mondottam, hogy a hol ily megtámadásokat lehet tenni büntetés nélkül: ott rendőrállam nem létezik; de megpótolom azzal, hogy a mig ugyan legalább én ezen a helyen leszek, én fel tudom magainat kötelességem alól menteni mind addig, mig az ily megtámadások ellenein vannak intézve; de fogom tudni teljesíteni kötelességemet, hajmásokat is bele vonnak ezen inegtámodásókba. (Élénk helyeslés.) Végezetül, hogy felfogásaink sokban különbözők, arról nem szólok. A polgárvér száll annak fejére, ki előidézte azon alkalmat, melyből a vérnek kiontása eredt; ez tökéletes igazság. Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak ez igazságot tekintetbe venni. (Tetszés.) Különben tiltakoznom kell még az ellen is, mintha ón ma azt akarnám bármi utón megmutatni, és mint ha egy szóval is azt mondottam volna, hogy szükség van arra, hogy Magyarországon consolidáltassék a helyzet; sőt épen azt mondtam, hogy mi érezvén ezt, miattunk az ilyenek minden veszély nélkül elnézhetők volnának ; de azt nem engedhetjük meg, hogy azok, kik nem ismerik helyzetünket: ily incidensekből farra következtessenek, mintha nem volnának nálunk oonsolidált viszonyok; és ez, azt hiszem, ég és föld különbség. Egyébiránt, mondom, ugy látszik, nézeteink mindenben eltérők, nem tehetek róla, eltérők még a kegyelet felfogásában is. Ha a t. képviselő ur
