Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-200
200. országos ülés január 23. 1877. 343 A törvényjavaslat igenis szerényebb arányokat tűzött ki magának czélul. Czélja az volt: a létező viszonyok között, és annyira, a mennyire azt a létező viszonyok lehetővé teszik, a bajon segíteni; (Tetszés.) mondom, a létező viszonyok közt, és a mennyire e viszonyok lehetővé teszik. És hogy e tekintetben talán nem fogja czéiját eltéveszteni, arra nézve bizonyos reményt nyújtanak részint azon érvek, melyek a törvényjavaslat támogatására fölhozattak, részint pedig azon érvek, melyek ellenében használtattak. Az mondatott, hogy a törvényjavaslat teljesen eredménytelen lett; de azon igen t. barátom, Horánszky Nándor képviselő ur, a ki ezen véleményt előtérbe állította: egy szóval sem kísérletté megezáfolni az igazságügyminister urnák azon állítását , hogyha egyéb eredménye ezen törvényjavaslatnak nem lesz, az mindenesetre be fog szükségszerűen következni, hogy a per folyama ós a végrehajtás folyama alatt felhalmazódott uzsora-kamatokat nem fogja a bíró megítélni, s azok nem fogják az uzsorást gazdagítani. (Helyeslés.) Ez oly tény t. ház, melyet semminemű érv meg nem semmisíthet. (Helyeslés.) Ez szükségszerüleg és kétségbevonást kizárólag következik a törvényjavaslatból, és ezt a bírónak mellőzni lehetőségében sem lesz. Én igen tapasztalt gyakorlati férfiaktól hallottam, a kiknek épen az utóbbi időkben a gyakorlati viszonyok megfigyelésére elég alkalmuk volt, ós akik elég őszinték voltak engem az előkészítés munkájában támogatni, — ezektől halottam m«ndom, hogyha semmi egyéb nem fog eléretni, de azon egyetlen egy, hogy 25—50°/ 0 , három évi végrehajtási folyam alatt nem fog fölhalmoztatni: ez az egy maga megérdemli e törvényjavaslat létrehozását. (Tetszés) Viszonyaink között ezen egyetlen eredmény elég arra, hogy ily törvény áldásosán és üdvösen hasson hazánk elpusztult népére. (Helyeslés.) Én ezen argumentumot győzőnek, kétségbevonhatatlannak tartom. (Helyeslés.) Megvallom magam is küzdöttem magammal : vajon átalában kivánatos-e egy bizonyos időpontnak rendkívüli szükségei közepette, egy nem időhöz kötött, hanem átalános rendszabály. De az előbbi argumentum, a mely a létező bajok roppant nagy számára utalt, az előttem feküdt telekkönyvi kivonatok, a szemmel látott végrehajtási végzések, és az egyszerű mathematikai számítás meggyőztek arról, hogy nyomort és ínséget szüntetünk meg nagy arányban: ha ezen törvényjavaslatnak legalább csak ezen intézkedését is életbeléptetjük. (Helyeslés.) És méltóztassanak, — a mi egyébiránt részletes számításra nem szorul — egyetlen rövid példát tekinteni. Azt méltóztatnak tudni, hogy rendesen a biztosíték arányában, illetőleg a biztosíték kevesbbülésének arányában, a kamat magasabbra emelkedik, ugy hogy az ingatlannál az első tétel — ós ezt telekkönyveink mutatják — rendesen nagyon kevéssel emelkedik az úgynevezett törvényes kamatlábon felül, mig a második tétel már rendesen valamivel nagyobb; de a harmadik bekeblezési tétel pedig, az már óriási. Méltóztassanak venni, hogy például egy 20 ezer frtot érő birtokra három betáblázás történt, a melynek első tétele, a mely két ezer frtot tesz, be van keblezve a oonventionalis kamat, a 10°/o mellett. Ez a per és végrehajtás 3 évi folyama alatt, — és itt közbevetőleg legyen szabad mondanom, hogy hypothekával terhelt jószágnak végrehajtása három évi idő előtt, a kül- és belföldön alig lehetséges, alig képzelhető, és csak ritka esetben vesz bármily perrendtartás mellett kevesebb időt igénybe, mondom a 10% kamat a három év alatt 600 forintot tesz. A másik tétel, mely a telekkönyvbe van felvéve, 5000 forint 15°/ 0-kal. Ennek három évi kamatja tesz 2150 forintot. A harmadik tétel 3000 frt 25%-kal; ennek három évi kamatja 2250 forint. Ezen emberre be van táblázva 10,000 frt, tehát vagyonából még 10,000 forintot bir. Midőn azonban a végrehajtás befejeztetik és a 10—15—-25°/ 0-kos kamat összeszámittatik, mely azon idő alatt feltorlódott: azon veszi magát észre, hogy neki tulajdonkép semmije sincs, mert a végrehajtás alatt lévő jószágnak a tulajdonost illető másik 10,000 frtnyi értékét a kamat teljesen felemésztette. Ezt legalább részben meg fogja szüntetni a törvényjavaslat: mert sem a 10, sem a 15, sem a 25°/ 0 három esztendőn át nem fog számíttatni; tehát vagyona egy részét a tulajdonos még mindig meg fogja menteni. Nem vonta kétségbe tudtommal azon t. képviselőtársaim közül, kik a törvényjavaslat ellen felszólaltak, eddig senki, hogy egy bizonyos eredmény várható attól is, hogy a birák nem ítélik meg a magasabb kamatot, mint azt, mely mint maximum itt megállapíttatik. Én nem mondom azt, hogy ez is teljes panacea volna, s hogy a magasabb kamat nem rejtőzhetik más alakba, pl. tőke alakjába: de a gyakorlat azt mutatja, hogy mégis kevesebbek a szándékos gonoszság esetei, mint a tudatlanság és könnyelműség káros következményei. A szándékos gonoszság ellen az adós tudja magát oltalmazni; de a szegény műveletlen földmives az oly maneuver ellenében, melyet akkor, midőn a kötelezvényt aláírja, még jóformán nem is lát, melynek horderejét — mert hiszen ezt évek közvetítik, — azoa perczben átlátni nem képes: a szegény földmives magát ezen veszedelem ellen nem képes megoltalmazni, s ebbe a veszélybe sokkal hamarabb fog belebukni, mint a másikba, mikor szemlátomást akarják őt megcsalni az által, hogy nagyobb összeget irjon alá. Azt hiszem t. ház, hogy e két eredmény közvetlen hatásában felülmúlja azon eredményt, melyet az ón barátom
