Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-200

200. országos ül ges pénzforgalom az egyedüli eszköz, mely az uzsorát megszünteti. • Mit tett e tekintetben a kormány ? A kormány a bank felállítása kérdésében alkudozik hosszú idő óta a nemzeti bankkal, mely alkudozás ma már valóban szégyenteljessé vált és a hazára nézve lealázó. De ha ezen alkudozások czólt értek volna is: azt hiszem, hogy az ily módon előállított bank alig segítene teljesen a bajon, mert nem szaporította volna elegendőkép a pénzforgalmat, és így nem szüntette volna meg az uzsorát; de legalább az uzsora elharapódzását lehetett volna gátolni, a mit uzsoratörvény által nem lehet. Ha én mindazáltal azon oldalra írattam fel magamat, mely ezen törvényjavaslatot elfogadja : kiindulási pontom egyedül az, mit az igazságügyminister ur is jelezni szíves volt, t. i. hogyha az uzsora meg nem szüntethető is, de a tömeges végrehajtás alatt szenvedők vagyona még is meg lesz menthető nómikép, nem emésztvén fel a kamat az egész vagyont a hosszas per folyama alatt. Ez az egyedüli ok, a miért e törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. Steinacker Ödön: T. ház! A midőn a szőnyegen levő törvényjavaslat ellen átalánosságban felszólalok, minden félreértés elkerülése végett és nehogy azon excommunicatió érjen, mely Hegedüs Sándor képviselőtársamat tegnap veszélyesen fenyegette, szükségesnek tartom Horváth Boldizsár volt igazságügyiminister ur által az 1868. évi XXXI. t.-czikk tárgyalása alkalmával a házban mondott szavait idézni, melyeket teljesen magamévá teszek, hogy „távol van tőlem az uzsora védelmére szót emelni. Lelkem mely utálattal fordul el azon szivtelenségtől, mely a mások nyomorát szorultságát vagy tudatlanságát saját anyagi előnyére zsákmányolja ki." Kijelentem, hogy igen szívesen járulnék hozzá minden törvényes eszköz megállapításához, mely képes volna ilyen visszaéléseknek véget vetni, anélkül hogy más fontos tekintetben ártalmas. De a midőn teljesen elismerem az állam azon jogosultságát, hogy morális és anyagi tekintetben káros viszonyok orvoslásához fogjon: ki kell nyilatkoztatnom azon szilárd meggyőződésemet, miszerint az előttünk fekvő törvényjavaslat nem czélszerü eszköz azon baj elhárítására, mely a törvényjavaslat előterjesztésére indokul szolgált. Én ezen törvényjavaslatot elfogadhatónak nem tartom. miért én azt nem csak teljesen hatálytalannak, hanem ugy saját czélja szempontjából, mint sok más okokból határozottan károsnak, veszedelmesnek hiszem, a mint ezt igen szépen kifejtette Horánszky Nándor képviselő ur. A mint az uzsora törvények eltörlése alkalmával e házban folyt vita is teljesen elismerte, a mint elismerték többen is az előttem a törvényKÉPY. fl. NAPLÓ. 1875—78 IX. KÖTET. január 23. 1877 337 javaslat mellett felszólalt képviselők közül: — létezett uzsora — csakhogy nem volt oly nyilvánvaló — akkor is, midőn nem csak becstelenitő cselekmény volt, a mi ma is az; hanem a törvény azt büntetéssel is sújtotta. De azon törvények eltörlését az akkori igen tisztelt igazságügyminister ur, nézetem szerint igen helyesen azzal indokolta, hogy az akkoriban ép ugy mint most tapasztalt „könyörtelenséget az uzsora törvényeknek köszönhettük." Különben ily könyörtelenség lesz mindig, ós azért mindig is lesz uzsora. Ennek felismerése lehet oka annak is, hogy ha vannak is, még is csak igen kevesen vannak, a kik a régi uzsora-törvények visszaállítását követelnék. Ezen törvényjavaslatra nézve is igen jellemző, hogy még pártolói is csak igen csekély hasznot várnak tőle. És midőn az igazságügy mostani vezetői az indokolásukban hasonló értelemben nyilatkoznak, mondván, „hogy az uzsoratörvónyek helyreállítása sem meg nem szüntetné, sem jelentékenyebben nem enyhítené a súlyos helyzetet; sőt ellenkezőleg tartani lehetne attól, hogy az uzsora megszüntetésére irányzott törvény czélját nem csak tévesztené, hanem közvetett hatásában az uzsorát még inkább növelné", továbbá mondván: „hogy a javasolt rendszabályoktól csakis a kitűzött szűkebb körben hasznos eredmények remólhetők", továbbá: „hogy illusiókat nem táplál a kormány, az uzsora nem fog megszűnni az esetben sem, ha a törvényjavaslat törvénnyé válik", mind ezen resignatió teljes nyilatkozatok, melyekkel teljes összhangázban van az igazságügyminister tegnapi felszólalása is : világosan mutatják, hogy a kormány vezérférfiai bizony nem nagy lelkesedéssel fogtak ezen törvényjavaslat előterjesztéséhez, a mit különben a meg netalán következendő további hivatalos védelem is bizonyára meg fog erősíteni. Senkisem szeret maga magával ellentétbe jönni ós igy a ministerelnök ur sem örvendhet igazságügyi collegájának ezen előterjesztésen, ha visszaemlékezik arra, hogy az 1868ban, az uzsoratörvények eltörlésével végződő és mindenesetre a magyar parlamentalismus szebb lapjaira feljegyezhető vitában 8 év előtt azon igazságot mondta ki: „hogy a kamatlábat helyesen csakis a szabad verseny határozhatja meg", és éles logikájával azon alternatívát állította fel: „vagy bűn az uzsora, akkor törvényt kell ellene hozni; vagy nincs ily értelemben uzsora : akkor nem lehet a szabad versenyt korlátolni." A Tisza Kálmán ministerelnöksége alatt czólba vett megállapítása, valamely törvényes kamatmaximumnak pedig ugyan csak a szabad verseny korlátozása Gr. Bethlen András képviselő ur igen örvend annak, hogy ezen törvényjavaslat által szakítunk a doctrinár iránynval. 43