Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-194

296 194. országos ülés deczeiuljer 19. 1876. virtuális, sőt semminemű joga sincs, Csehországra vonatkozólag, a nélkül, hogy az akkori kormányelnök ebből valami casus belli-t csinált volna. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) Azt mondja a ministerelnök ur: mi lenne logikai következése annak, ha mi a túlsó fél beikormányzatába avatkoznánk? Az lenne, hogy aztán ők is feljogosítva éreznék magukat, hogy ugyanezt tegyék velünk szemben. Ez állana akkor, ha Austriának a törvénynél fogva olyan joga volna Magyarország valamely részéhez, mint a milyen van, még a ministerelnök ur beismerése szerint is, Magyarországnak Dalmátiára. Másfelöl megvallom, én nem szeretem ugyan a más országokba való beavatkozást ; hanem a beavatkozások sok neme között, mely Magyarország ós Austria közt létezik, azt tartanám a legkisebb szerencsétlenségnek, ha az egyik fél mindig őrködnék, hogy a másik fél alkotmányossága meg ne sértessék (Nyugtalanság a középen.) Hanem, a mint a felolvasott interpellatióból a t. ház látni méltóztatik, én a kérdés súlyát nem ezekre, nem annyira az alkotmányellenes eljárásra fektetem, melyet Dalmátia kormányzója követ, mert hiszen, magam is tudom, hogy ennek orvoslására az osztrák képviselőház van hivatva; hanem igenis súlyt helyeztem az interpellatió második és harmadik pontjára épen a külügyi kérdéssel szem"ben. Simán fogalmaztam a szóban lévő két pontot : mert föltettem a kormányelnök ur elesoszüségóről, hogy igy is kitalálja értelmüket. Ha nem e feltevésből indultam volna ki, másképen, világosabban fogalmaztam volna e kérdéseket; például igy: Nem látja-e a magyar kormány azt, a mit az egész világ lát, hogy Dalmatiában Bosznia ós Herczegovina occupatiója készíttetik elő, s ezért kell és kellett, hogy ott minden áron, bárminő eszközökkel a szláv elem jusson diadalra; azért kell minden tiltakozás daczára is, hogy Rodich báró altábornagy, mintegy az alkotmány kötelékein kivül helyezve , korlátlan teljhatalommal birjon. A történelem egyszer fel fogja jegyezni, és igen rövid idő múlva, hogy az a nagy kérdés, mely ma egész Európát, de különösen a monarchiát aggodalommal tölti el: Dalmatiában készíttetett elő. Elkészíttetett systematice Dalmatiában, még pedig nem a legutolsó időktől fogva, hanem már évek óta, elkezdve Albrecht főherczegnek első körútjával 1872-ben, folytatva ő Felsége körútjával 1875-ben, nyilvánosan szint vallva később, mikor Herczegovinában az insurrectió kitört, a Ragusában és Cattaróban nyilvánosan működő insurrectionalis comitékkal, az utolsó időkben nyilvános segélyezésekkel, melyekhez Rodich szemeláttára az államhivatalnokok: lelkesedéssel és tüntetőleg járultak eljutva egészen a legutolsó időkig, mikor azon vidékeken egy hivatalnok sem csinál titkot abból, hogy ezen nagy készülődés arra való, hogy Bosznia minél előbb elfoglaltassák. Vagy látja és tudja ezeket a t. kormány, vagy nem. Ha nem látja és nem tudja: bűnös mulasztást követ el a nemzet iránt; ha látja és mégis hallgat: még bűnösebb mulasztást követ el. Én elismerem, hogy lehet és van sok dolog, melyet a. kormánynak titokban tartani szabad, sőt némelykor kell is. De egy nemzet jövője fölött titokban dönteni egy kormánynak sem lehet megengedni. Vagy képes a t. kormány most, midőn a nemzet közvéleménye iránt, ugy hiszem senki sem lehet kétségben, mert hosszú évtizedek óta nem volt kérdés, mely iránt az egész magyar nemzet minden egyes tagja oly annyira egy gondolatban, egy érzésben lett volna, mint épen e kérdéssel szemben, mondom, vagy képes a t. kormány a korona tanácsában szavát érvényesíteni és ott azon meggyőződését juttatni diadalra, hogy a magyar nemzet semmiféle terjeszkedő politikát nem akar követni és ha kikerülhetlen a háború, mily irányú háborúba hajlandó a nemzet menni: s akkor teljesiti kötelességót; ha pedig nem képes szavát érvényesíteni : akkor kötelessége tudatni a legilletékesebb helyen, de tudatni egyszersmind a nemzettel is, hogy megkísértettünk a magunk részéről mindent annak megakadályozására, hogy a nemzet érdekeivel ellenkező háborúba sodortassák, (Helyedéi a szélső baloldalról) tehát döntsön a nemzet: ez a helyes eljárás. Mindezek daczára t. ház, tekintettel részint a tárgy természetére, részint az időpontra, a melyben vagyunk, én nem kívánhatom, hogy e kérdés tárgyalásra tűzessék ki: tudomásul veszem tehát a ministerelnök ur válaszát. Nem tehetem ezt azonban a nélkül, hogy egy kérést ne intézzek hozzá. Egy alkalommal — ugy emlékszem, kormányelnöksége elején, — a t. ministerelnök ur egy igen erélyes nyilatkozatot tett e házban, mely a ház minden oldaláról nagy tetszéssel fogadtatott, azon nyilatkozatot, hogy tudta, beleegyezése nélkül egyetlenegy magyar katona sem fogja átlépni a határt.. Én kérem őt, méltóztassék figyelemmel kísérni azt, a, mi Dalmatiában történik: nehogy egyszer arra ébredjen fel, hogy Rodich meghazudtolta e nyilatkozatát. (Tetszés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem szándékozom a képviselő ur előadására válaszolni, csak azt az egyet kívánom kijelenteni, hogy interpellatió alakjában-e vagy nem, arra már nem emlékszem, de hogy a beavatkozás tárgyában egy alkalommal nyilatkoztam én és nyilatkoztak mások is, igen jól tudom, ós ha emlékezetem nem csal épén ez volt az egyik eset, midőn a képviselő úrral ós elvtársaival vitába keveredtem; mert ők