Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-191
191. országos ttlés deezember 15. 1876 m háznak azon határozata, mely s ministereket utasította, hogy a póthitelek iránt javaslatokat terjesszenek elő és ne tegyenek előiráuyzaton felüli kiadásokat. Ennek következtében voltunk szerencsések én, a honvédelmi, a eultus és a közmunka és közlekedési, valamint a többi minister urak is a szükséges póthitelek iránt törvényjavaslatokat benyújtani. Ezentúl tehát az előirányzaton kívüli kiadás minél kevesebb lesz, csak apró és nem nagy összegeket tevő tételek fognak előfordulni. Ezeket az én t. barátom is tudhatta volna, mert látta a póthitelek iránti törvényjavaslatokat beterjeszteni és az 1875. zárszámadások is meggyőzhetnék róla, hogy az előirányzaton kívüli kiadás ugyanannyi, mint a bevétel, ugy hogy ez a mórleget nem alterálja. Ezek által akartam felderíteni ezen kérdést és bebizonyítani, hogy mégis csak nekem volt igazam és nem neki és jobb lett volna beismerni, hogy tévedni emberi dolog ós zárszámadásokban tervezni még inkább emberi. (Tetszet.) Higyje meg a t. képviselő ur, hogy nem foglalkoztam volna beszédével oly hosszasan, hanem ezt azért tettem: mert ott kezdette okoskodását, hogy miután 1874-ben szerinte a hiány 44 millió írt volt, mely 1875-ben 40 millióra szállott és 1876-ra ismét 30 millió lesz : constatálja, hogy absolute nincs pénzügyi javulás. Ezzel szemben t. ház, van szerencsém a következőket constatálni. Miután 1874-ben a deficit 61 ós fél millió volt, mely 1875-ben leszállott 40 millióra: meg volt a haladás 1874-től 1875-re; ós miután 1877-re 20 millió az előirányzati hiány s ez nem nyugszik oly alapon, hogy a bevételek 10 millió írttal kisebbek lehessenek, ha csak minden vissza nem megy, mert az 1875. évi zárszámadások és 1877. kezelési kimutatások is többet mutatnak: az 1877-iki előirányzat semmi esetre sem fog 10 vagy csak 5 millióval is romolni. Eomolhatik valamivel, de nem nagy összeggel: ezért állítom, hogy 1877-re, habár ez nem zárszámadás, hanem ez oly költségvetés mégis, miután az ágió- és a kamatszükséglet, a reális szükséglet mérve szerint van, legalább hozzávetőleg. felvéve, és oly költségvetést, a mely bevételeire nézve összemérhető, ha nem is az utolsó garasig, legalább nagyban és egészben a zárszámadással, össze lehet mérni a múlt évek zárszámadásaival. És ezen összemérés azt mutatja, hogy inig 1874ben a hiány (51 és fél millió volt, melyet leszállítottunk 1877-re 20 millióra, mondjuk 23 millióra: a haladás meg van. ez határozottan észlelhető és többet a nehéz viszonyok ós körülmények súlya alatt ez idő szerint alig lehetett elérni. T. ház.! Én ennek következtében nem vagyok mint a t. képviselő ur egészen oly biztos abban, hogyha ezen tisztán a tényleges viszonyokra és számokra alapított dolgokat az én igen t. képviselőtársam Sennyey Pál, bírálat alá veszi; ón, ki szerencsés vagyok az ő igazságszeretetét és objeetivitását ismerhetni, ki vele sok nehéz munkát voltam szerencsés végezni, és igy talán jól ítélem Őt meg, ha azon reménységemet fejezem ki, hogy ezeket az ő igazságszeretetéve] ujabban megfontolván és meghallgatván, eredeti álláspontját, hogy t. i. Bujanovits t. barátom által előállított adatok oly egészen czáfolatlanul maradtak: csakugyan rectitícálni hajlandó lesz. Egy pár észrevételt kell még, hogy tegyek, (Halljuk]) — igen röviden fogom ezt tenni, tekintve a vitának előrehaladott stádiumát. Azokra például, miket Simonyi Ernő képviselő ur fölhozott, csak három-négy szóval fogok reflectálni. Az én igen t. képviselőtársam egy csép, egy hajszálnyi javulást sem lát, sőt még roszabbnak látja a helyzetet, mint ezelőtt volt, azért : mert azt mondja, hogy hiszen ugyanazon deficit van előirányozva, mint volt a múlt évben. Ha megengedi a képviselő ur, azt mégis csak figyelembe kell venni, hogy ezen költségvetésben a bevételek 18 millióval íejebb szállitvák, tehát ha azon költségvetésekben, melyekkel a jelenlegit összeméri, ez szintén megtörtént volna: azon költségvetések hiányai annyival nagyobbak lettek volna, mint ez. Igenis, a költségekben az egyes tárczákról 1875. óta is —jóljegyezze meg a képviselő ur — 1875-öt mondom, mert mindig azt állítja, csak 1873-al mérem össze budgetemet: 15—16 millió megtakarítás van, ezekkel javult ós némely bevételi többlettel ezen budget. Ha reálissá nem tettein volna a budgetet 16 millióval 1875-el szemben, daczára az ágió- és kamatszükséglet emelkedésnek : hiány alig lenne a budgetben. És ez a haladás, ha nem is nagy, de mégis csak nagyobb, mint az, a mit t. barátom azzal jelez, hogy egy csép, egy hajszálnyi haladás sincs, legfölebb áll ez oly számításokkal, minőkkel rendszerint élni méltóztatik. Ezekkel persze nagyon természetesen haladást látni nem lehet. Például t. barátom azt mondja, 1874-ben Gl millió hiány volt; igenis, de akkor 18 millió frtot költöttünk vasúti építkezésekre ; most meg költöttünk 3-at: ez már 15; azután fölemeltük 20 millióval az adókat: ez már 35; s most meg 20 millió hiány előirányoztatik : ez 55 millió. Tehát csakugyan áll, hogy nem haladtunk semmit. No hát engedelmet kérek: az első sem áll, a második sem áll. Nem áll, hogy akkor 18 milliót költöttünk volna vasutakra : inert költöttünk lO'/a milliót, itt van tehát 8 millió; azután az sem áll, hogy 20 millióval emeltük az adókat: mert emeltük csak 10 -12 millióval szigorú számítással ; mert a kataster utján bejövendő többletet nem
