Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-191
250 191. országos ülés deczember 15. 1876. áll az, hogy a bevételek 10 egész millióval vannak magasabbra véve, s azt mondtam, hogy azon számításban, melyet ő felállított, két tévedés van: az egyik az, mikor azt mondja, hogy a bevételek 188 millió frtot tevén ki, ha ahoz hozzá adjuk a 14 milliót: kijön 202 millió; levén pedig előirányozva 212 millió, 10 millióval több van felvéve, mint a mennyit felvenni kellett volna. Igaz, hogy én azt mondtam, hogy itt két tévedés van, és pedig téves a kiindulási pont, az összehasonlítás egyik factora, és téves az összehasonlítás másik factora, t. i. az 1877-re 212 millióban felvett előirányzat. T. barátom azt mondja, hogy ez nem áll. Nem áll azért, mert ő szerinte 188 millióval vévén fel az 1877-ik évi rendes bevételek öszszegót: ő már azt az 5 milliót, melyet én betudandónak tartottam, betudta. Engedelmet kérek, én azt ezáfolom, czáfolni csak azt lehet, a mit hall ós a mit olvas az ember, és nem azt, a mit az emberek gondolnak vagy képzelnek. T. barátom pedig azt mondta, itt van előttem beszéde, hogy 1874-ben tettek az állam őszszes rendes bevételei a zárszámadás szerint 188 milliót. Nekem tehát azt kellett felvennem, hogy t. barátom, ki nem mondta meg, hogy ő a 188 millióba ezt vagy amazt betudja, ezen összeget alapos factorként állítja oda; pedig hogy ez a factor nem alapos: azt mutatják a zárszámadások, melyeknek 1874. évi végsommázata azt mondja, hogy 1874-ben az állam rendes bevételei tettek 183 milliót. Beám azon benyomást teszi, hogy az én t barátom a 188 milliót nem is azért vette fel kiindulási pontul, mintha az általam emiitett 5 milliót hozzászámítani akarta volna; hanem azért, mert a tényleges bevételek helyett az előirt bevételeket vette föl, vagyis az egyik rovattal felcserélte a másikat; már pedig az előirt bevételekből kiindulni nem lehet. Hogy én semmiképen sem tudok eligazodni azon, hogy mik épen számit az én t. barátom : arra nézve igen röviden a következőt adom elő. 0 először azt mondja tegnapi beszédében, hogy őa 188 milliót azért vette föl, mert tudta, hogy 1874-ben 183 millió jött be; de a mit én iiz 1877-ik évi összes rendes bevételek sommájából levonandónak tartottam, ezen 5 milliót ő hozzá adta, s igy kijön a 188 millió. Beszédemnek egy másik helyén pedig ezzel ellenkezőleg még azt mondja, hogy nem azon 5 milliót vonta le, a mely szerintem az 1877-ik évi bevételekből hitelmiveleti bevételkép levonandó, ha azokat össze akarja hasonlítani az 1877-iki rendes bevételekkel; hanem levonta azt, a mi 1874-ben a kitelmüveleti 14 millió forint bevételi összegnél a pénztári maradványok leszámításával rendes bevételként előállt. T. barátomnak ezen két egymástól eltérő állítása ellen két alapos kifogásom van. Egyik kifogásom az, hogy midőn én az 1874-ik évi rendes bevételt az 1877-iki előirányzattal összemérem : akkor az 1877-iki előirányzatból kell azon factort levonnom, mely az 1874-ik éviben benne nem volt; tehát sehogy sem helyes dolog, azt, a mit 1877-iki bevételeknél lékeli vonnunk, hozzáadni az 1874-ik évi zárszámadási tételekhez, melyeknek azon 5 millióhoz közük nincs. A másik alapos kifogásom ezen állítás ellen az, hogy midőn t. barátom azt mondja, hogy az 1874-ik évi hitelmüvéleti bevételekből 5 milliót a rendes bevételekhez hozzászámított: olyant mondott, ami absolute meg nem állhat. Ezen számitást, engedjen meg, nem tehette alaposan, mert 1874-ben — nem megyek a részletekbe, a főbb számok úgyis emlékezetemben vannak — azon hitelművelet! bevételek 14 és fél millió frtot tettek, és ebből volt 8 millió pénztári maradvány, a mit ki kell lökni, és 3 millió átmeneti bevétel, a mit szintén ki kell lökni; maradt tehát csak mintegy 2 millió, nem pedig 5 millió. Ez az egyik oka annak, a miért én ezen számítást alaposnak nem tarthatom; az én kifogásomnak azonban sarkpontja az, hogy az 1874-iki bevételeket összehasonlítani az J 1877-iki előirányzattal és az 1874-iki bevételek próba kövén mérni meg az 1877-iki bevételek realitását nem lehet. Oly pausalis számítással előállani, mint a minővel a t. képviselő ur áll elő, hogy 1874-ben bejött ennyi, azután emeltük az adót körülbelöl ennyivel, már most praeliminálni lehet a kettőt együttvéve: — nem lehet azt alaposan praeliminálni, de nem is lehet azt a praeliminárét alaposan megbírálni. Mert a zárszámadásoknak azon eredményét ignorálni, mely az ufolsó évi bevételeket mutatja: absolute nem lehet. Az 1875-iki zárszámadásokat mellőzni nem lehet. Az 1875-iki zárszámadásokban pedig akármikép állítsa a t. barátom, a mint tegnap is állította, semmiféle bevótelnövekedésre számítani nem lehet, meg van már is az 5 és fél milliónyi rendes bevétel-növekedés, a miből az egyenes adóra 2 millió, a többi mind a többi adónemekre esik. Ezt tehát készakarva ignorálni absolute nem lehet. T. barátom azt mondja, hogy ő azért számítja az 1874-iki zárszámadások után, azért alapítja okoskodását azokra és nem az 1875-ikiekre : mert hisz a kormány politikája tulajdonkép az 1875-iki zárszámadások alapján kezdődik,, az 1874-kiekhez semmi köze. Hiszen, t. barátom, nem a kormány politikáját, hanem az előirányzatokat hasonlítja össze.
