Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

246 191. országos ülés deezeml)er 15. 1876. sajnálok s miért tőle ezennel őszinte bocsánatot kérek, — de a mit érdemileg ma is föntartok: hogy számítani kell a kormánynak és józanon kiszámítani az időt, a mikor a hiány megszüntet és az egyensúly helyreállítását alaposan remélni lehet. És mivel én a kormány által benyújtott mérleget indokoltnak látom, és a hiánynak fokozatos apasztását észlelem, mihez hozzáteszem még azt, a mit én remélek, hogy be fog következni az idő, melyben a véderőnek máskép szervezése mellett nagyobb törléseket is képesek leszünk eszközölni, mely eszközök mellett négy—öt esztendő múlva csak évenkint '•'> millió frt megtakarítással is az egyensúly helyre fog állani: ezen bizalomban szavazom meg a költségvetést a kormány részére és ajánlom azt a t. háznak. (Élénk helyeslés és tetszés a középen.) Csanády Sándor: (Felkiáltások: Eláll!) Nem fogok elállni. (Zaj.) Elnök: Ezen már hosszan tartó ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Folytassuk a tárgyalást. Csanády Sándor: T. ház! Köztudomású dolog, hogy midőn Tisza Kálmán ministerelnök ur egész életén keresztül vallott politikai hitelveinek árán az általa is elkárhoztatott közösügyes közjogi alapon a rninisterelnöksóget elfogadta: e nemzetellenes bűn enyhítésére oda nyilatkozott, miként esak azért fogadta el a ministerelnökséget, hogy az állam bevételei és kiadásai közt az egyensúlyt helyreállítsa. A ministerelnöknek említett nyilatkozata következtében nagy volt a hazában azok száma, kik vérmes reményeket kötöttek a ministerelnök ur működéséhez, kik hitték, miként a ministerelnöknek sikerülni fog a létező, már is elviselhetlen magasságú adókat lejebb szállítani nemcsak, hanem hogy egyszersmind meg fogja ragadni a ministerelnök ur az alkalmat arra nézve, hogy e nemzetet megmentse az 1867-iki közösügyes kiegyezéstől , melynek megsemmisítésére velünk együtt kezet fogva működött hét éven keresztül az ellenzék padjain; azonban t. ház, mint a szomorú tapasztalás bizonyítja, a nemzet reményei meghiúsultak ; mert a helyett, hogy az adók lejebb szállítására működött volna, azokat időszakonként engedelmes többsége által feljebb emelte s most, midőn elérkezett volna az idő arra nézve, hogy a nemzet minden bajainak, minden szerencsétlenségének okát, kútforrását, az 18fí7-iki közösügyi kiegyezést megszüntesse: ez eszméről még hallani sem akar. A ministerelnök urnák eljárása körülbelől feljogosítja a nemzetet, miként ugy vélekedjék, hogy a ministerelnök ur az 50-es években az önkényuralom korszakában a lelkiismereti szabadság érdekébeni működésének, ós az 1861, 1865, 1869 ós 1872-iki országgyűlésem nyilatkozatainak nem volt más czélja, csak számításból hallatta szavait, azért : mert ez által az ország többségét kívánta a maga részére megnyerni, mely többséget igenis a legközelebbi időben kizsákmányolta a nemzet érdekei ellen, kizsákmányolta azért, hogy bejuthasson a ministeri székbe. Ozélt ért a ministerelnök ur t. ház, inert tudjuk, miként a legközelebbi múltban történt íüsió alkalmával a közjogi ellenzék nagy részét magával ragadva, egyesült az úgynevezett Deák-párttal, s ezen egyesülés következtében oly többséggel rendelkezik ma a házban, minővel még egy kormánya sem rendelkezett Magyarországnak, és e nagy többséget igenis időszakonként a körülmények szerint felhasználja arra, hogy vele a nemzet érdekei elleni törvényeket szavaztasson meg. Azonban t. képviselőház, a legközelebbi napokban e képviselőházban történtek meggyőztek engemet arról, miként nincsen olyan hosszú, a minek vége ne legyen ; meggyőztek engem arról, miként azok sorai közül is, kik eddig vakon követték a ministerelnök ur nyomdokait: találkoztak e házban, kik felfogva magasztos képviselői hivatásukat, elérkezettnek látták az időt arra nézve, hogy emancipálják magukat a gyámság aílól. — Örömmel üdvözlöm e téren Földváry Mihály képviselőtársamat, ki a tegnapi napon tartott beszédében kinyilatkoztatta azt, hogy miután a jelenlegi kormány kormányra lépése alkalmával tett azon ígéretét, hogy az állami bevételek ós kiadások közti egyensúlyt helyre állítani fogja, nem teljesítette, a tárgyalás alatt levő költségvetési törvényjavaslatot nem szavazza meg, nem viseltetvén a kormány irányában bizodalommal. Én sem szavazom meg azt t. képviselőház (Derültség.) Nem szavazom meg azért: mert nem viseltetem bizalommal a jelenlegi kormány irányában, különösen a kormánynak azon tagjai iránt, kik hitelveik feladása által jutottak be a kormány padjaiba; nem viseltetem igenis bizalommal, nemcsak azért, mert e kormány nem váltotta be a nemzet színe előtt tett azon igéretét, hogy az állami bevételek és kiadások közötti egyensúlyt helyre fogja állítani; de nem viseltetem ezen kormány iránt bizalommal azon oknál fogva sem: mert e kormány még egyetlenegy szavát sem váltotta be, melyet a nemzetnek adott. A mit ígért ma, holnap azzal ellenkező irányban működött. Szükséges-e t. ház példát hoznom fel ezen állitásom igazolására? Hiszen előttünk áll a bank és vámterület kérdése, nem-e épen a t. ministerelnök ur tűzte ki programúiul a független magyar jegybankot és az önálló vámterületet ? Es mit tett Bécsben az egyezkedés által. Igenis e nemzet ér-