Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

240 191. országos Illés deczeinber 15. J876. mondék. Ezek igy szólnak: „E hiúság t. képviselőház, nemes lelkek tulajdona, és én sokkal többre becsülöm azon t. képviselő urak érzelmeit. és hazafiságát, a kik a kormány elnöke ellen ezen vádat felhozták, hogy sem azt merném feltenni, hogy ezen tulajdont gúnynyal akarták erősíteni. Nem, ezt nem teszem fel: mert hiszem, és meggyőződésein, hogyha ugy tetszik a hiúság ezen nemét gúnyolni, csakis az önzés, léhaság és legjobb esetben az irigység képes." Én tehát eonstatálom azt, hogy előrebocsátottam , miszerint ezt nem is merem senkiről feltenni, és igy ha a t. képviselő ur önmagára vette ezen szavakat: constatálni vagyok kénytelen, hogy nem én voltam az, hanem ő maga, a ki ezen czimeket magának tulajdonította. (Tetszés a középen.) Gr. Nemes Nándor: Személyes kérdésben szólalok fel, s azokra, a miket az előttem szóló t. képviselő ur fölhozott, bátor vagyok megjegyezni, hogy kegyeskedjék azt, a mit mondottam, nagyobb figyelemre méltatni, mielőtt válaszolni méltóztatik. Én határozottan kimondottam, hogy miután többen azt állították, hogy azok, a miket a t. képviselő ur idézett, összefüggésbe vannak múltkori felszólalásommal: kénytelen voltam azt a választ adni a t. képviselő ur tegnapi nyilatkozatára. Mudrony Soma: T. képviselőház! A költségvetés átalános tárgyalása alkalmával volt szerencsém . álláspontomat a kormány pénzügyi politikájával szemben jelezni, s ennek következtében most fölösleges volna bővebben belebocsátkoznom az előttünk fekvő törvényjavaslat taglalásába, sőt talán az is fölösleges, hogy kinyilatkoztassam akkori beszédem után, hogy én a kormánynak ezen törvényjavaslatot megszavazni nem vagyok hajtandó. Felszólalásomnak indoka nem is az, hogy ezen irányban nyilatkozzam ; felszólalásom indoka az, hogy a tegnapi napon itt oly nyilatkozatok történtek, melyeket nem tartom czélszerüeknek, hogy ellenmondás nélkül hangozzanak el a magyar parlamentben. Mielőtt azonban ezekre térnék, bátor vagyok mindenekelőtt az előttem szólott t. képviselő ur néhány nyilatkozatára reflectálni. Ö azt mondja, hogy mi nem veszszük figyelembe az ország rendkívüli szomorú helyzetét, azt mondja, hogy nem veszszük figyelembe, hogy az adóképesség majdnem a fenékig ki van merítve. T. ház! Én azt hiszem, hogy senki előtt nem titok az, a ki az én és elvtársaim programmját ismeri, hogy épen ezen indok az, mely bennünket arra vezet, hogy a kormánynak pénzügyi politikájában nem osztozhatunk, és hogy a kormányt azon utop, melyet követ, ne kövessük. Továbbá azt mondja a t. képviselő ur, hogy könnyebb csüggedésre rábeszélni a tömeget, mintsem erős elszántsággal munkához látni. T. ház ! Epén a kormány politikája az, mely meggyőződésem szerint leghatározottabban a csüggedés örvényébe taszitj a a nemzetet. A kormánynak politikája, és azon eredmények, melyet azon politika maga után vont, — többet mondok — azon szónoklatok, melyekkel a t. kormánypárt ezen politikát indokolja. Ezen szónoklatok tenorja abban áll, ós abban culminál, hogy más út a kibontakozásra nincs, mint az, melyet a kormány folytat; holott pedig az egész világ látja, hogy ezen az utón nem a kibontakozás felé, hanem épen ellenkező irányban haladunk. Továbbá azt is megjegyezte igen t. előttemszóló ur, hogy ő megvan győződve, miszerint ha azonnal önállóságunk visszanyerése után a realitás alapjára állottunk volna; ha a nemzet igyekezett volna erejét jobban consolidálni : akkor ma oly helyzetbe volnánk, hogy tekintélyes állást foglalhatnánk el az európai államok sorában. Igenis ez áll t. ház, magam is tökéletesen át vagyok hatva ezen meggyőződéstől; de épen ezen meggyőződés sugalja azon politikát, melyet követendőnek tartok; mert épen ez a realitás politikája. Mi kívánjuk azt, hogy mindenféle úgynevezett magas politikai tekintetek helyett fordítsuk minden figyelmünket az ország gazdasági erőinek fejlesztésére és consolidatiójára. és teljesítsük azt, a mit a gazdasági erők fejlesztésének követelményei megkívánnak. Végre még csak egyre kívánok reflectálni, arra, miszerint ő hivatkozott, hogy oly államban, a melyben annyi tömérdek idegen nemzetiség van, csak akkor lehet erős a kormány, csak akkor lehet czélszerüen és jól kormányozni: hogyha az egész nemzet jóformán tömörül mögötte, hogyha nagy és tökéletesen megbízható többség fölött rendelkezhetik. T. ház! Én azt hiszem, hogy az idegen nemzetiségek lakta területeken, nem abban áll a politikai czélszerüségének kritériuma, hanem ellenkezőleg abban : hogyha oly politikát követünk, mely a nemzetiségeknek anyagi jólétét előmozdítja, mely ezen nemzetiségekben bizalmat kelt a magyar nemzet iránt, hogy képes az ő jólétéről ép ugy, mint a maga jólétéről gondoskodni. És ez azon politika, melyet mi ajánlunk. Ezek után t. ház áttérek azokra, a melyeket Tóth Vilmos t képviselő ur előadni szives volt. Az ő beszédének súlypontja abban fekszik, hogy a kormány mindent, a mi lehetséges volt megtett; a mit pedig nem tett meg, az lehetetlen. T. ház! Midőn egy 20 millió frtnyi előirányzott deficzittel állunk szemközt; midőn a deficzit fedezésére már nincs semmi más mód, mint az