Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-191

191. országos ülés deczember 1&. 1876. 237 Nem fogom előadni ezen egyezkedések, alkudozások stáiumait; hanem hivatkozom a t. házra hivatkozom arra, mit ország-világ tud, hogy vajon nem a magyar kormány ereje képezte-e az osztrák kormány erejét ? Ez erőt merített magának.a mi cabinetünk erejéből és gyöngítette a mi kormányunkat a maga gyöngeségével. (Igaz) ügy van! szélső bal felöl.) A jelszó volt: te elfogadhatsz mindent, mert neked van egy vak többséged, mely téged követni fog — mint Tóth Vilmos képviselő ur monda, — tüskén-bokron keresztül; nekünk nincs ilyen többségünk ; a mienk azt kiáltja: kéme Mehrbelasíung! Hát csakugyan következménye volt ezen nagy erőnek az, hogy a kormány engedett. Tehát erőt adott a mi kormányunk ereje az osztrák eabinetnek, az osztrák cabinet gyöngesége pedig gyöngítette a mi kormányunkat. Nincs kétségem az iránt, hogy ha a íüsió nem jött volna létre s a Deák-párt folytatja működését, — a mit én a magam részéről bizonyára nem óhajtottam, — s a Deák-pártra bízatott volna ezen alkudozások vezetése : ily föltételeket a Deák-párt nem mert volna proponálni ; (Igaz! Ugy van,! a szélső b d felöl.) nem mert volna nemcsak azért: mert tudjuk, hogy vannak kebelében férfiak, kik azzal meg nem elégesznek, a kik belső meggyőződésükből nem. fogadták volna el ezen alkut; de különösen azért: mert a kormány nem merte volna behozni a házba azon ellenzékkel szemben, melylyel akkor szemben állott; nem merte volna behozni épen a jelenlegi kormányelnök ellenzésétől való félelmében. És ha így lett volna: akkor a két erő az osztrák és a magyar erő körülbelül ellensúlyozta volna egymást : akkor a magyar cabinet azt mondhatta volna, én alá nem Írhatom ezen föltételeket, mert az én többségem el nem fogadja. Méltóztassék elhinni, hogy sok példa van rá a történelemben, hogy a nagy többségek voltak azok, melyek tönkre tették az országot, nem akkor, mikor meggyőződésűk szerint igazán az ország érdekében teljes erővel támogatták a kormányt ugy, hogy a kormány tudta, hogy ha másként járt el, nincs többsége: az ilyen többség megbecsülhetetlen ; de vakon követő többség nem erő. hanem súly, mely majd álkormányt, majd a hazát nyomhatja agyon. (Elénk helyedéi a szélső bal felöl.) Azon nagyfontosságú kérdések körül, melyeket a t. kormányelnök ur nem akart érinteni, első sorban áll az a szó, melytől nem tudom mióta, ugy látszik idegenkedik s ez a personalunió. Ez az a nagyfontosságú kérdés, melyre a t. kormányelnök ur czólzott; de kiejteni nem mert. Megvallom ez meglepett egy kissé ; mert ha a ministerein ök urnák jó emlékező tehetsége van : pehetetlenség, hogy eszébe nem jutott volna, hogy a mi indítványunk tulajdonképen nem egyéb, mint felelevenítése azon indítványnak, melyet 1871 november havában maga a jelenlegi t. kormányelnök ur sokkal kevésbé súlyos körülmények közt interpellátió alakjában a ház elé terjesztett. Azt fogják mondani, hogy akkor épen, mert a körülmények nem voltak oly súlyosak: lehetett beszélni ilyesmiről is: de most ily válságos helyzettel szemben még alkotmány-válságot is előidézni nem helyes. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy alkalmasabb perez nem volt a personal-unió létrehozására, mint épen a mostani. Alkalmas nemcsak azon aprólékosabb körülményeknél fogva, inert épen az ül a kormányelnöki széken, a ki a personal-unió oly lelkes harezosa volt; nemcsak azért, mert most Ausztriában is egy nem megvetendő párt van, mely nemcsak nem borzad a personál-uniótól, de óhajtja azt; hanem különösen azért: mert épen jelenleg, ugy a belviszályokkal, mint a külhelyzettel szemben világos, hogy az a legalkalmasabb kormányrendszer és kormányzat, mely egyfelől a trónt, másfelől Magyarország jövőjét biztosítja: egyedül a personál unió. Ezzel vége volna vetve a belviszálynak egyszerre, azon perezben, és a külveszélyekkel szemben sokkal biztosabban állnánk ; mert azt mondhatná ő Felsége: történjék bármi, itt van Magyarországom, arra számithatok, ez védelmezni fogja a trónt és a hazát. T. képviselőház! Nem akarván becses figyelmét tovább igénybe venni, (Helyes. Halljuk!) bezárom beszédemet azon tárgygyal, melylyel a ministerelnök ur tegnap beszédét befejezte. 0 ugyanis élve egy igen ügyes szónoklati fordulattal, Ragályi Nándor t. barátomnak telelve, ki arra szólította föl, hogy függessze fel elveit és jöjjön át megint hozzánk, egy kérdéssel felelt neki, hogy mondja meg. tulajdonkép melyik oldalon találkozhatnék vele, czélozván gyengéden arra. a mit én egy cseppet sem restelek kimondani t. barátom nevében, hogy ő az 1861-ki országgyűlésen a jobb oldalon ült. Ez tény. Méltóztatik tudni, hogy azon időben tulaj donkép egy alaki kérdés volt az, mely a ^képviselőházat két táborra osztá : a határozat és a felirat A dolog lényege ugyanaz volt mindkét pártnál, inert e feliratban épugy, mint a határozatban fel volt tartva Magyarország önállósága és függetlensége. Ha tehát most a t. ministerelnök ur azt kérdi az én t. barátomtól, hol találkozhatnak: erre azt felelem, hogy találkozhatunk ott, a hol Magyarország önállóságának és függetlenségének zászlaja leng. Méltóztassék oda átjönni, ott mindig találkozni fog az ón t. barátommal. S miután az általunk beterjesztett határozati javaslat erre készíti elő a hidat, melyen át ugy a kormányelnök, mint a többség ezen zászló alá jöhet: magam is elfogá-