Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

228 Ü 190. országos ülés deczember 14. 1876. A kormány beleegyezett, hogy maradjon meg az eddigi, daczára annak, hogy be van bizonyítva, hogy Magyapország azóta folyton szegényedik. Ez sem volt elég; azt követelték, hogy vállaljunk el egy részt azon 80 millióból, a mely minket a tör­vény világos rendelete szerint meg nem illet. Nem elég. Most a bankra nézve, a melyre nézve tör­vénykönyvünkben legkisebb indagatio sincs arra, hogy a másik féllel érintkezzünk: elmentünk tehát az osztrák kormányhoz könyörögni, legyen olyan kegyes beleegyezni, hogy Magyarország saját hi­telügyében intézkedjék; azután elmentünk könyö­rögni egy magán-társulathoz, és kértük legyen kegyes eljönni hozzánk, hogy itt jó üzletet csinál­jon. Mind nem volt elég; a mit kívántak, az az: „unbedingte Unterwerfung. •' (Felkiáltások balfe­löl : Ugy van!) Én azt hiszem t. ház, hogy ily körülmények között valóban elértük a netovábbot. Én, mint mondám arra, hogy a dualisticus bank létre jő-e, vagy nem : arra nem nagy súlyt fektetek; de azok előtt, kik arra nagy súlyt fektettek, ez igenis le­hetne az utolsó csepp, melytől a türelem pohara megcsordul. Szakítsuk félbe az alkudozásokat, mely­ből nem egyéb, csupán megalázás és megkároso­dás háramlik reánk; utasítsuk a kormányt, hogy állítson fel nemzeti bankot, és ha azon nyerész­kedő csoport repressaliákkal fenyegetőznék: ke­zünkben van rá a válasz, mondjuk ki a morató­riumot, és meglátjuk, hogy a daczoskodásnak csak­hamar vége lesz. Simonyi Ernő barátom határozati javaslatá­ban benne van, hogy utasittassék a kormány, hogy a personal-unió alapjára állítsa Magyarország ösz­szes politikáját. Én azt hiszem t. ház, hogyha a vám- és kereskedelmi szövetség, és a bank tár­gyában elértük azt, a mit ezen oldalon folytono­san hangoztatunk: akkor már a personal-unió alapja nagy része valósítva lesz, bármiként sza­badkozzanak ellene közel hozzám némely t. bará­taim ; és hogy a többire nézve is, nagyon is he­lye lenne annak, épen most a keleti válság mel­lett, hogy arra nézve is megtétessenek az intézke-. dósek: azt hiszem, hogy épen maga a keleti vál­ság int reá; mert az igaz, hogy ellenség előtt nem lehet hadsereget újból szervezni; de másrészről áll az is, hogy a kérdés valószínűleg hosszabb időre fog elhúzódni s volna nem csak szükség, de idő is arra, Magyarország megszerezze a lehető leg­erősebb támaszát a keleti bonyodalmakkal szem­ben t. i. az önálló hadsereget. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva ajánlom a t. háznak a Simonyi Ernő képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat elfogadását. A t. ministerelnök ur tréfá­lózni méltóztatott, megjegyezvén, hogy miképen egyezteti össze Simonyi Ernő képviselőtársam ha­tározati javaslatával azt, hogy megtagadja a költ­ségvetés appropriatióját és mégis az ennek foly­tán lehetetlenné vált kormányt utasítani kívánja nagy dolgok véghezvitelére. Engedje meg a t. mi­nisterelnök ur, hogy ennek ellenében azt az aján­latot tegyem neki, hogy méltóztassék elfogadni Simonyi Ernő t. képviselőtársam határozati javas­latát, s akkor a szavazásnál mind ő, mind én megszavazzuk az appropriatiót, melyet különben megtagadni vagyunk kénytelenek. Kállay Béni: Ugy látom és ugy tudom hogy az nálunk parlamentalis szokás, hogy az appropriatio mindig bizalmi kérdésnek tekintetik a kormány irányában és- erről. így lévén meggyő­ződve, azt hittem, hogy nagyon is elégséges, hogy minden párt részéről egy-egy szónok jelzi pártál­lását és ezzel be van végezve a dolog. Epén azért nem szólaltam volna fel, ha már a vita folyamá­ban néhány észrevétel nem tétetett volna, melyekre megjegyzést tenni kötelességemnek kell tartanom. Az ón t. Tóth Vilmos barátom apostrophát intézett az ellenzékekhez, — mert hiszen többen vagyunk, leg­alább ugy fogtam fel, hogy mindnyájunkhoz szó­lott, — hogy loyalis és hazafias ellenzékek — nem a szavakat jegyeztem meg, de az értelme körülbelül ez — oly bonyolult viszonyok között, milyenek a jelenlegiek, kötelesek közreműködni arra. hogy a nemzet létele fentartassék. Ez annyit jelent, hogy nekünk ellenzékeknek, ha lojálisak és hazafiasak akarunk lenni: kötelességünk a kormánynak a bud­getet megszavazni. Tóth Vilmos (közbeszól:) Nem ugy értettem. Kállay Béni: Mert ez volna azon közremű­ködés. Ez esetben különösen az appropriátióról szólott és különösen kiemelte azt is, hogy biza­lomkérrfésnek tekinti az appropriatiót. Meglehet és a magam részéről szivesen megengedem, hogy vannak, sőt lehetnek a legközelebbi jövőben oly körülmények és viszonyok, a mikor igenis nem­csak az ellenzékeknek, hanem pártkülönbség nél­kül minden hazafinak kötelessége lesz akármely kormányt, mely azon székeken ül, pártolni. De né­zetem szerint ezen viszonyok ma még nem állot­tak be. Én azt tapasztaltam, hogy itt mintegy di­vattá vált a mi üléseinkben hivatkozni a bonyo­lult külügyekre, melyek mindent elnyomnak és nem engedik meg, hogy belügyeinkben is lélekzet­hez jussunk. Meglehet, hogy igy van; de én is foglalkoztam a külügyekkel, s ha én nem tartom ezen ügyeket sem oly bonyolultaknak, sem oly veszélyeseknek: ez tisztán egyéni nézet. S ennek alapján azt is bátorkodom kijelenteni, hogy én igenis nem látom még eljöttnek azon időpontot, a midőn olyan apostropha előtt szivesen meg fogok hajolni. Szólott továbbá az én igen t. barátom a ftt­sióról. Ez, megvallom, nem tartozik rám. A fusiót

Next

/
Thumbnails
Contents