Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-190

228 Ü 190. országos ülés deczember 14. 1876. A kormány beleegyezett, hogy maradjon meg az eddigi, daczára annak, hogy be van bizonyítva, hogy Magyapország azóta folyton szegényedik. Ez sem volt elég; azt követelték, hogy vállaljunk el egy részt azon 80 millióból, a mely minket a törvény világos rendelete szerint meg nem illet. Nem elég. Most a bankra nézve, a melyre nézve törvénykönyvünkben legkisebb indagatio sincs arra, hogy a másik féllel érintkezzünk: elmentünk tehát az osztrák kormányhoz könyörögni, legyen olyan kegyes beleegyezni, hogy Magyarország saját hitelügyében intézkedjék; azután elmentünk könyörögni egy magán-társulathoz, és kértük legyen kegyes eljönni hozzánk, hogy itt jó üzletet csináljon. Mind nem volt elég; a mit kívántak, az az: „unbedingte Unterwerfung. •' (Felkiáltások balfelöl : Ugy van!) Én azt hiszem t. ház, hogy ily körülmények között valóban elértük a netovábbot. Én, mint mondám arra, hogy a dualisticus bank létre jő-e, vagy nem : arra nem nagy súlyt fektetek; de azok előtt, kik arra nagy súlyt fektettek, ez igenis lehetne az utolsó csepp, melytől a türelem pohara megcsordul. Szakítsuk félbe az alkudozásokat, melyből nem egyéb, csupán megalázás és megkárosodás háramlik reánk; utasítsuk a kormányt, hogy állítson fel nemzeti bankot, és ha azon nyerészkedő csoport repressaliákkal fenyegetőznék: kezünkben van rá a válasz, mondjuk ki a moratóriumot, és meglátjuk, hogy a daczoskodásnak csakhamar vége lesz. Simonyi Ernő barátom határozati javaslatában benne van, hogy utasittassék a kormány, hogy a personal-unió alapjára állítsa Magyarország öszszes politikáját. Én azt hiszem t. ház, hogyha a vám- és kereskedelmi szövetség, és a bank tárgyában elértük azt, a mit ezen oldalon folytonosan hangoztatunk: akkor már a personal-unió alapja nagy része valósítva lesz, bármiként szabadkozzanak ellene közel hozzám némely t. barátaim ; és hogy a többire nézve is, nagyon is helye lenne annak, épen most a keleti válság mellett, hogy arra nézve is megtétessenek az intézke-. dósek: azt hiszem, hogy épen maga a keleti válság int reá; mert az igaz, hogy ellenség előtt nem lehet hadsereget újból szervezni; de másrészről áll az is, hogy a kérdés valószínűleg hosszabb időre fog elhúzódni s volna nem csak szükség, de idő is arra, Magyarország megszerezze a lehető legerősebb támaszát a keleti bonyodalmakkal szemben t. i. az önálló hadsereget. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva ajánlom a t. háznak a Simonyi Ernő képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat elfogadását. A t. ministerelnök ur tréfálózni méltóztatott, megjegyezvén, hogy miképen egyezteti össze Simonyi Ernő képviselőtársam határozati javaslatával azt, hogy megtagadja a költségvetés appropriatióját és mégis az ennek folytán lehetetlenné vált kormányt utasítani kívánja nagy dolgok véghezvitelére. Engedje meg a t. ministerelnök ur, hogy ennek ellenében azt az ajánlatot tegyem neki, hogy méltóztassék elfogadni Simonyi Ernő t. képviselőtársam határozati javaslatát, s akkor a szavazásnál mind ő, mind én megszavazzuk az appropriatiót, melyet különben megtagadni vagyunk kénytelenek. Kállay Béni: Ugy látom és ugy tudom hogy az nálunk parlamentalis szokás, hogy az appropriatio mindig bizalmi kérdésnek tekintetik a kormány irányában és- erről. így lévén meggyőződve, azt hittem, hogy nagyon is elégséges, hogy minden párt részéről egy-egy szónok jelzi pártállását és ezzel be van végezve a dolog. Epén azért nem szólaltam volna fel, ha már a vita folyamában néhány észrevétel nem tétetett volna, melyekre megjegyzést tenni kötelességemnek kell tartanom. Az ón t. Tóth Vilmos barátom apostrophát intézett az ellenzékekhez, — mert hiszen többen vagyunk, legalább ugy fogtam fel, hogy mindnyájunkhoz szólott, — hogy loyalis és hazafias ellenzékek — nem a szavakat jegyeztem meg, de az értelme körülbelül ez — oly bonyolult viszonyok között, milyenek a jelenlegiek, kötelesek közreműködni arra. hogy a nemzet létele fentartassék. Ez annyit jelent, hogy nekünk ellenzékeknek, ha lojálisak és hazafiasak akarunk lenni: kötelességünk a kormánynak a budgetet megszavazni. Tóth Vilmos (közbeszól:) Nem ugy értettem. Kállay Béni: Mert ez volna azon közreműködés. Ez esetben különösen az appropriátióról szólott és különösen kiemelte azt is, hogy bizalomkérrfésnek tekinti az appropriatiót. Meglehet és a magam részéről szivesen megengedem, hogy vannak, sőt lehetnek a legközelebbi jövőben oly körülmények és viszonyok, a mikor igenis nemcsak az ellenzékeknek, hanem pártkülönbség nélkül minden hazafinak kötelessége lesz akármely kormányt, mely azon székeken ül, pártolni. De nézetem szerint ezen viszonyok ma még nem állottak be. Én azt tapasztaltam, hogy itt mintegy divattá vált a mi üléseinkben hivatkozni a bonyolult külügyekre, melyek mindent elnyomnak és nem engedik meg, hogy belügyeinkben is lélekzethez jussunk. Meglehet, hogy igy van; de én is foglalkoztam a külügyekkel, s ha én nem tartom ezen ügyeket sem oly bonyolultaknak, sem oly veszélyeseknek: ez tisztán egyéni nézet. S ennek alapján azt is bátorkodom kijelenteni, hogy én igenis nem látom még eljöttnek azon időpontot, a midőn olyan apostropha előtt szivesen meg fogok hajolni. Szólott továbbá az én igen t. barátom a fttsióról. Ez, megvallom, nem tartozik rám. A fusiót