Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-188
186 188. országos 81és deezember 12. 1876. nézetem szerint nem szabad. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Ily büntetendő eljárás pedig akárhány van; ott van a hírhedt párisi szerződés ; Iehetlen. hogy a kormánynak nem jött volna tudomására, hogy valami történt az engedményesek és az osztrákangló bank között. Megköttetett ezen szerződés Parisban tiz nappal később, mint az engedélyokmány kiadatott, és a mint a ministerek jelentéséből kitetszik, ők csak májusban szereztek róla tudomást; de másik jelentésében a kormány azt mondja, hogy csak augusztusban nyert róla tudomást, mert augusztusig ott neki kormánybiztosa nem volt; holott az úgynevezett igazgatótanács az alakulási jegyzőkönyvet már márczius 8-án felterjesztette. De a kormány azt az Európa-szállodából két hónapig meg nem kapta, ós csak májusban kapta meg. De legyen ; megkapták májusban, akkor kiadták szakközegeknek véleményadás végett. Ezen szakközegek rettenetes lassúk lehettek, valószinüleg rósz olajjal kenték a kerekeiket, hogy olyan lassan mentek. Csak novemberben adták be a jelentést, tehát 6 hónap kellett ezen jelentés megtételére. De még ha ekkor intézkedik is a ministerium: sokat lehetett volna megmenteni. Hanem ez nem történt. A közlekedési ministerium átküldte az okmányt a pénzügyi ministeriumhoz és ezen átküldés megint két hónapba került; két hónapig utazott az az iromány, mig a pénzügyministeriumba érkezett, és azután 13 hónapig a pénzügyminister heverni hagyta. Végre összesen a történtek után két esztendővel a pénzügyminister ur azt irja: már nincsen semmi tenni való, már mindennek vége van ! Persze mert ekkor már az illető vállalkozó megszökött, a részvényeseket már kizsebelte s nem volt semmi hátra, mint az igazgatótanács pénz nélkül, és a vasút legnagyobb részében ki nem épitve. Akkor már nehéz volt valamit tenni. De nevezetes fontos körülmény az, hogy már 1871-ben s azóta ismételve a keleti vasútnak úgynevezett igazgatótanácsa valahányszor a kormánytól pénzt akart: kapott mindig ; mert ő azzal fenyegetett: ha nem adnak pénzt, mi az egész ügy megvizsgálását a képviselőháznál fogjuk kérelmezni. És akkor a kormány megijjedt és mindig adott pénzt. Ezt az igazgató tanács mondja memorandumában, tehát kell valami oknak lenni, amit a kormány a képviselőház elől takart, s nem akart tudomására juttatni. Én azt hiszem, hogy ezen tónyekkel szemben a képviselőház kötelessége ezen ügyet alaposan megvizsgáltatni és ezen alapos vizsgálat következtében azután eljárását meghatározni, melyet követendőnek tart. Azonban ón a jelen kérdést még azon esetben sem tartanám végleg befejezettnek, ha a képviselőház azt határozná, hogy vége minden vizsgálatnak. Mert a parlamentnek igen sok hatalma van; de a bűnnel, czimborálni, semminemű törvényhozásnak nem szabad és hogyha bármikor ezután 5—10 — 20 esztendő múlva itt valaki felkel és váddal lép elő : azok, akik akkor még léteznek, felelősek lesznek azon bűntényért, mely rájuk bizonyittatik. Hogy a képviselőház fátyolt vethessen bűnök fölé: ezen hatalmát a képviselőháznak cl nem ismerem. Tehát, hogy a visszaéléseknek és elkövetett bűnöknek ezen törvény nem pracjudicál, az nézetem szerint semmi kétséget nem szenved és bármi is legyen e tekintetben a képviselőház határozata, magam is meglehet már legközelebb alkalmat veszek magamnak egy indokolt inditványnyal lépni a ház elé, mely ezen ügynek megvizsgálását fogja kérni, s mely a felelősséget azokra háritandja, kiket az terhel. A mi magát a törvényjavaslatot illeti, azt nézetem szerint ünancziális és közgazdasági szempontból kell tárgyalni ós e tekintetben kénytelen vagyok a különvéleményben kifejezett nézeteket helyeselni. Én mostani pénzügyi viszonyainkat, mint előttem szólott Paczolay János képviselő ur felemlítette, egyátalában nem találom olyanoknak, hogy midőn fogalmunk sincs arról, mikóp fogjuk a már létező ós a még felmerülendő hiányt fedezni : akkor ezen hiányt, még oly aquisitiók által szaporítani, mint a milyen ez, egyátalában indokoltnak nem tartom; de a czél sincs elérve, mert vajon az a részvényes, a ki jóhiszemüleg egy közhasznú vállalatba a törvény által biztosítva a kormány felügyelete alatt az állam garantiája mellett pénzét befektette: meg lesz-e elégedve, meg fog-e nyugodni akkor, hogyha befektetett pénzének egy harmadát kapja vissza? Azt mondják, hogy megegyeztek. De megegyeztek azon urakkal, kik mindazon bűnt elkövették, kik a részvényeseket megkárosították. Ezekre nézve természetesen az is előny, hogyha csak egy tizedrészét kapják vissza; de vajon a részvényeseket kielégiti-e, hogyha 300 frt helyett 100 frtot kapnak? S azután uraim, hol van a részvényesek garantiája, kiknek az ország törvényei által biztosított kamatát egy más alkalommal másnak javára a ház már el szavazta ? Azon országgyűlés, mely vagyonomból egyszer igazságtalanul kifosztott: az nekem a jövőre garantiát nem nyújt; az, a mint ma meghozta a törvényt, hogy fizessünk a keleti vasút részvényeseinek 10 milliót: holnap törvényt hoz, hogy vegyük azt el, mert „ab esse ad posse valet argumentatio." — Egy innioraíis lépés maga után von többeket. A kormánynak nem volt szabad az országgyűlést oda vezetni, hogy egy törvényt alkosson, mely az embereket igazságos vagyonuktól megfoszsza.
