Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-188

188. országos ülés deczember 12 . 1876. 177 intéztetett el s e késedelem következtében az igazgatótanács követelést formál az állammal szemben és pedig tisztán ezért 3.221.000 frt interoalaris kamatveszteséget. Az ájlami közegek maguk, megvizsgálván ezen követelést, ugy találták, hogy ebből 485,000 forint csakugyan megítélhető, tehát az állami közegek maguk beismerték, hogy az ő mulasztások következtében terheltetik az állam, ha t. i. elfogadtatnék a követelés. Több részletet e tekintetben nem szükséges felhozni. A királyi főügyész több helyütt határozottan visszaélést, mulasztást, szabály ellenességet constatál. Hogy többet ne említsek, megemlítem például csak az alakulást; ugyanis hat ember alakította meg a társulatot. Constatálva van a bizottságok jelentésében, hogy sem az alakuláskor, sem később nincs kellő nyoma a kormánybiztosok működésének. Ezek folytán noha az államügyész tisztán opportunitási szempontból, azon szempontból, hogy talán siker nem követhetné, a pert elejtendőnek véli: én ezzel szemben egészen máskép fogom fel a ház teendőit. A királyi ügyész, mint szakközeg véleménye iránt egész tisztelettel viseltetem, ő legjobb meggyőződése és tudomása szerint véleményt adott egy szakkérdésre, és igen jól tette azt is, hogy mint jogász, mint az állam ügyvéde azt mondja, hogy én azt látom, hogy itt nincs kilátás a per sikerére. Ezt akármelyik ügyvéd elmondhatta volna ; de a háznak véleményem szerint egészen más kötelessége van. Midőn a t. ház saját bizottságai által gyanuokot, gyanuokra halmozott; midőn a visszaéléseket egy bizonyos pontig nyomozza; midőn a premissákat a kormány és a törvényhozás e tekintetben tudva előre bocsátotta: akkor nem szabad az ügyet elejteni, nem szabad a nyomot veszni hagyni, nem szabad a praemissákat conclusio*nélkül hagyni. (Helyeslés.) Midőn a ház bizottságai utján összehalmozta a gyanuokokat: akkor legalább erkölcsileg magára vállalta azt, hogy ezen gyanúk alapján a szükséges lépéseket azok végleges kiderítésére, és ha kell, a mulasztások, a bűntények megtorlására megfogja tenni. Három ellenvetést hozhatnak fel egy netaláni erre vonatkozó indítvány ellen. Egyik az, hogy sikerre nem vezet; másik az, hogy az állam ugy szólván compromittálva lenne ezáltal és harmadszor, hogy botrányos per keletkeznék belőle. Tegyük fel, hogy mind a három eset bekövetkeznék, noha az előzmények után és azon komoly nyilatkozatok és okmányok alapján, melyeket maga a ház bizottságai élőnkbe terjesztettek: ón ezt feltenni nem lennék hajlandó ; de tegyük fel. hogy ugy van, tegyük fel, hogy bekövetkeznék a sikertelenség : kérdem, melyik lenne nagyobb baj, az-e, hogy a gyanuokokat felhalmozván, azokra fátyolt vetünk? vagy az, hogy a gyanú alapján sikerKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. IX. KÖTET, telén pert kezdjünk? Nézetem szerint elkölcsileg sokkal rosszabb lesz az t. ház, hogyha azon gyanú, vagy vád merülhet fel, hogy itt mégis kell lennie valaminek, a mit palástolni kell, {Helyeslés) és ellenkezőleg sokkal előnyösebb a kormány, a ház helyzetére, hogy ahhoz még csak a gyanú árnyéka se térjen, arra nézve, hogy valamit elpalástolni akar. {Helyeslés.) Tudom és méltánylom a kormány álláspontját; tudom, hogy meg lévén győződve a per sikertelenségéről nem csak a királyi ügyész jelentése ; hanem az okmányok alapján is : nem akarja azt megkezdeni; de én sokkal nagyobb kellemetlenségnek, s nagyobb erkölcsi veszteségnek tartanám azt, ha csupán a sikertelenség kilátása miatt hallgatással mellőznők az ügyet. Meglehet, hogy sisiphusi munka lenne; de morális téren sokkal nagyobb erény a sisiphusi munka, mint annak elhanyagolása vagy az állítólagos bűntény palástolása. {Helyeslés bal felöl.) A második az, hogy az állam közegei compromittálva lennének. A két eset közül az egyik áll. Vagy vannak hibásak köztük, ós akkor szükséges, hogy ezért feleletre vonassanak. ü*s bizonynyal sokkal nagyobb erőt fog nyújtani a kormánynak az államnak: ha az illetők feleletre vonatnak, mintsem ha a felelősségre vonása alól kibújhatnak. Vagy pedig nem hibásak ártatlanok: és ekkor szintén nagyobb erőt nyújt az államnak, ha bebizonyul, hogy közegei ártatlanok. {Helyeslés.) Félnek harmadszor a botránytól. Én megvallom t. ház, hogy semmiféle államra ily kérdésből kárt származni nem láttam; meg vagyok másfelől győződve arról is, hogy ugy áll a dolog, hogy botrány csakugyan -keletkezik, a botránynak visszahatása csak azokra nézve lesz, a kik a hibákat elkövették s nem azokra nézve, kik azokat kideríteni, illetőleg megbüntetni akarják. (Helyeslés.) T. képviselőház! Az ország helyzete nagyon nyomasztó, folytonosan emeljük az adókat, kölcsöket kötünk, mert kényszer helyzet súlya alatt állunk ; sőt elismerem, hogy igen sokszor kénytelenek vagyunk hódolni az opportunitásnak és ez a politikában tökéletesen helyén van, mert itt a siker chanceit mérlegelni és a risicót lehető kevésre leszállitani kell. De a morális téren opportunitást nem ismerek, itt csak kötelezettségeket ismerek, melyeket, legyen bár sikerük, vagy nem: teljesíteni kell. Ezek folytán bátor vagyok a t. háznak egy határozati javaslatot ajánlani, melyben ón a kérdést kétfelé osztom, mint beszédem elején is voltam bátor jelezni. A törvényjavaslatot, mint a mely a megvételről szól, tisztán üzleti szempontból ítélvén meg, elfogadom. Más kérdés a múlt földerítése ; a múltra nézve intézkedést ajánlok, mert 23