Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-186

186. országos Ülés deezember 10. 1876. 151 a pénzügyminister nr tudomással bir azon érdekeltségről, melylyel viseltetnek a vasiparosok arra nézve, hogy a vassínek reparálására szükséges ginek belföldön termeltessenek. Ennek oka nyilván való, mert minden ember tudja, hogy a vasiparnál nem lehet szó nyereségről, hanem minden frázis nélkül lehet mondani, hogy itt élethalál harcz folyik. A pénzügyminister ur mint kezelője az állam vasmű veknek szintén tudhatja ezt, hogy az állami nyers vastermelés nagyobb hátráuyokkal történik, mint magánosoknál: mert az állam mindég drágábban termel, mint magános ember. Ennélfogva azt vagyok bátor kérdezni a t. minister úrtól, hogy ezen érdekeltséget tekintetbe véve: tett-e a pénzügyminister ur valamit, hogy en}diittessék azon baj, a mely fenyegeti a vasiparosokat? Miután pedig a dolog ugy áll, hogy a nyers vasat az állam olcsóbban veheti Magyarországon, mint a mennyibe kerül az államnak az általa termelt vas: ón czélszerübbnek tartanám, hogy az állam hagyjon fel a nyers vas termeléssel, vegyen vasat a magán termelőktől és használja fel azt sinek készítésére. Sőt nemcsak hallottam, hanem tudom is, hogy az igen t. pénzügyminister ur egy nagy összegbe kerülő vasgyárat, a diósgyőrit haszonbérbe adta; de arra nézve megint a közönség nincs felvilágosítva, nem tudja, hogyha már a a szerződés megköttetett: ugy történt-e ez, hogy azon szerződő felek kötelesek-e arra, hogy Magyarországon készített nyers vasból finomítsanak; mert ha ez nincs a szerződésben: a nyers ipar semmit sem nyer; mert tudva levő dolog, hogy mind a belga, mind az angol vas sokkal olcsóbb, de sokkal rosszabb is, és így nekünk nem lehet érdekünkben az, hogy rósz nyers vasból készített finomított vassal árasztassék el az ország. Ennélfogva bátor vagyok a t. minister urat kérdezni: mennyiben van a dolog, hogy legalább azon szenvedő vasgyárosok nyerjenek megnyugvást. "Nem csak Diósgyőrre nézve kérdem pedig ezt; hanem szeretném, hogy minden vasgyár, mely eddig nyers vasat készített: lehetőleg sin készítésére rendeztessék be. Széll Kálmán pénzügyminister: T. ház! Igen röviden lesz szerencsém a t. képviselő urnák felelni, hogy igenis tudva vannak előttem azon bajok, melyekkel ma fájdalom országszerte küzdenek a vasgyárak s melyekkel küzd a kincstár is. Ez azon átalános pangás következése, mely az üzlet és forgalom minden terén beállott és következése másod sorban azon túltermelésnek, mely ez irányban nemcsak mi nálunk, hanem europaszerte beállott, mert ma ezen mostoha viszonyok a vasgyárak körülkezdve Skót- és Írországon le Németországig és Ausztriáig mindenütt meg vannak, s egyfelől az átalános pangás, másfelül az előbbi évek túltermelése oly állapotot idézett elő, hogy az egész vastermelés a legnagyobb krízisekkel jár. Hogy ezen bajokon gyökeresen csak a viszonyok változása segíthet: azt az igen t. képviselőtársam is méltóztatik megengedni. Az én feladatom ez irányban, mint az állami vasmüvek kezelőjének, feladata nézetem szerint abban áll, hogy azon álláspont, melyet elfoglalok, hogy állami kamatbiztositással ellátott vasutak és az államvasutak szükségleteiket, ,a mennyire a körülmények megengedik, kizárólag belföldi termelésből szerezzék be és pedig első sorban, a mint t. barátom is meg fogja engedni, a kincstári gyárakból. Mert azt nézetem szerint megkívánhatjuk, hogyha mi a biztosított kamatokat fizetjük a vasutaknak, ha mi az államvasutaknál fizetjük a nagy kezelési költségeket, hogy azon vassíneket, melyeket használnak: első sorban az állami vasgyárakból vegyék, hogy ezeket ne kelljen a nemzetgazdaság nagy kárára beszüntetni, vagy termelésüket elenyésző minimumra leszorítani. Intézkedtem, hogy addig is, mig Magyarországon aczélsínek készítésére berendeztetnének a gyárak: csak vassíneket használjanak a kamatbiztositással ellátott vasutak. Igyekeztem azonban lépéseket tenni az iránt. az aczélsínek készítése a gyárakban meghonosittassék; és gondolom, hogy azon nagy áramlat idejében, mely ezen a téren az aczélsínek felé irányul: helyesen cselekedtem, nemzetgazdasági szempontból, hogy arra törekszem, hogy azon gyárakat, melyek az országnak már is igen sok millióba kerülnek, szántam arra, hogy ott aczélsínek gyártása honosíttassák meg. — Méltóztatik tudni, hogy a mai időben erre a termelési ágra ismét százezereket, milliókat költeni, nincs pénzünk ; experimentumokat csinálni, különösen azon gyárnál, mely az állami kezelés alatt valami fényes eredményt nem mutatott fel és állami kezelés utján hozni be ott az aczélgyártást: szintén nem tartottam tanácsosnak. Igyekeztem tehát azon általam többször jelzett iránynak megfelelni, a melyet bejelentettem a háznak és a ház helyesléssel fogadott, sőt formális határozattá is emelt, t. i. igyekeztem megkísérteni azt: nem lehetne-e azt a magán-vállalkozásnak átadni, hogy biztosítsam az államot azon nagy deficzit ellenében, melyet ezen üzem folytatása az államnak évenkint hozott'? Ennek folytán érintkezésbe léptem a gyár átvétele végett egy vállalkozó társulattal olyformán, hogy a társulat a maga költségén átalakítja azt az aczélsín-gyártásra és átveszi egy időtartamra bérbe méltányos haszon mellett, azután visszabocsátja a fölszerelést az állam birtokába. Ezen szerződés még nem vált perfectté köztem és a vállalkozók közt és minden részletére nézve, végleg megkötöttnek nem tekinthető, közbejött körülmények megakadályozván a vállalkozókat abban, hogy velem a haszonbéri szerződés megkötése iránt érintkezzenek. Ezen stádium tehát nem kö-