Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-185f
185. országos ülés deczember 9. 1876. 139 ur mondta, a nélkül, hogy azokra nézve megkérdezné : vajon törvényszerüek-e vagy sem? Ez oly következtetés, melyet részemről, ha belügyminister volnék, elfogadni képes nem lennék; hisz ily értelemben a régibb időkben minden czéh, és ma a törvény által helyükbe állított ipartársulatok is hatóságok s ezek is adnak ki szabályrendeleteket a maguk körükben; de hogy ezeket a rendőrség kénytelen legyen mindenkor érvényesíteni és végrehajtani, a nélkül, hogy azoknak törvényszerűségét vizsgálat alá vegye: ezt kétségbe vonom, ugy mint kétségbe vonom azt is, hogy á belügyminister ur e következtetést elfogadná; pedig az következik belőle, hogy ha megengedjük azt, hogy az egyetemi tanácsnak a maga körében kiadott szabályrendeleteit az országos rendőrség végrehajtani és érvényesíteni köteles. Vannak a t. minister urnák más megjegyzései is, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Először is némi súlyt látszott fektetni arra, hogy nem az egész ifjúság vett részt e manifestatióban, e tüntetésben, és következőleg nem is az egész egyetemi ifjúság nevében nyújtatott be e kérvény az országgyűléshez és hogy azon egypár joghallgató — a mint a t. minister ur mondja — nem volt felhatalmazva arra, hogy az egész egyetemi ifjúság nevében nyújtsa azt be. En azt tartom, hogy ott, a hol nem egy disciplinaris actusról van szó, hanem egy önkéntes, spontánea manifestatioról; ott, a hol sok százra, talán egy pár ezerre menő fiatal ember van kérdésben, azt várni, hogy ezek mindnyájan egy véleményben legyenek: nagyon nehezen lehet és ez aligha is sikerül valaha, Az egyetemi ifjúság e czim alatt igen sokszor, vagy legalább ismétélve tett tüntetéseket, és mindég voltak olyanok, kik e tüntetésekben részt nem vettek, s azokkal egyet nem értettek. Hisz fog emlékezni a ministeremök ur, mikor a fusio alkalmával az egyetemi ifjúságtól fáklyászenét kapott, hogy akkor is másnap, harmadnap utána következtek tiltakozások a hírlapokban, hogy ők nem vettek abban részt. Ilyenek mindig vannak ; hanem azért megengedem, hogy az az egyetemi polgároknak többsége volt; a kisebbség, mint mindenütt másutt, így itt is számba nem vétetett és fennmaradt neki a jog, hogy hírlapi tiltakozások utján, vagy más módon megmutassa, hogy nem részese ezen tüntetéseknek vagy tüntetési szándéknak. De hogy az valami visszaélés volna, hogy az egyetemi hallgatók, egyetemi ifjúság, egyetemi polgároknak nevezik magukat: azt egyátalában nem látom. A minister ur ezt kérdi: kitől kapták ezen megbízást ? Hát én azt találom, hogy mikor a fiatalság küldöttsége a ministerelnöknél volt: ugyanakkor a lapok ezt mondták: „Este 6 órakor a komlókertben volt közgyűlés, melyen részt vett 700 egyetemi hallgató." Hát ez a 700 egyetemi hallgató, a ki ott a közgyűlésen részt vett: azok voltak a megbízók. Ezen 700 egyetemi hallgató, „a jelen voltak óriási éljenzése közt az elnök kimondá a határozatot, mely szerint a fáklyás-zene megtartatik." „A módozatok megállapításával egy 60 tagú bizottság bízatott meg.' 1 Tehát ime itt van azon egy pár joghallgató — mint a minister ur magát kifejezte — megbízatása. A nagy közgyűlés megbízott egy 60-tagu bizottságot, hogy járjon el mindenben, a mi a fáklyás-zenére vonatkozik. Tehát megbízatásuk volt, és az, hogy az egyetemi ifjúság neve alatt tették, nézetem szerint nem volt visszaélés a névvel; mert hisz ők csakugyan az egyetemi ifjúság tagjai voltak. De sajátságos, hiszen később meg épen abból argumentál a minister ur, hogy az egyetemi ifjúság, mint testület akart eljárni ós ezzel sértette meg a szabályok egyik pontját és ez által jogosította fel az egyetemi tanácsot arra, hogy betiltsa működését. Azután azt mondja a minister ur, — és némi súlyt látszik reá fekletni — hogy: ő nem kérette ugyan magához az egyetemi fiatalságot, de kijelentette olyanok előtt, kik velők érintkeznek: „hogyha hozzája akarnak jönni, tőle meghallgatni a dolgot: igen szívesen fogja őket fogadni." Én nem tudom, mert nem vettem semmi részt ezen egész eljárásban, hanem feltűnt az, hogy akkori lapokban azt találom , hogy a minister ur a hozzzámenesztett küldöttségnek ezeket monda: „Nagyon örülök uraim, hogy kívánságomra az ifjúsági küldöttségnek szine előttem megjelent." Tehát kívánságára jelentek meg. Itt pedig azt mondja, hogy nem hivta meg; hanem csak azt mondta, ha jönnek: hát elfogadja, hogy meghallgassák tőle nézetét. A hírlapi tudósítás szerint ellenben azt mondja, „hogy a czélbavett tüntetést velem megbeszéljék." No valamit vele megbeszélni, s valamit tőle meghallani : az nézetem szerint kicsit különböző dolog. Azután azt mondja a minister ur, hogy „igaz az is, hogy én ez alkalommal őket eltiltással nem biztattam; de azt gondolom, hogy abból, hogy valaki először megpróbálja, mint férfiú férfiakkal beszélni, nem következik az, hogy ezáltal elveszítse azt a jogot, hogy ha a jó tanácsnak haszna nincs, ha szükségét látja: a fenálló szabályok értelmében is járjon el." Kérem, az elébbi alkalommal vett hírlapi tudósítás ismét egészen más világításba helyezé e dolgot. Nemhogy nem biztatta eltiltással, hanem egyenesen azt mondta: „Nem tudom, a fáklyásmenet eszméje mily stádiumban van és bár nem vonom kétségbe, hogy a szokott formalitások megtartása mellett fáklyászenét adni teljesen jogosult dolog." 18*