Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-185

185. országos ülés deczember 9. 1876. 137 állam közt entente cordiál legyen. Mi igen is óhajtjuk, hogy legyen és ha valami panaszunk van, ez az: az összes kormány, különösen vége felé oda vezetett, hogy ez entente oordial ezentúl csaknem lehetetlenné legyen. Ezen két rectiflcatió után, melyet t. barátom meg fog engedni, áttérek a szőnyegen levő kérdésre. Csak néhány rövid megjegyzést teszek és itt legyen szabad mindenekelőtt elismernem azt, hogy igaza volt a belügyminister urnák, midőn érintette múltkori beszédében, hogy e kérvény alakjában el van hibázva. Ezt elismerem; de nem volt oka a belügyministernek hozzátenni azt, hogy máskor jobb tanácsadókhoz forduljanak; mintha mi adtuk volna e tanácsot; mert először azt hiszük, bizonyítékot adunk naponkint, hogy tudjuk, hogy mit és miként kelljen a parlamentba valamit behozni; másodszor tény az. hogy mi e kérvény szövegével csak akkor ismerkedtünk meg, mikor a bizottsági előadó itt felolvasta. A mi már most a szőnyegen levő kérdést illeti, igaza van Eagályi barátomnak abban, hogy az egész bajt maga a belügyminister okozta, mondhatni, hogy ő csinálta ezt a demonstratiót: mert tény, hogy azon első alkalommal, midőn a t. belügyminister ur az ifjúsági küldöttségei fogadta, — igaz, hogy őket iparkodott lebeszélni szándékokról, de egyúttal hozzá, méltóztatott tenni, hogy ha mindazonáltal a fáklyás-menet megtartását akarják, természetes, — hogy nem tagadja, miszerint éhez alkotmányos joguk van. Az nap este alig pár órával azután, hogy az ifjak onnan eljöttek, én véletletlenül találkoztam a küldöttség néhány tagjával, s midőn nekem elakarták beszélni eljárásuk eredményét: én röviden azon kérdést intéztem hozzájok, mondják meg nekem őszintén, mily benyomást tett ő reájok átalában a belügyminister ur nyilatkozta. Ok egész őszinteséggel mondták, mi bona fidessel azt kell, hogy mondjuk, hogy a minister ur óhajtja a tüntetést, mert igaz ugyan, hogy a beszéd elején lebeszólt arról, de egész előadásából és különösen azon világos figyelmeztetéséből, hogy alkotmányos jogunk van hozzá: mi azt vesszük ki, hogy csakugyan óhajtja a tüntetést. Ebből az derül ki, a mit egyébiránt mindnyájan tudunk, hogy valamint most sem, még kevésbbé akkor, midőn e hazában senki sem volt tájékozva az iránt, hogy vajon a magyar kormány török barát-e, vagy orosz barát, ily körülmények között a magyar ifjúság, mely igen természetesen az egész nemzettel érez, sympathiákat táplálván a török iránt, akként magyarázta a t. kormányelnök ur nyilatkozatát, hogy ő is osztozik a nemzet ezen közérzületében s azt hitte, hogy au contraire igen nagy diplomatikus szolgálatot fog tenni a kormánynak ezen tüntetés által. És, hogy jogos és alapos volt az ifjúságnak ezen föltevése, kiderül egy másik tényből, a mely KÉPV H. NAPLÓ 1875—78 IX. KÖTET. szorosan ide a parlamentbe nem tartozik, de mégis nyilvános és természetes, hogy az ifjúság ebből is ujabb támpontot merített azon feltevések támogatására, tudniillik a belügyminister ur leib-journaljában, a mely félhivatalos lapnak tekintetik, pártja egyik legtekintélyesebb emberének tollából ugyanaz nap reggel igen lelkes czikic jelent meg, a mely bebizonyítja, hogy senki sem várja ezt Magyarországon a belügyminister tői, hogy erőszakkal tiltson olyasmit, a. mi a személyes szabadságra sérelmes. Ha most ezen tényeket egybevetjük, lehetetlen feltenni, hogy az ifjúság nemcsak lelkesedéssel, de bona fidessel is azon hiszemben fogott a tüntetéshez, hogy nemcsak ellenzésre nem fog akadni, sőt ellenkezőleg a kormánynak mintegy óhajtását hozza kifejezésre. Hogy csalódott: az nem az ő hibája s nem lehet azért egyedül az ifjúságot okolni; mert hát vele együtt az egész nemzet körülbelül abban a helyzetben van, hogy ma sem tudjuk, hogy a kormány mit akar. A t. belügyminister ur sokkal őszintébb volt a t. előadó urnái és nem is iparkodott nagyon hosszasan védelmezni eljárásának törvényszerű alapját, a mennyiben nem maradt annál, hogy az egyetemi tanács eljárása képezte az ő eljárása igazi alapját: mert érezte, hogy ez nagyon ingatag talaj; hogy pedig ingatag talaj e részben, elegendő felemlíteni azt, hogy nincs példa reá sehol a világon, alkotmányos országban legalább, hogy az egyetemi tanácsnak csak hozzászólása is legyen ahhoz, a mit a deákok az egyetemen kívül tesznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt érezte a belügyminister ós egyenesen kijelentette múltkori beszédében, hogy még akkor is, ha az egyetemi tanács sehogy sem intézkedett volna: ő mégis megtette volna; mert ő veszedelmesnek, károsnak találta az országra nézve, hogy e haza ^csendes lakói török és orosz táborra oszoljanak. Én megvallom, hogy bizonyára jobb mikor nem kell, hogy az ország lakói ily táborra oszoljanak; de mikor az események ekkép fejlődnek, azt hiszem, hogy ez nemcsak baj, hanem óhajtandó, hogy a nemzet fiai szint valljanak s értessék meg a kormánynyal és Európával, hogy a magyar nemzet mit akar. Ebben én veszélyt nem láthatok. A tény az t. ház, hogy szabad országban az alapja minden szabadságnak a személyes szabadság ós erre nem is kell speciális törvény, mert az minden törvénynek természetes alapját képezi. A midőn tehát a t. előadó ur csakis azzal birja védelmezni a belügyminister ur eljárását, bogy törvényt nem sértett, mert erre törvény nincs: akkor ő tagadja a szabadságnak alapját, melyet nem szokás egy országban sem törvénybe igtatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután az idő előrehaladt, nem akarom a t. ház türelmét fárasztani, kijelentem, hogy Mocsáry t. képviselőtársam módositványát pártolom. 18