Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-185
134 186. országos ülés deczember 9. 1876. fizetéssel járt csere helyeselhető-e vagy sem? hasznos-e vagy káros ? Kérdem a minister úrtól. Hajlandó-e a felterjesztésben megnevezett s hozzácsatolt, de most nem közölt okmányokat szintén a ház asztalára illetőleg áttekintés végett az irodába letenni?" Én teljesen meg vagyok a felől győződve, hogy csakis a minister bokros foglalatosságai miatt — az ő költségvetése lévén különben is napirenden — történhetett, hogy a hiányzó okiratokat másolatban nem csatolta. Lehetetlen hinnem, hogy ez máskép történt volna: mert ha igaz az. hogy Helfy t. képviselőtársam csak hamis bort akart ezon előadás által a közönség elé terjeszteni: lehetetlen volna azt nem hinnem, hogy épen ilyen hamis borral akarják kielégíteni azokat, kik alapos áttekintés után akarnak ez ügyben ítélni; én tehát igen remélem, hogy az igen t. minister ur a hiányzó iratokat, melyek az ügynek felderítésére szükségesek, a ház elé fogja terjeszteni. Kérem ezen interpellátiót a vallás és közoktatásügyi minister úrral közöltetni. Elnök: Ezen interpellátió a vallás és közoktatásügyi minister úrral közöltetni fog. Most következik a kérvények XXVI. sorjegyzéke ós pedig a török consulnak adatni szándékolt fáklyásmenet betiltása folytán Szűcs Gyula és társai által beadott kérvénynek tárgyalása. Szalay Imre: T. ház! Ezen kérvény tárgyalásánál önkénytelenül eszembe jutnak az 1860—61. évi tüntetések, melyek a nemzeti közérzületben találták táplálékukat. Mi volt a fiatalság 1861-ben és mi most? I86l-ben el voltunk nyomva. Mit csinált akkor a magyar fiatalság? Magyar ruhát öltött és ezzel mutatta azt, mit szóval nem tehetett: hogy magyarok vagyunk. Most az egész ország véleményét mutatja ki akkor, a mikor fáklyás-menetet akar rendezni a török consulnak háladatosságból némi tekintetben azért, a mit áttörök kormány a magyarokkal 1849-ben tett. És ezt Tisza Kálmán tiltja meg, ugyanaz, a ki még reggel azt mondta a fiatalság küldötteinek, hogyha a törvényes korlátokon belül maradnak: a fáklyás zenét megtarthatják. Én, t. háziba nemzet ezen közérzületének kifejezést adni mindenkit jogosultnak tartok, épen ugy azon fiatalságot is, melyet az 1867. évi egyezség lelohasztott ugyan annyira, hogy még az elvtelenségnek is sikerült diadalt ülni azon fáklyásmenettel, mit a t. ministerelnök urnák adott. És sajátságos, hogy a minister ur azt mondja, hogy a fiatalság ne avatkozzék oly dologba , mi nem hozzá tartozik. Hát akkor miért nem mondotta ezt a minister ur, mikor neki adtak fáklyásmenetet? Ha jogosult volt akkor: jogosult az most is. Őszintén megvallom, a t. ministerelnök urnák nagyon sajátságos fogalmai vannak az alkotmányosságról, és ő nem mint alkotmányos minister ül azon, helyen, hanem mint egy alkotmány talán basa. (Atalános derültség.) Nemcsak a kormánynak vannak jogai, hanem az egyeseknek is. Abból, hogy egy többség kegyelméből valaki belügyminister: nem következik, hogy lábbal tapodja a törvényt és igazságot. Végre eltekintve ezen dolgokról, szeretném tudni, hogy mi következett volna abból: ha az ifjúság megtartja a demonstratiót ? Lett volna fáklyás menet, lett volna fáklyafüst, egy kis éljenzés , lecsillapodtak volna a kedélyek, s nem történt volna semmi; holott most ingerült az ifjúság nagy része. (Derültség) Ha a t. ház az ifjúságot ily kicsinybe veszi, ez lehet egyéni meggyőződés dolga; annyit azonban mondhatok, hogy kétségbe kellene esnem oly fiatalság felett, mely ily dolgokban nem birna életjelt, és a nemzet közvéleményének kifejezést adni. Nem akarok utalni arra, a mit a fiatalságról régibb időben Eobespierre mondott, hogy ha addig, mig valaki fiatal, nem tartozik az ellenzékhez, guillotint érdemel. Ez nagyon is forradalmi meggyőződés, nem is volna helyén ezt most alkalmazni; hanem helyén van annak alkalmazása, mit Deák Ferencz mondott: „sajátságos állapot ez a miénk; régi időben mi fogtuk a fiatalságot frakkjánál fogva, hogy ne menjen annyira előre, és most ellenkezőleg a fiatalság tart bennünket vissza, hogy előre ne menjünk." Ebben egy tanúság rejlik. A ház t. tagjai közt igen sok fiatal ember van, a kik nézetem szerint sokkal nagyobb pecsovicsok, mint az öreget. (Nagy nevetés.) Azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy ellentüntetésekre adott volna alkalmat az , ha megengedtetik a törököknek rendezendő fáklyás menet. Miből állt volna ezen ellentüntetés? Abból, hogy akadt volna egy másik párt, a mely az orosznak adott volna fáklyásmenetet. Én t. ház ebben nem látok semmi rosszat; (Halljuk!) mert ha létezik Magyarországban oly ember, ki jobban szereti a törököknél az oroszokat és ezt nyilvánítja: ez ránk nézve jobb, mivel tudjuk, hogy ki az ellenség a hazában. Nem hiszem, t. ház, hogy létezzék Magyarországban oly ember, ki hazafinak tartván magát, az oroszoknak akarna fáklyás menetet rendezni. Vagy talán félnek az ellenkezőtől, a macskazenétől ? Mi lett volna ekkor? Láttuk ezt akkor, midőn Wrede herczegnek Belgrádban macskazene adatott. Az