Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.
Ülésnapok - 1875-184
184. országos ülés deezember 8. 187$. 103 voltak képesek ellensúlyozni Zsedényi képviselő urnák támogató szavait, melyekkel a pénzügyi bizottság törlési javaslatát ajánlotta. Akkor még természetesnek tartottam a törlési javaslatot: mert még nem látszott az, hogy a zeneakadémiának minő hatása lesz s az intézet minő előmenetelt mutat fel. Azonban most egy év leforgása után, akkor midőn ezen intézet már úgyszólván európai hirüvó vált, hogy jelenleg hozatik javaslatba ugyanazon törlés : azt valóban megdöbbentőnek tartom. Sőt nemcsak a törlést, hanem egyszersmind az ösztöndijakat is töröltetni javasolja a bizottság; de már itt nem gazdálkodási szempontból, mert ugyanezen összeget egy másik kiadáshoz odaesatolja. Ennek következtében nem jöhetek egyéb következtetésre, mint arra, hogy a pénzügyi bizottság többsége a zeneakadémia, mint első hazai művészeti intézet irányában ellenszenvvel viseltetik. Hogy mennyire jogosult ezen ellenszenv, én részemről felfogni nem tudom, annál kevésbé, mert azt tartom, hogy feladatunk a közművelődést emelni és többször hallottam e teremben kiemeltetni, hogy a közművelődés egyik főezél, melyet elő kell mozdítani; sőt maga a pénzügyminister ur is, midőn beszédében azon vádakra felelt, hogy nem tesz semmit a kormánv: másra is azt hangoztatta, hogy a közgazdaságnak egyik fő löktető ereje a közművelődés. Hanem midőn egyszersmind elősorolta azon kiadásokat, melyeket a kormány. 1868—3 875. tett, mely szerint 275 milliót s néhány százezer frtot adott ki: azt láttuk, hogy a közművelődésnek ezen nagy összegből nem jutott több, mint — 1.900,000 frt. Ha pedig a ma szóban levő összeget ujolag egy hazai elsőrangú közművelődési intézettől elvonjuk, mit mondjak azon roppant nagy költségekhez, melyeket a ministerium 18G8-tól 1875-ig tett? Mit mondjak azon 100 millióról, melyet kiadott vasutakra, melyek nagy része mindenesetre teher az országra nézve. Mit szóljak az igen szép, de a szükségnek meg nem felelő Margit-hidról, melyen alig látni embert és mely mégis 5.200,000 frtba került. így vagyunk a Duna-szabályozással is, melyre 6.400,000 frt ment fel, oly műre, mely félő, hogy Magyarország fővárosát évenkint a legnagyobb veszedelemnek fogja kitenni, jóllehet, hogy a tervezésnél a szakférfiak intő szavaikat hallatták, de maga a főváros is felterjesztést tett az iránt, hogy veszedelembe viszik a fővárost. Ily körülmények közt azon kis összeg, (Szavazzunk!) melyet a t. minister ur a közművelődés érdekében a háztól megszavaztatni kér, ugy hiszem megszavazandó. Legyen szabad pár szóval megemlítenem, mit tesz a közművelődés érdekében Budapest főváros. A kormány tanügyi és közművelődési ezélokra kiadott 1868-tól 1867-ig 2.497,739 frtot, Pestvárosa pedig ugyanezen időben kiadott 2.244,961 frtot. Van ebből jelenleg Pest városának — hogy rövid begyek — közművelődési czólokat előmozditő tanára 582. Már ha egy város ily áldozatokat hoz a közművelődés ügyének : nagyon megdöbbentő volna, ha ily csekély összeget, melyet a minister ur előirányoz, a ház meg nem szavazna; mert ha nem szavazza meg, megfosztja az országot oly intézettől, melyre hazánkban a legnagyobb szükség van, oly intézettől, melynek felállítását 1873-ban boldogult Deák Ferencz indítványára a ház egyhangúlag elhatározta és 1874-ben, midőn a kormány az ország pénzügyi rendezését komoly feladatává tette, még akkor sem akarta megszüntetni ezen intézetet, de 30,000 frtra leszállította, és mit tett most a pénzügyi bizottság? a 29,000 frtból oly összeget rótt le, mely nélkül lehetetlenség oly intézetet fentartani, mint a zenede, annál kevésbé pedig egy oly intézetet, melyről el lehet mondani, már világhírre kezd vergődni, mely tekintetben t. ház, csak röviden a tanítványokról szólok. Az első perczben 38-ra ment fel a tanítványok száma ós az idei tanfolyamban ezen szám 53-ra szaporodott, a kik közt külföldi is van, van köztük orosz, van hollandus, van az osztrák örökös tartományokból (Helyeslés.) ós igy most már nem szükséges ujainknak külföldre menni és pénzüket ott elfecsérelni; hanem a külföldiek jönnek hozzánk: (Tetszés.) mert ezen müintézet élén oly tanárok vannak, kik világhirüekké váltak. (Helyeslés.) Nem szokásom beszédekkel az időt rabolni, csak azt az egyet vagyok bátor fölemlíteni, hogy hangoztatott a házban, hogy a zeneakadémiában a magyar szellem fejlesztése elhanyagoltatik. T. ház! nem tudom, lehet-e elhanyagolva az oly intézet, a melynek élén oly igazgató áll, ki épen a magyar zenének és a zene terén a magyar szellemnek első mestere és képviselője Erkel Ferencz, a ki mellett oly tanárok állanak, a kik egész életöket arra szentelték, hogy a magyar zenét megállapítsák. Eöviden fölemlitem, hogy mily horderőt nyert ez intézet, a mennyiben nemcsak a külföldről, de az ország minden részéből fölkeresik a tanítványok és a zágrábi horvát egyetem igazgatósága legközelebb megkeresvónyt intézett a zeneakadémia igazgatóságához, melyben fölkérte, hogy a magyarországi zeneakadémia palotája termének és annak berendezésének rajzát szíveskedjék neki megküldeni. Nagyon természetes, hogy — mellesleg mondva — e megkeresésnek nem lehetett eleget tenni, annyival inkább nem, mert a zeneakadémia nem palotában, hanem egy szerény bérháznak legkisebb csarnokában van elhelyezve. Mindezeknél fogva nagyon kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék e csekély összeget mindannyiszor, a hányszor a ház asztalára jön, a minister előirányzata ellenében szavazás alá bocsátani. Kérem a t. házat, méltóztassék a minister ur által előirányzott összeget elfogadni. (Helyeslés?)
