Képviselőházi napló, 1875. IX. kötet • 1876. deczember 4–1877. január 25.

Ülésnapok - 1875-184

184. országos Ülés deczember 8. 1876. 95 ezen két tervezett intézetnek minden részletét'? jót állhat-e érte, hogy ezen intézetek fölállítása nagyobb hasznot fog hajtani az országnak? az az: országos szempontból több értékkel fog birni, mint az a tárgy, a melytől ezen 10 ezer írt elvonatik? — mert mi nem tudunk azokról semmit. Azt mondották, két intézet állíttatik; hanem hogy milyenek lesznek ezen intézetek, hogy mi tulajdonképen ezeknek czéljuk, vagy mi a tanterv és egyátalában miben áll az egész tervezet: minderről nem tudunk semmit és ily körülmények között én részemről nem vagyok hajlandó az indítványozott segélyt megadni. Megengedem, hogy a t. ház többsége egy oly szakismeretekkel biró férfiú előadására, mint Molnár Aladár képviselő ur, vakon is meg fogja szavazni; de én részemről kötelességemnek érzem akkor, mikor közügyekről, közvagyonról van a szó: senki iránt vak bizalommal nem viseltetni. Én tehát vakon nem szavazok meg semmit; hanem azt mondom ezen esetben is, a mit minden más esetben mondottam, nemcsak akkor, mikor egy független, nem felelős képviselőtől jő az indítvány, hanem még akkor is, midőn felelős ministertól jő, hogy küldessék az indítvány szakértő bizottsághoz, ott vizsgáltassák meg, e bizottság adjon véleményes jelentést, s annak világánál azután a t. ház — megismerve egyszersmind a terv részleteit — megszavazza, vagy megtagadja az elfogadást; hanem az nem járja, hogy így minden terv ismerete, minden részlet tudása nélkül megszavazzunk valamely öszszeget, akár nagyobb, akár kisebb legyen az, egy olyan indítvány következtében, melyért senki sem felelős: mert azért senki sem felelős. Én elhiszem, hogy magára vállalja a felelősséget az indítványozó képviselő ur: de ezen felelősség gyakorlatilag még sem hajtható végre, mert a törvény reá módot nem ad. Nem vonom én kétségbe, hogy a képviselő ur teljesen meg van győződve róla, hogy indítványa tökéletesen helyes és hogy ugy van a dolog, a mint előadja s még azt sem vonom kétségbe, hogy az valóságban helyes: de azt mondom, hogy a törvényhozásnak kötelessége magának positiv tudomást szerezni arról, hogy ugy van-e a dolog vagy nem, Hivatkozom a t. házra: méltóztassék visszagondolni azon időkre, mikor nem néhány ezer frtot, hanem milliókat szavazott meg a ház a vasutakra, a melyekre nézve égre földre esküdöztek az illetők, hogy a legjobban jövedelmezők lesznek a világon, s mikor azután a vasút megvolt és nem jövedelmezett semmit, azt mondták rá: én nem tehetek róla, azt hittem hogy jövedelmező lesz, de hát nem jövedelmez semmit. Másodszor a kérdés az, a mit eddigelé az indítványból nem vehettem ki, s a mit tegnap is kérdeztem a minister úrtól, de mire nem válaszolt : vajon azon pénz, mely itt kéretik, elég lesz-e azon intézeteknek oly módon való felségélésére, hogy ennél nagyobb összeg később nem kell? mert méltóztassanak visszaemlékezni, hogy 2 év előtt 6000 frt kívántatott a budai leányiskola felállítására és azt mondták, hogy az nem is uj költség, mert a tornászat! gyakorlatra szánt pénzből vesznek el annyit. (Felkiáltások a szélső balon: Ugy vaui Ugy van!) tehát nem is okozott költségszaporitást, és most 30—05,000 frtos költséget okoz évenként, melyet meg kell szavazni: mert az a GOOO frt csak az első részlet volt. Ezen budgetben benne van a költség a 3-ik osztály felállítására s még 2—ő osztály lesz felállítandó. (Felkiáltások a szélső balon: Ugy vanl Ugy van!) Én kivánom tehát tudni és tisztában akarok lenni az iránt: vajon azon összeg, mely most kéretik, végleges-e vagy csak az első részlet? Mindezeket felvilágosittatni kivánom. S mert eddigelé legalább az a szokás volt bevéve a házban, hogy a ház uj kiadásokat nem szavazott meg a nélkül, hogy elébb a pénzügyi bizottsághoz utasította volna a kérdést: ennélfogva — a nélkül hogy pálczát törnék az indítvány felett, a nélkül hogy arra nézve érdemileg nyilatkoznám — bátor vagyok indítványozni, hogy Molnár Aladár képviselő ur indítványa véleményes jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. {Helyeslés a szélső balon és a közép némely padjai)'.) Zsedényi Ede: A mennyiben az előttem szóló tagtársam Simonyi, Molnár Aladár indítványára nézve azon nézetben van, hogy ha az abban említett 10.000 frt a két leánynövelde, mint állami tanintézet felállítására kívántatnék, akkor arra nem szavazhatna, mert az eddigi tapasztalás nyomán attól tart, hogy ezen intézetek további fejlesztésére évről évre mindig több ezrek forditnának: magam is ezen nézethez járulok; a menynyiben továbbá oda nyilatkozott, hogy nem csak jelen pénzügyi viszonyaink közt, de átalában mindig oly pénzügyi indítvány, mely az állam kiadásait szaporítja, óvatos tárgyalást követel és így rendesen a pénzügyi bizottsághoz véleményadás végett utasítandó: ennyiben magam is vele egy véleményben vagyok. A jelen esetben azonban sem az egyik, sem a másik kérdés nem forog fen. (Helyeslés.) Az indítvány két rendbeli már fenálló és neveléskedvelő nőegyletek által fentartott leánynövelde segélyezése körül forog, mely egyletek a tanítványok szaporított számának megfelelőleg szaporított tanerőre több költséget fordítani kénytelenek, mint a mostani idők anyagi viszonyai szerint előteremteni képesek, •— tehát ideiglenes segélyezés szükséges, mely megint nem mint uj teher nehézkedik az államra, de az elemi iskolai tankönyvek és segédeszközök kiadására