Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-163
163. országois ttlés október ». 18T6. 81 interpellatiót, melyre a közbe jött körülmények miatt eddig nem válaszolhatván, kötelességemnek tartom, most megadni válaszomat. Az interpellátió így szól: (olvassa) „miután a közös hadsereg legénysége által több rendbeli vérengzések követtettek el, melyek a katonaság szolgálaton kivül fegyverviselésében találják alapjokat, kérdezem a belügyminister úrtól, mit tett, vagy mit szándékozik tenni arra nézve, hogy a katonaságnál a szolgálaton kivüli fegyverviselés eltiltassék?" A t. képviselő ur midőn ezen interpellátióját röviden indokolta, hivatkozott arra, hogy Angliában a katonák nem viselnek oldalfegyvert, és hogy ebből nem háromlik senkire semmi baj. Mind abban, hogy Angliában nem viselnek oldalfegyvert, mind abban, hogy ez ott nem szolgál ártalmára senkinek, tökéletesen igaza van ; de még Európa többi államaiban és mindazon államokban, melyek nagy hadseregeket tartanak, ezen állapot kifejlődve* nincs. Mi nálunk ma nem lehet egyebet tenni, mint ami iránt a t. képviselő urat biztosithatom is, hogy valahányszor a kormány oly kihágásnak jő nyomára, melyben a katonaság hibás : mindig teljes erélylyel és nem is siker nélkül van azon,' hogy aki hibás, az megbüntettessék. A mi pedig az oldalfegyverek viselésének megszűnését illeti, én részemről nagyon óhajtom, hogy a oontinens egyéb államaiban és nálunk is ezen időpont minél előbb elérkezzék. De rögtön, ez iránt azonnal intézkedni nem tartozik a lehetőségek közé és még azt is megjegyzem, hogy oly nyilatkozatok, minőket azon alkalommal maga a t képviselő ur, nem a kihágást elkövetett egyesekre, hanem az egész hadsereg testületére nézve tett, ezen időpont eljövetelét nem mozditják elő, hanem csak akadályozzák. (Helyeslés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Szalay Imre: T. ház! Mielőtt magára a t. ministerelnök ur előadására tenném meg észrevételeimet, engedje meg a t. ház. hogy kifejezést adjak azon nézetemnek, hogy ezen kérdést Magyarországra nézve felette fontosnak tartom, még pedig annyival inkább, mert Magyarországnak — lefelé különben igen erélyes — ministerelnöke, a t. minister ur nem volt képes egy megyének, midőn az' törvénysértésről panaszkodott és elégtételt követelt, azt megadni, hanem sokkal czélszerübbnek vélte bűnbakul előrántani egy szolgabírót, mintsem az illető kapitányt, ki a törvénysértést elkövette s itt a házban ezen szolgabíró ellenében oly vádakat mondott a t. minister ur, melyek, hogy ha csakugyan ugy lettek volna: annak a szolgabírónak régen ki kellett volna csapatnia hivatalából. Fenyítő vizsgálat rendeltetett el ellene és mi történt? A fenyítő vizsgálat megindittatott és az illető szolgabíró felmentetett. EÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VIII. KÖTET. Az t. ház, hogy a minister üfnak igen jó volt ezt bűnbaknak felhasználni, mert az illető katonai hatóságot nem volt képes a törvény iránti tiszteletre szorítani ós nem volt képes annak a megyének megadni az illető elégtételt. Ennélfogva találom én fontosnak ezt a kérdést épen Magyarországon, midőn egy minister^nem képes a polgárok élete, vagyoni biztonsága felett őrködni, midőn nem képes megvédelmezni az ezek ellen intézett merényletek ellen; akkor nekünk kötelességünk legalább azon eszközöket kevesbíteni, melyek által ily merénylet elkövethető és végkép megvonni az illetőktől azon fegyvert, melyíyel a merényletet elkövették. És ezen merényleteket t. ház a közös hadseregnél követik el systematice. A honvédségnél nem is hallunk az ilyen kihágásokról seholsem, vagy legalább igen csekély mérvben. A közös hadseregnél az önkéntes intézmény olyan malum necessarium reánk nézve, a mennyiben az önkényteseket ugy nézik — bármilyen művelt ember is legyen az — mintha a legközönségesebb béressel lenne dolguk. Van arra példa, hogy az illető ügyvédet, joggyakornokot „Halunké, Spitzbube, ungarischer Hund" s hasonló czimekkel illetik. Ez az úgynevezett katonai szellem. Továbbá baj az, hogy a közönséges katonát, ha ilyesmit elkövet, tán megbüntetik, de ha tiszt teszi, pl. őrnagy, akkor kinevezik ezredessé. Ezeknél fogva én a t. minister ur válaszát tudomásai nem vehetem, kérem méltóztassék arra tárgyalási napot kitűzni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Méltóztatik a ministerelnök urnák, mint belügyministernek Szalay Imre képviselő ur interpelíatiójára adott válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik méltóztassanak felállni. (Megtörténik,) A többség tudomásul veszi. Következik Csatár Zsigmond interpellátiója a vallás és közoktatási minister úrhoz. Csatár Zsigmond: T. ház! Habár jól tudom azt, hogy megtörtént dolgot meg nem történtté tenni alig lehet, mindaz által tartozom Csongrád közönségének azzal, hogy a vallás- és közoktatási minister urat azon cselekedeteért interpelláljam, mely által boldogult emlékű Eötvös József volt minister idejében és általa Csongrádon felállított állami tanitóképezdót a t. minister ur a nélkül tette át vagy áttétetni rendelte, mielőtt indokolta volna, hogy e cselekedetét miért tartja szükségesnek ós ez által az államnak is meglehetős kárt okozott. Nem akarván hosszasabban fárasztani a t. ház türelmét, magát az interpellatiót olvasom fel. (Olvassa:) 11 e
