Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-161
161. országos ülés október 6.1876. 4.7 senkinek sem szabad, míg területünkön van, mint a szabadon bocsátás is, mert azt hiszem, hogy a nemzetközi jog értelmében, mig két állam egymással békében van : egymásnak útleveleit, mihelyt az illetékes kormány azokat érvényeseknek nyilvánítja, respectálni kölcsönösen tartozik. Irányi Dániel képviselő ur interpellátiójának van még két pontja, melyet nem érintettem, kz egyik a harmadik, a melyben azt mondja, hogy van-o tudomásom arról, hogy a szentpétervári kormány hadcsapatokat állit fel a török birodalom határán? Erre nézve is egész positivitással mondhatom, hogy nagymérvű a figyelembevételt megérdemlő csapatmozgósitások a török határon nem történtek. A mi pedig az 5-ik kérdést illeti, hogy: mit határozott a közös külügyministerium, mit a többi nagyhatalmasságok a szerbhadsereg által Milán fejedelemnek felajánlott királyi cziinre nézve ? B tekintetben van szerencséin a t. házat értesíteni hogy az összes nagyhatalmak a nélkül, hogy bár csak egy is közülök magát ez irányban kivonta volna: értésére adták a szerb kormánynak, hogy az ő álláspontjuk a háború előtti statusquo volt eddig ós marad ezentúl is, mely statusquo szerb királyt nem ismer; de viszont azt is mondhatom, hogy ugy magának a szerb fejedelenmek, mint a szerb kormánynak valamennyi nagyhatalomhoz küldött hivatalos nyilatkozata szerint mind a fejedelem, mind a kormány magok részéről is kijelenték, hogy ők is csak a statusquo ante belluni-ot kívánják. {Mozgás) Ezek azok t. ház. {Halljuk \) miket a hozzám intézett két interpellátiójára válaszolhatok és ezt bevégzem azzal, {Halljuk'.) hogy a kormány törekvése ugy mint a külügyi kormányzaté, melyet e tekintetben a magyar kormány teljes készséggel támogat, mondom, a törekvés az: megőrizni hazánk számára a békét, de megőrizni ugy, hogy érdekeink ne veszélyeztessenek ma és a jövő veszélyt ne hordják csirájukban. (Elénk helyeslés,) Megőrizni a békét és fentartani egyetértésben az európai többi hatalmakkal ugy, hogy egyúttal a Törökországban lakó népek is jobb sors iránt biztosíttatván, a nyugalomnak állandósága iránt bizalom óbresztessék. (Elénk helyeslés a középen) Kérem válaszomat tudomásul vétetni. {Helyeslés) Irányi Dániel: T. ház! A tisztelt ministerelnök ür jónak látta nem azon rendben felelni kérdéseimre, a melyben azokat hozzá intéztem; engedelmet kérek a t. háztól, hogy ón az én saját magam által felállított rendhez tarthassam magamat már csak azért is, nehogy egyik vagy másik kérdésről megfeledkezzem. (Halljuk.') Először is azt kérdeztem a t. ministerelnök úrtól: vajon igazak-e azon hírek, melyek szerint az ujabb időben már nem is egyenként, hanem csapatonként vonulnak át Eumánián orosz önkéntesek s történik ugyanazon országon át fegyverszállítás a szerbek számára s hozzátevém: vajon nem tartotta-e szükségesnek a közös hadügyminister ur felszólalni a semlegességgel ellenkező ezen tény miatt? Ezen kérdésemre a t. ministerelnök ur először is azt méltóztatott felelni, hogy a csapat és hadszer-szállitásra vonatkozó hírek nagyítottak. Az meglehet, hogy e napokban nem 300 doni kozák vonult át Eumánián, hanem 290, azt is megengedem, hogy előbb nem 125 önkéntes szálittatott, de csak 120; hanem azt maga a t. ministerelnök ur is elismerte, hogy ezen önkénytesek vándorlása csapatonként törtónt; már pedig ha egyeseknek átvonulása valamely országon bár ellenséges szándékkal elnézhető is: az ily csapatos átvonulások mint a nemzetközi és semlegességi joggal ellenkező tények megrovandók és nem tűrhetők. Ugy de — azt veti ellen a t. ministerelnök ur, hogy ez csak Euinánia dolga. (Felkiáltások: Törökországé) Én azt gondolom t. ház, hogy a párisi békekötést aláirt hatalmasságok mindegyikének joga van az abban Eumánia részére kikötött semlegességet megóvni. Ausztria-Magyarország, — mert igy nevezik önök az osztrák birodalmat és Magyarországot, — Ausztria-Magyarország csak ugy aláirta a párisi szerződést, mint a többi hatalmasság, az pedig, a mi Eumániában történik : világos megsértése a somlogességnek, világos megsértése a párisi békekötésnek. Törökország nem tiltakozik az ellen, azon nincs mit csudálkozni, Törökországnak elég baja van már is és nem kívánja, hogy még ujabb ellensége támadjon. De hacsak nem akarunk lemondani az európai eoncertben eddig elfoglalt állásunkról, ha nagyhatalmasság vagyunk, a mint, hogy az vagyunk, önök állítják: akkor ezt lehetetlen szó nélkül tűrni. Nem következik abból, hogy mindjárt habomba kerevedjünk Oroszországgal; igen szegény lenne a diplomátia arsenálja, ha csak a teljes hallgatás és az ágyú bömbölés közt választhatna; hiszen az egyszerű barátságos kérdéstől a figyelmeztetésig s ettől a tiltakozásig, igen sok neme és foka van a felszólalásnak, a minthogy ugyancsak most maga ministerelnök ur méltóztatott megemlíteni, hogy közbejött figyelmeztetés folytán Oroszország biztosította a bécsi kabinetet, hogy a vörös kereszttel folytatott visszaélések meg fognak szüntettetni. Ha tehát egyik kérdésben lehetett barátságos figyelmeztetéssel élni: nem látom át, miért ne lehetett volna oly fontos kérdésben is, milyen az önkénytesek átvonulása, mely a szerb hadsereg természetét változtatja meg, mely a mi közvetlen szomszédságunkban Oroszországnak ugy szólván segédseregét állapítja meg. A mi a Magyarországon átutazott oroszok szabadon bocsátását illeti, erre nézve a t. ministerelnök ur különbséget tett azok közt, kik a veres
