Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-161

42 161. országos ülés október <>. 1876. Pénzügyi vámok vannak tervben, melyek jelentékeny jövedelmi többletet fognak előidézni. A restutió kérdésének köztudomás szerinti rendezése is jövedelmi emelkedést fog maga után vonni. A közös aetivák kérdésének végre valahára megoldását is erélyesen kezdeményezni szándékozom s ennek alapján reménylem, hogy ezen forrás is rendelkezésére fog állani a törvényhozásnak. De azon időt, a mikor ós azon összeget, a melynek erejéig e jövedelmi források folyóvá tehetők: ma biztosan meghatározni nem lehet; csak az valószínű, hogy ezek egy része már 1877-ben, ha annak idején megtétetnek a törvényhozási intézkedések : gyümölcsözni fog. . A költségvetési hiány fedezésének azonban lehetőleg biztosnak kell lenni és azért én ezekre a forrásokra nem szándékozom utalni az 1877. évi hiány fedezését. A mit javaslatba hozni szándékozom, következő: 1. hogy a vasúti beruházási kötvények, a melyek a törvényhozás által engedélyezett előlegek alapján a vasutak részéről az államnak átadatnak s a melyek a keleti vasútra eső részszel együtt 8.620,619 frtot, ezen kivül 7.596,491 frtot tesznek : annak idején, ha a viszonyok megengedik, értékesíttessenek. 2. Felhatalmazást fogok kérni a költségvetési törvényben annyi évi járadéki czimletnek kibocsátására, a mennyit 1877-ben a kölcsönöknek törlesztésére fordítunk; ha pedig ezek értékesítése helyett járadék kötvények kibocsátása előnyösebb lenne : ezek helyett is járadék bocsáttassák ki. Az 1877. évi kölcsöntörlesztési összegek 6.694,000 forintot tesznek. Azt hiszem, a mai viszonyok közt teljesen jogosult, hogy azon terheket, melyeket a jövő nemzedék vállairól leveszünk addig is, míg viszonyaink megengedik, hogy adósságainkat törleszthessük: más teherrel cseréljük fel. Nem nevelése ez az államadósságok összegének; egyedül a statusquo fentartása ez. A múlt évben tett előterjesztésemben mint előttem lebegő czélt az adósságok conversióját jelöltem ki rente-adóssággá és ez alkalommal kijelentettem, hogy a törlesztési összegektől államháztartásunkat ez idő szerint megszabadítani, fontos és kívánatos pénzügyi műveletnek tartom. Addig is, inig ez megtörténhetik, mit ma a viszonyok kényszerűsége megakaszt: ez utón kívánom ezen operatiót helyettesíteni. E szerint 6.694,000 frt rente, mely a kölcsöntörlesztési összegnek megfelel és 7.596,000 frt vasúti beruházási kötvény, a mi csekély különbséggel a költségvetésben foglalt beruházási, befektetési és átmeneti költségek végösszegével egyenlő és így összesen 14.290,000 frtra rugó uj kötvények képeznék azon két forrást, a -melylyel az 1877-iki hiány fedeztetnék. Ha rendes állami kiadásainkat és azon felül a 15.000.000 forintra rugó vasúti kamatbiztositást magunk erejéből fedezni birjuk: jogosultnak tartom, hogy a mi még ezentúl is fenmarad, t. i. a kölcsönök törlesztésére és a beruházásokra fordított, tehát szintén productiv kiadásokat képező összegek kölcsön utján fedeztessenek. Eszerint nem egy uj nagy kölcsön felvételéről van itt szó ; hanem a mondott összegek erejéig járadék kibocsátásáról, a mely által az államnak activ vagyon-mérlege sajátlag nem romlik. Nem tartom jogosulatlannak, sőt egyenesen jogosultnak tartom e felfogást és javaslatot főleg ma, midőn a múlt esztendőben és a lefolytban is államháztartásunk rendezésére az ország áldozatkészségét igénybe vettük és az ezen áldozatkészségre való hivatkozás eredménye a folyó és jövő évi költségvetések mérlegének javításában oly nagy mértékben kifejezésre jut. Nem tartom jogosulatlannak annál kevésbé, mert a már futólag érintett egyes jövedelmi források a maihoz képest kétségtelenül tetemesen javitólag fognak közreműködni már az 1878. évi költségvetésre is. Így a fogyasztási adók remélt jövedelmi többlete, a pénzügyi vámok jövedelmi többlete, a restitutió jövedelmi többlete, az 1878. évi mérleg javítására fog hatni. A törvényhozás elé időközben terjesztendő egyes javaslatok, mint a közmunka-törvény a terheknek habár nem nagy, de nem lényegtelen részétől szabadítja majd meg a költségvetést; elesik az 1878-ik ós az azt követő években még egy pár rendkívüli tétel a költségvetésből, mely azt ma még terheli. Ezek oly mozzanatok és az egyensúly helyreállításának mindannyi fontos tényezői, melyek a jövő években biztosan órvényesiteni fogják magukat De t. ház, mint beszédem elején érintettem, én ezúttal a jövőben megoldandó kérdésekkel foglalkozni nem kívánok. Nem fejtegetem ma az államjószágok értékesítésének kérdését, melyet minden irányban előkészíteni feladatomnak tartok ; de melynek ideje a jelen pillanatban nem érkezett meg. Nem szólok a nagy függő adósság conversiójának végrehajtásáról, mely nagy kérdés megoldására nyugodtabb, csendesebb idők kívántatnak. Nem szólok vasutügyeink rendezéséről, a hitelviszonyok javítása czéljából teendő intézkedésekről; ezeknek egy része mint például az utóbbi, a bankkérdés : annak idején fogja a ház tanácskozásait elfoglalni ; egy másik része pedig, mint az előbbiek, oly természetű, hogy róla ma terveket fejtegetni csakugyan időszerűnek nem tarthatom. Egyetlen-egy kérdésről, a vasutügy rendezésének kérdéséről kívánok rövid szavakkal futólag megemlékezni. Hitelviszonyaink és háztartásunk rendezése czéljából sincs egyhamar fontosabb kérdés ennél. Hogy e fontosságot felismertük és felismerte a törvényhozás is, ezt tanúsítják azon intéz-