Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-177

177. országos ülés november 30. 1S76. 345 vonatkozó jegyzőkönyvét, s azt ugy tartalmára mint kiállítására nézve kifogástalannak találván, Stoll Károly megválasztott képviselő urat a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazoltnak jelentette ki. Van szerencsém a bizottság jegyzőkönyvét mellékleteivel együtt, ezennel tiszteletteljesen beterjeszteni. Elnök: Stoll Károly képviselő nr a szabályszerű 30 nap fentartása mellett igazolt képviselőnek jelentetik ki, s egyszersmind a sorrend szerint az első osztályba soroztatik be. Következik a földmivelés-, ipar és kereskedelmi ministerium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. A tanácskozás fennakadt a gazdasági tanintézeteknél. Szalay Imre: T. ház! Midőn e czimnél felszólalok, teszem azt leginkább azért, mert daczára annak, hogy tavaly is voltam bátor figyelmeztetést intézni a t. kereskedelmi minister úrhoz, mely figyelmeztetés, nemcsak az illető t. minister ur, de a háznak igen sok tagja által helyesnek ismertetett fel, daczára — mondom — mindennek, absolute figyelmen kivül hagyatott. Megnyugtat azonban némileg e tekintetben az, hogy nem csak szerény felszólalásom, de maga a t. pénzügyi bizottságnak tavalyi határozata, a melyet a ház el is fogadott, szintén minden figyelmen kivül hagyatott. Ugyanis azt mondja a pénzügyi bizottság, felhivandónak véli a ministert arra, hogy a gazdasági tanintézetek apasztása czéljából tegye meg annak idejében a szükséges intézkedéseket. Én részemről, noha azt a ház elfogadta, nem tartottam épen valami szükségesnek azoknak apasztását azon okból, mert hogyha az egyik vagy másik tanintézetben az idén vagy tavaly talán kevesebb számú tanoncz vétetett fel, vagy iratkozott be : ebből nem következik, hogy azokra a tanintézetekre szükség nem volna; sőt Magyarországban átalában az iskola inkább kevesebb mint sok. Akkor, midőn figyelmen kivül nem hagyhatom, hogy nemcsak egy ág van, mely ezen tanintézetekben taníttatik, a gazdaság állattenyésztést lehetetlen figyelmen kivül hagynom, hogy némi tekintetben a borászat és szőlőszet emelésére kevés vagy épen semmi nem történik. Akkor, midőn a minister a gazdaság különböző ágainak emelésére, melyre a ház 50,000 frtot megszavazott tavaly épen ugy mint az idén, a borászatra annyit sem költ. mint a házi nyulak — lapin — tenyésztésére, a borászat emelésére nem találok egyetlen egy rovatot sem, melyben egy krajezárt adott volna. Egyetlen egy fontos ág van, mely elhanyagoltatik, és ez a borászat. A kormánynak ezen országos érdek ugy látszik elkerülte figyelmét, mert nem csak a gabonatermelés azon ág Magyarországon, mely egyik fő jövedelmi forrás, hanem a borászat is olyan, mely hivatva volna, KÉPV H. NAPLÓ 1875-78 VIII. KÖTET már csak anyagánál fogva is, — miután borunk az egész continensen egyike a legkitűnőbbeknek — az országnak valódi gazdasági forrását képezi. És a gazdasági tanintézetekre nézve mit látunk? Azt, hogy mi általában a gazdasági tanintézetekre kiadunk évenkint 217,250 frtot; borászatra s a szőlészetre nem adunk ki többet, mint 18,500 frtot, körülbelül 13-szor annyit adunk ki tehát a gazdaságra, mint a szőlőszetre és borászatra. Pedig ha tekintjük a különböző termelési viszonyokat, azt találjuk, hogy Magyarországon a búzatermelés az, mely mint főáru 35 millió mérőre megy, addig a bor, kevesebb területen űzve, évenkint 20—25 millió akót hoz. Engedelmet kérek, ha az arány igy áll, mert a főáru, melyből a jövedelmet szoktuk bevenni, középszámitással 150 millió, mikor a 'bor ezzel szemben nagyobb összeget mutat, mi 180—200 millió jövedelmet adna nekünk. Ez általában figyelmen kivül nem hagyható; sajnos azonban, habár a tudomány minden ágába észrevehető a haladás, egyedül az, a mi Magyarország egyik előhaladási föltétele, s átalában a gazdagodásznak egyik fő forrása: a bor, a mi a lehető legkevesebb figyelembe vétetik. Átalában nálunk Magyarországban az előrehaladó szőlősznek neve pancser, borhamisító és nem gondolják meg az illetők azt, hogy akkor, mikor ily nevezettel illetik a szőlőszt: saját lelki szegénységeket mutatják ki. Mindaddig, mig Magyarország szűz bort termel csak, és a külföld Ízléséhez nem finomítják azt: Magyarországnak ezen bő terméke tökéletesen haszonvehetetlen lesz. A mi azt illeti, hogy igen rósz pénzügyi viszonyok közt vagyunk: hiszen nem kerül oly roppant költségbe egy szőlőszeti, borászati, kísérleti állomás, egy szőlőszeti iskola felállítása; de a mi a legfőbb, a szőlőszeti iskola felállítása nem nyel el oly borzasztó összeget, sőt még 15—20% jövedelmet is hajt a befektetett tőkéből, a mint ezt Klosterneuburg példája mutatta, mindaddig a mig a phyloxera által el nem pusztíttatott. Ott van Stájerország, a hol szintén szőlőszeti iskola állíttatott fel és helyben még egy vegykisérleti állomás is van: az felállíthatta és mi nem. Én szükségesnek tartanám azt is, hogy Magyarországon, miután alig van olyan hely, a hol szőlőmiveléssel nem foglalkoznának, a népiskolákba a szőlőszet is a sok kötelezett tantárgy között volna. Hogy mily sokat lehetne tenni ez érdemben, hogy mily hasznot hajtana: utalok csak arra, hogy más országokban, p. Francziaországban a borászat mennyire emelkedett, szemben a mienkkel, erre nézve csak azon kimutatásra vagyok bátor utalni, hogy mennyi bor vitetik be Németországba. Évenkint 1.141,348 mázsa hordóban ós 151,620 mázsa üvegben. Ebből Austriára, beleértve Magyarországot is — sajnálom, hogy nincsenek adataink, mennyi hozatik be Magyaror44 "