Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-175

175 országos ölés noTember 28. 1876 S13 sut ott nem lesz építhető; ennélfogva ezen két, vagy három vasút, előbb-utóbb szövetkezni fog egymással s azután szövetkezve fogja kizsákmányolni a publikumot, a helyett, hogy a verseny utján a tariffának leszállítása eszközöltetett volna. Ennélfogva az én meggyőződésem szerint a verseny még az esetben sem fogna a tariffák bajain segíteni: ha vasutaink jobb, kedvezőbb pénzügyi viszonyok közt volnának; ma pedig, midőn minden verseny csak az állam eontójára mehet: a versenytől egyáltalában semmit sem lehet várni Azt is méltóztatott mondani Liohtenstein J. képviselő urnák, hogy nem elégséges nálunk az államnak mostani beavatkozása. Erre, csak azt jegyzem meg, hogy akkor nem méltóztatik ismerni administratióinkat, mert abból van elég. A másik fontos kérdés az, hogy szemére vetette a kormánynak Lichtenstein József t. képviselő ur, hogy (Halljukl) nem tett semmiféle intézkedéseket a vasutaknak rendezésére nézve. Azt hiszem, hogy ezen szemrehányás sem nem jogosult, sem nem méltányos. Akár ki óhajt a magyar államvasút! hálózat rendezésének kérdésével foglalkozni: rögtön meg fog győződni, hogy csak egy esetben képzelhető helyes megoldás és ez az, hogy ha a tiszavidéki vasuttársulat vonalait a megoldás keretébe bele lehet vonni; mert ha ezeket a vonalakat, melyek az ország közepén minden irányban elég rendetlenül elágaznak, a rendezés kérdésébe bevonni nem lehet: akkor az egész rendezési kérdéssel is fel kell hagyni. Első dolog volt tehát megszerezni azt a befolyást a tiszavidóki vasuttársulatra, a mely lehetségessé tegye azt, hogy esetleg annak vonalai felett is disponálni lehessen, és hogy ezt a kormány gazdaságosan szerezte meg: azt hiszem, az semmiféle kérdést nem szenved. (Helyeslés.) A legközelebbi lépés a keleti vasút kérdésének rendezése. Ez is a képviselőház előtt fekszik és ha majd ezen keleti vasútnak kérdése tisztázva lesz ós annak folytán a magyar kormány ugy ezen, mint a tiszavidéki vasút felett rendelkezni fog: akkor eljött csak ideje ós lehetősége annak, hogy további lépések tótessenek a vasutak csoportosítása iránt. (Helyeslés.) Egyébiránt e tekintetben is megjegyzem azt, hogy ezen vasutak rendezése és csoportosítása sem lesz olyan varázs szó, hogy egyszerre minden jó lesz, minden baj meg fog szűnni: mert ily varázs eszközök a gyakorlati életben nem léteznek. Ha méltóztatik figyelemmel kisérni a vasutak fejlődését, ugy nálunk, mint másutt: a következő tényekre, tapasztalati adatokra jutunk. Az egész világon minden vasútnak bevételei, jövedelmei az általa teremtett forgalom fokozása folytán évről évre fokozódnak. Oly ország, a hol a vasutak KJÉPV. E. NAPLÓ 1870-78. VIII. KÖTET. jövedelmezése stationarius volna: nincs; mert mindenütt halad az ország közgazdasági prosperitásához képest különböző fokozatban. így például, hogy tényeket emlitsek fel, az angol vasút hálózatoknak bruttó-bevételei évről-évre 3%-kal a belga vasutakói pedig 2°/

0-kal növekednek. Ezt az évek hosszú során át tett tapasztalás mutatja. Ha már mostan Magyarországban keressük a vasutak jövedelmei fokozódásának törvényeit, arra a meglepő eredményre jutunk, hogy a magyar vasutak jövedelmeinek fokozódása még nagyobb mértékben halad, mint a nyugoti államokban, csakhogy nem fokozatosan, hanem bizonyos ugrásokkal. Ezen körülménynek példája a tiszai vasútnál legjobban volt észlelhető, a melynek bevételei 1866-tól 1872-ig csaknem két és félszer nagyobbak lettek. Ha tehát hosszú időközt veszünk fel: tökéletesen meglehetünk elégedve a magyar vasutak jövedelmének fokozódásával, de szerencsétlenségünkre ez nem folytonos, hanem rohamos és ennélfogva azt hinni, hogy a vasutak rendezése, vagy a vasutaknál történhető bármi néven nevezendő administrativ intézkedések ezen sokkal fontosabb közgazdasági haladását a vasutaknak alterálni, siettetni valami nagyon lényegesen tudnák: ez az én nézetem szerint csalódás lenne. Nem azt akarom ezzel mondani, t. ház, hogy ezen administratio rendezésnek semmi befolyása sincs; hanem nem szeretném azt, hogy az ország ezen administratio rendezésnek újra valami túlsúly tulajdonítson; mert ha azon közgazdasági tényezők, a melyek épen Magyarországban szükségesek arra, hogy ezen nem folytonos, mert nálunk ez nem létezik, hanem rohamos jövedelemfokozódás beálljon, hiányzanak: akkor hiába az administrativ utón való orvoslás, valami nagy eredményeket nem fogunk elérni. Miután az általam előadottak v ri kormány ugy a tariffa, mint a vasutaK rendezésénél helyes és oly politikát követ, melynek czélra kell, és mely czélra fog is vezetni, és a mely összhangban áll azon átalános törvényekkel, a melyek világszerte állanak a vasutakra nézve: én részemről ezen költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: T. ház! Nem volt szándédékom ezen költségvetés átalános tárgyalásában részt venni, hanem azok után, mik a vita folytán felmerültek, meg fogja engedni a t. ház, hogy néhány észrevételt én is tegyek. Az előttem szólott t. képviselő és államtitkár ur beszédében előadta történelmét, először annak, hogy miként alakult az államvasutak igazgatótanácsa. Ennek a históriáját én kétségbe nem vonom: megengedem, hogy igy történt. Jelenleg még annak vitatásába sem akarok bocsátkozni: vajon szükséges-e vagy sem ez az igazgatótanács; hanem sem ő, sem a közlekedési minister ur nem vonták kétségbe és 40