Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-175
175. országos ülés november 28. 1876. S05 eszközölni, igenis nagy szállítás történhetik; de ez csak csekély dijt bírhat el, mert hogyha az a nehéz tömeg csak a közönséges tariffával érintetik is: akkor nem jő ; holott pedig a vasútnak, hogyha csak 1 j t0 krajczárt nyer is költségein felül, nagy tömegeknél, mégis jelentékeny jövedelme lehet, így van ez más tárgyakkal is. Tehát magának a vasútnak üzleti tekintetben érdeke és ennélfogva kötelessége oly tariífákat szabni, melyek a forgalmat lehetővé teszik. Már régibb időkben is e házban gyakran történt felszólalás a tariffák iránt, de különösen a pénzügyi bizottságban. Azok, kik tüzetesen, részletesen foglalkoznak az ország pénzügyeivel, rég hangoztatták azt, hogy a magyar állampályának régi tariffái fenn nem tarthatók, és hogy azok fentartása mellett, lehetetlenség lesz az állampályákat jövedelmezőkké tenni s hangoztatott gyakran, hogy fel kell emelni a díjtételeket. Én azon meggyőződésre jutottam, hogy föntarthatlan amaz állapot, melynél fogva alacsonyak is voltak a tételek és refactiákat is adtunk, s így magyar államvasút tariffait teljes joggal kötelesnek éreztem magamat fölemelni azért: mert ma is, a mint az azeüen törtónt nagy agitatió tévesen mutatta, a magyar állampálya díjtételei az egész ország pályainak tételei közt a legalacsonyabbak. Hogy tehát a magyar állampálya mindamellett, hogy tételei most is a legalacsonyabbak, még ezen tételeknél is alacsonyabb áron szállítsa azon vidéknek terményeit, melyen keresztül fut, még akkor is, ha a pálya be nem hozza jövedelmeiből a kiadásokat: azt követelni nem lehet; mert nézetem szerint a míg kötelessége az országnak egyrészt arra ügyelni, hogy a vasutai ne legyenek nyerészkedő vállalatok, másrészről különösen arra kell lennie tekintettel, hogy azon vidék, mely az államvasút építése folytán már bizonyos kedvezményekben részesült: még az által is ne részesüljön kedvezményekben, más vidékkel szemben, hogy oly alacson díjtételek mellett szállíthasson, melyek nem fedezik a pálya kiadásait. (Helyeslés.) Én tehát kénytelen vpltam az államnak fiscalis érdekeit is lehetőleg összhangba hozni az egyesek érdekével, {jplénk helyeslés a középen.) T. képviselőház! Szememre vetették — illetőleg a kormánynak — azért mondtam, hogy a kormánynak, mert ez ügy nem tisztán magamat illet, — hogy a kamatgarantiákkal bíró vasutakra nézve a maga kellő befolyását nem érvényesiti. Mondatott itten Lichtenstein József t. képviselő nr áltál, hogy hatalmi befolyás gyakoroltassák, és mondatott másrészről, hogy különösen a csoportosításokat és úgynevezett Sanirungssystemát nem viszi keresztül oly erélylyel, mint, a hogy azt keresztül vinni eleinte ígérte és mint azt keresztül vinni kellene. Erre legelőször is azt kell megKÉPV. H. NAPLÓ 1875-78. VIII. KÖTET. jegyeznem, {Halljuk!) hogy az én meggyőződésem szerint hatalmi befolyást az állam itt ki nem fejthet ; mert én azt hiszem, hogy a magyar állam jogos befolyást igenis gyakorolhat, de hatalmi erőszakos befolyást nem gyakorolhat. Az államnak igen is oda kell hatni, hogy az egyes vasutak ügyei rendeztessenek és az állampénztár — a mennyire lehető — igénybe ne vétessék; de ezt csak jogos és törvényes eszközökkel lehet tennie. Ha már most azt kérdem, hogy, miként eszközölhető az illető vasutaknak — hogy ugy mondjam — akkint való egószsógesitése, hogy az állam árdekei megőriztessenek, hogy a kamatgarantia ne legyen túlterhelő: nézetem szerint szükséges, hogy az állam oly módot nyújtson, mely egyrészről törvényes, de másrészről az illető actiónariusok által is elfogadható. Ez tehát tulajdonkópen pénzügyi működés, olyan, mely nem a kezelésem alatt levő tárcza, hanem nagyobbrészt a pénzügyi tárcza viszonyaitól függ. Ha nekünk más pénzügyi müveleteket nem kellett volna tennünk, a legközelebb lefolyt időben találhattunk volna oly módot, hogyha nem is minden vasút — mert nem mind vette volna igénybe, de nagy része elfogadta azon pénzügyi cserélési módot, melyet e részben talán projectálni lehetett. De tudni méltóztatik, hogy a rente-kölcsön kibocsátása, mely e müvelet-basisát képezte: teljesen nem sikerült, pedig ez lett volna olyan papiros, melyet aztán az ily vasúti részvények és elsőbbségi kötvények kicserélésére lehetne fordítani, valamint az államgarantiának bizonyos tekintetben csekélyebbé tételével kapcsolatosan; mert a differentia, a mely az ilyen állampapír és a vasúti papir kőzött van, mindenesetre javára szolgálna az államnak. De méltóztatnak tudni, hogy a viszonyok olyanok voltak, hogy nem lehetett ezen rente-kölcsönt teljesen kibocsátani. Azt pedig, hogy egyrészt az állam kölcsönszerződéseket pénzügyi müveleteket csináljon ós ez utón szerezze be az állami pénztár számára szükségelt pénzeket, s másrészt ugyanakkor bocsásson ki oly papírokat, melyek sanálására vezetnének a vasutaknak : ez nem lehetséges, kérem, erre semmiféle consortium, az államnak mai szorult pénzügyi viszonyai közt vállalkozni nem fog; illetőleg nem fogja elvállalni az elsőnek kibocsátását, ha másrészről: egy ezzel concurráló papir hozatik a piaczra. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy az ilyen dolgokat lehet is, kell is, de csak oly időben tenni, mikor az állam a piaczot más irányban nem veszi igénybe. Én tehát bár előkószitettem, a menynyire tőlem tellett, e dolgokat; de nem vihettem tényleg keresztül ezeket akkor, midőn a pénzügyi viszonyok nemcsak Magyarországban, hanem egész Európában az ilyen nagy müveleteknek, mert ezek valóban nagy müveletek, nem kedvezők. 89
