Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-175

175. országos fűét novembwr 28. 1876. 803 Egyébiránt történjék akármi, az ezúttal a dologra nézve mellékes. A képviselőház, azt hiszem, hogy a ministert igenis megváltoztathatja, de valamely ministeriumot törvény nélkül meg nem szüntetheti. Fölhozatott, t. ház, hogy mindjárt a legfontosabb tárgyra térjek, egy kérdés, a melyet nemzetgazdászatilag mindenesetre oly fontos megemlíteni, hogy érdemes a megvitatásra, s nézetem szerint is egészen helyesen foglalkoztatja a közvéleményt: és ez a tariffa kérdése. Nem akarok ugyan részletezésébe bocsátkozni most ezen egész Európát uraló kérdésnek; de mégis szükséges némelyeket megemlítenem, a mik azon átalános tariffa kérdésre vonatkoznak, melyet oartell czimen szoktak nevezni. Az ezelőtti években roppant verseny létesült a vasutak között; nincsen vasút, mely csak szerét tehette, ügj^ekezett a másiktól a forgalmat elvonni; elvonni nem díjtételeinek leszállítása által, mert ez nem mindig volt lehetséges, sőt legtöbb esetben lehetetlen volt: mert ily módon a hoszszabb vasút nem vonhatná el a másiktól a forgalmat; hanem történt azáltal, hogy némelyeknek titkosan visszatérítéseket, refactiákat adtak, és ezáltal ügyekeztek a maguk részére a forgalmat biztosítani. Ennek két következése volt, különösen hazánkra nézve: egyik az, hogy valóságos solid kereskedelem nem fejlődhetett, mert ott, hol a spediteur, ki nem a maga pénzével dolgozik , ily utón mint nagy mennyiségeket szállító, biztos jövedelemre számithat; nehéz volt a kereskedőnek boldogulni, ki oly nagy mennyiséget a maga számlájára nem eszközölhetett, a milyet a spediteur szállítani képes volt. Ennek következése az lett, hogy pusztán spediteurökre szorítkozott a magyar kereskedés, s solid kereskedés nem fejlődhetett ki. Másik következése pedig az volt, hogy a vasutak jövedelme rendkívül alászállott: mert ezen spediteurök nagy összegeket vontak el a vasúttól, s a nélkül, hogy belőle a nagy közönségnek haszna lett volna, milliókat tettek zsebre. (Igaz!) Midőn én e tárczát átvettem , s e kérdésekkel kötelességem szerint tüzetesen foglalkoztam; meg kellett először bírálnom a kérdést azon oldalról: vajon a magyar állam, mint vasuttulajdonos minő mértékben van itt érdekelve? azaz kénytelen voltam a vasutak jövedelmezőségi oldalát tekinteni. De másrészről nemzetgazdasági szempontból is bírálat alá kellett e kérdéseket vennem. Nehéz volt tehát állásom: mert ez a kettő a dolog természeténél fogva nem kömben egyeztethető össze. Nekem azt lehetetlen volt megengednem , hogy a magyar vasutak oly nagy mértékben vegyék igénybe a subventiót, mint azelőtt; de másrészről ezt sem lehetett megengednem, hogy a pályák, melyekre az állam 106 milliót költött: a létező verseny következtében oly csekély jövedelmet mutassanak föl, melynek következtében az a vélemény terjedt el a közönségben , hogy az államnak nem helyes vasutakat kezelni, s jobb volna azokat el- vagy bérbe adnia. A kórdós nemzetgazdasági oldala ezzel ellentótben még azt igényelte . hogy a mennyire lehetséges, a forgalom emelése szempontjából a szállítási árak minél alacsonyabbra tétessenek. Én tehát e kérdésekkel tüzetesen foglalkozván, azon irányt választottam, hogy míg egyrészről a refactiákat nem tartom fentarthatóknak, először az erkölcstelenség szempontjából, minélfogva azok Német-Francziaországban,- tehát mindenütt a müveit államokban el vannak tiltva, s ellévén a müveit államokban tiltva, azokat Magyarországon már csak erkölcsi tekintetből is fentartani lehetetlen; különösen lehetetlen az államnak]; addig másrészről oda kellett igyekeznem, hogy a díjtételek magas emelése be ne következhessek, mindamellett is, hogy egy egészségesebb alapon nyugvó szerződési módot szándékoztam behozni. Ennek következtében , midőn legelőször is azon meggyőződésre jutottam, hogy az előbbi állapot többé fenn nem tartható: azon irányban indítottam meg a cartell létrehozása iránti tárgyalásokat, hogy ez által az azelőtti szállítási dijak ne emeltessenek. S itt t. ház, legelőször is azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy igaz ugyan az, a mit Lichtenstein képviselő ur mondott, hogy a mostani ós az ezelőtti állapot közt a kis tételek szállításánál csekély különbségek vannak és most némi felemelések történtek; de ezzel a nemzetgazdászati érdek tulajdonkép megsértve nincs: mert Magyarország nemzetgazdászati érdeke tömeges szállításokon nyugszik, (Helyeslés a középen.) s így erre kellett nekem közlekedési politikámat alapitanom. (Helyeslés a középen.) Én ennek következtében nem oda igyekeztem, hogy az egyes kisebb tótelekben szállított darab árúk és különösen az oly értékesebb árúk, melyek a valamivel magasabb díjtételeket is könnyen megbírják, s melyeknél csekély emelés különbséget nem is tehet, mondom nem arra törekedtem , hogy az ilyenek díjtételei leszállittassanak; hanem oda kellett irányulni figyelmemnek, hogy a tömeges szállításoknál, például a gabna, vas, szón stb. szállításánál, a nagy mennyiségben történő szállításoknál, a hol tehát nemzetgazdasági érdekek forognak fönn: a díjtételek, amennyiben lehetséges, lejebb szállitassanak mint az előtt voltak. (Helyeslés a középen.) Előttem van a régi tariffa, s előttem van az uj tariffa. Természetesen a refactiákat figyelembe nem veszem, már csak azért sem, mert azok titkosak lévén, alig is volnának oruálhatók, mint-