Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-175

296 1?&- onzároi fiiét november 28. 1876. éS igf áz itt lefektetett differeiitiális élv sem alkalmazható mindaddig, mig czélszerü csoportosítások nem történnek meg, pedig a forgalom nem tehet arról, hogy például Pestről a Galicziai határszélig, vagy Pestről Nagy-Szebenig 4 külön igazgatás alatti pályát kell érintenie, mely mindenik külön számítja azután a maga maximális tariffáját, és így lehetlenné teszi egy nagyobb távolabbi összeköttetésnek lehetőségét. De nemcsak e nehézségek hozhatók fel az uj tariffa-rendszer ellen, én azonban nem akarok többet felemlíteni, de egyet nem hagyhatok érintetlenül, és ez legjellemzőbb az uj tariffákra ós ez: az, hogy mig Bécs felé ós éjszak felé, a merre a nyers terményeinket szállítják, mig kelet felé, a merre iparkészitményeinknek utat kell hogy nyissunk, felemeltük a tariffákat: addig a Pragerhof felül jövő délipályán, még ma is fenállanak a régi olcsó taraiak. Onnan közönséges áruk ma is mennyiségre való tekintet nélkül 50 mértföldért 50 krt fizetnek és ugyanezek a többi pályakon kifelé mennyiségre való tekintet nélkül fizetnek mégegyszer annyit. Tehát a kivitel meg van nehezítve, a behozatal pedig megkönyitve. Ily tariffa-pólitika nézetem szerint nem felelheti meg áz ország forgalmi érdekének. Én azt látom ebből, hogy a t. kormány, daczára, hogy annyi államvasút van birtokában, hogy azonkívül közel 400 mértföld vasutat subventiónál az ország : nem birt az osztrák államvasutnak cartell törekvései ellen hatásosan fellépni, és ennek következése, hogy még azon vasutak is, melyek a eartellnek részükről nem örültek, azt el kellett fogadni, és igy átalában és igen tetemesen felmentek a vitelbórek ugy áru- mint személy-szállitásnál és ezen felemelés jövedelmének oroszlány részét az osztrák államvasút nyeri, a közönség pedig egy tetemes uj adó által sujtatik. A mi t. ház, általában vasutaink ügyeit, azok rendezését, csoportosítását, kezelésük olcsóbbá tótelét illeti, arra nézve sajnálattal kell megjegyeznem, hogy nézetem szerint neín történt meg minden, a minek megtörténnie kellene. Az igen t. pénzügyminister ur, és itt boesánatot kérek, hogy az ő távollétében ő reá hivatkozom, de tennem keli, mert a vasutakróí átalánosságban rendesen az igen t. pénzügyminister ur szokott nyilatkozni. Tehát a pénzügyminister ur ugy tavaly az ezidei budget beterjesztésénél, mint ez idei októberi exposéja. alkalmával azt mondotta, hogy tavah" és a mai fraanezialis viszonyok nem engedik, hogy ezen, az országra oly nagy fontosságú kérdés kellőkép rendeztessék. Én más véleményben vagyok, én azt hiszem, hogy akkor, mikor az országban lévő 851 mértföíd vasutból 388 mértföld vasút öSak akkor existálhat, hogy ha subvéntiót kap, hogy akkor mikor 141 mértföld vasút már végleg az állam birtokában van, és á 78 mértföld hósszü tiszai vasútnál részvényes befolyással élhet, mondom, akkor, mikor ezek szerint 851 mértföld vasútnál 607 mértföldre és igy az összes vasutak %-re egyenes befolyást gyakorol, mondom akkor, ha máskép nem megy: hatalmi szóval és joggal beleszólhat az állam a vasutügy teljes rendezésébe, főleg, miután az állami pályákba fektetett összegeken kivül eddig az ország subventiókra 1876. végéig közel 80 millió forintot fizetett ki. — És mivel lenne a részvényes - érdeke megsértve, hogy ha az állam hatalmi szóval folyna be szükség esetén a vasutügy rendezésébe? Semmivel. — A részvényesnek 5°/

0 van pénze után garantirozva, ezt megfogná kapni jövőre is : mert hisz most is csak ugy kaphatja meg, hogy ha az állam fizeti. Még jobbá válnának a vasúti papírok ; mert olcsóbb kezelés, czélszerü csoportosítás mellett inkább remélhető lenne, hogy a vasutüzlet több tisztajövedelmet hozna. — Az igazgató tanácsosok tagjai ellenezhetnék ezt; de ezek érdekénél fontosabb az állam érdeke. — A superdividenda, melyet még a részvényesek megvárhatnának: sem lehet nehézség tárgya, mert a subventionált vasutak befektetési tőkéje sokkal nagyobb, mint a pályák reális értéke, és igy miután az uj vasutakban pályamértföldenként 1 millió frt van befektetve: lehetetlen, hogy valaha bármely pálya is az ujjak közül, annyit jövedelmezzen, hogy a már mostanig 80 milliót tevő kifizetett subventió összeget visszatérítse, és azután 5°/

0-nál nagyobb jövedelmet hozzon. Egyébiránt csak egy tekintet a magyar vasút társulati részvények börzei árfolyamára, és azokban kifejezés van arra adva, hogy az egykori felülosztalékra való reménységről rég lemondott az illető részvényes. A t. pénzügyminister ur többször kiemelte, hogy történtek a vasutak körül intézkedések, mélyek alapját képezik a kibontakozásnak. Ilyen, hogy a függő követelések rendeztettek. — Elismerem, hogy ez a tavali erre vonatkozó törvényczikk elfogadásával megtörtént. De ez igen kis része a vasutügy átalános és egész rendezésének. Egyébiránt e javaslatot már 1873 tavaszán Tisza Lajos akkori közlekedési minister ur is benyújtotta, s mikor a függő adósságok rendezéserői szóló törvényt tárgyalta a törvényhozás: nagyon jól emlékezem, hogy az mondatott és nagyon helyesen, mert csakugyan ugy volt, hogy ezt megkell szavazni ; mert hiszen ott már régen előlegezett ós megtörtént dolgok sanctiónálásáról van már csak szó. Hogy a tiszai vasútnál az állam részére befolyás lett szerezve: azt elismerem, és helyeslem; de ha ezen eljárásból kellene következtetést vonni, az egész vasutügy rendezésére nézve, akkor kétségbe kellene áz embernek esni; mert a magyarországi pályákban egy milliárd fekszik, és Sa az