Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-173
173. országos ülés november 25. 1876. 259 lesztésére vezető eszközök legfontosabbikára nézve, lényegesen eltérő nézetben vagyunk; habár egy nagy kérdés körül nézeteltérés egyesitett is minket e padokban; azt hiszem aogy mindazon további, ezen nagy kérdésekkel össze, nem függő intézkedésekre nézve, a melyeknek feladata habár kevésbé hatályosan, de rendszeresen fejleszteni a nemzet productionalis erejét: nincs köztünk principialis nézet-eltérés ós hogy a t. ház többsége és a t. kormány is ezen budget-vita folyamában e ezélra netán teendő gyakorlati javaslatokat, őszinte készséggel helyeselni ós pártolni fogja. Ezen törekvést látszik különben visszatükrözni a pénzügyi bizottság jelentésének most felolvasott része is, melyben azon kívánatnak ad kifejezést, „hogy a kormány papir-szükségletót is, amennyiben lehetséges: hazai gyárakból fedezze." En nem tudom, hogy ezen „is" szócska mit jelent a pénzügyi bizottság jelentésében. A pénzügyi bizottság azt látszik feltételezni, hogy a kormány intézkedett már, miszerint az összes állami szükségletek, kivéve a papirt a hazai ipar által fedeztessenek. Én t. ház/ a mennyiben ezen téren tájékozva vagyok, ngy tudom, hogy igenis sok tekintetben jó akaratot mutat a kormány e czél elérésére; hanem nagyon sok kívánni való van még hátra, és még csak igen jelentéktelen része az állami szükségleteknek van a hazai ipar részére biztosítva. — és hozzá teszem: még ott is, a hol a hazai ipar teljesen versenyképes a külföldivel és e szerint még a szorosan vett fiskális érdekek is megóvhatok. Nem arról van szó t. ház, hogy drágább ós roszabb hazai készítmény szereztessék be, jobb és olcsóbb külföldi ellenében, s hiszem ha arról volna szó, hogy az állami szükségletek részére brüsseli csipke, lyoni selyem szövetek vagy genfi órák szereztessenek be: nagyon óvadkodnám e helyen a hazai ipar érdekében ily irányban felszólani; hanem mikor a papíron kívül az összes irodai szükségletek, a tanszerek, a ruházati tárgyak beszerzéséről, különösen pedig az összes állami építkezésekről van szó: méltóztassanak elhinni, hogy a sanyarú viszonyok daczára is a magyar ipar azon helyzetben van, hogy a hazai iparosok közt való verseny mellett is a legszigorúbb fiskális érdekek is megóvhatok. Már a pénzügyi bizottság is kifejezést ad e részben a közóhajnak; — mert mondhatom közóhaj, — hisz méltóztattak a legközelebbi időben is meggyőződni, hogy a nemzeti közérzület újból felkarolni kívánja a hazai ipar ügyét, azt hiszem, hogy, ugy a mint, habár halványan, a pénzügyi bizottság is ezen áramlatnak kifejezést adott, a t. ház is ott, hol az országnak általam kellőleg méltányolt pénzügyi érdekei nem sértetnek, szívesen fogja a hazai ipar érdekei iránti érzékét és jóakaratát ez alkalommal is kifejezni, hogy megnyugtassa azon százezreket, kik megvannak győződve arról, hogy más téren nagyobb kérdésekben az ő érdekeik kellő érvényesülést és megóvást nem nyertek. Az mondatik a pénzügyi bizottság jelentésében, hogy a minisieriumnak kebléből egy vegyes bizottság foglalkozik tüzetesen e kérdésekkel, és hivatva van tüzetes előterjesztéseket tenni. Tudomásom van ily vegyes bizottság működéséről; de tudomásom van arról is, hogy az első sorban illetékes nagytestületek vagy egyes szakférfiak, kik mégis inkább tudnának utalni a kellő forrásokra, és a kik leginkább tudják kijelölni azon módokat és eszközöket, melyek által a hazai ipar sikeresen bevonható, — hogy mondom e szak közegek felhivattak volna közre működésre, szerény véleményadásra : — arról tudomásom sincs ; pedig azon helyzetben vagyok, hogy bármi e téren a fővárosban vagy a vidéken történik, nekem és pályatársaimnak tudomásomra jő. Már pedig, hogy nem vezet ezélra, ha a ministeriumnak közegei ugyan megállapítják a szükségleteket, de kellő fogalommal nem birnak arról, hogy hol vannak a versenyképes iparágak és egyes vállalkozó iparosok ós minő módon lehet a szükségleteket a fiscalis érdekek megóvása mellett hazai iparosoktól fedezni: ez bővebb bizonyítást alig igényel. Azonban némi illustratiojául annak, hogy mily szükség van arra, hogy azon búreaucraticus rendszer megváltoztassák, mely rendszer például a régi kiállítás alkalmával is oly méreg drága gyümölcsöket termett; mondom, hogy az ily merev bureaukraticus eljárás hová vezet: annak illustrálására legyen szabad bemutatnom egy egv szerű hirdetést, mely pár nap előtt, folyó hó 22-kén a „Pester Lloyd" esti lapjának „Eingesendet" rovatában megjelent. Ezen a pénzügyministerium részéről közzétett hirdetésben a budapesti dohánybeváltási felügyelőség részére igen nevezetes szállítmány kívántatik, a többek közt mintegy 45,000 méter zsákvászon, 518,000 méter csomagoló vászon, 110,000 darab bizonyos hosszúságú kötél, 27,000 kilo varrózsineg stb. Ez igen nevezetes szállítás. Nincs benne, —- de nem azért szólalok fel, hogy hasonló árak mellett a hazai ipar előnyben részesül, hanem megjelent ezen meglehetősen drága hirdetés 22-ikén este. S mit méltóztatnak hinni: mennyi idő engedtetik az iparosoknak, hogy reflectáljanak a jelentékeny szállításra ? az mondatik 22-ikén este, hogy 23-ikán délelőtt 12 óráig a 10°/ 0 vadiummal ellátott pályázatok a dohány beváltási inspectoratusnál benyújtandók. (Mozgás.) Lehetetlen, hogy a pénzügyminister urnák tudomása legyen mindenről. Csak annak illustrálására voltam bátor ezen adatot felhozni, hogy mily kevés érzék és helyes felfogás uralkodik az alsóbb közegeknél ily ügyek iránt és mennyire fontos, hogy 33*
