Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

248 172. országos ttlée november 24. 1876. Azt monda a ministerelnök ur, hogy álláspontját, akarja jelezni és ez az, hogy nem tartja lehetőnek, hogy az történjék, a minek jelei azonnal mutatkoztak, hogy az ország fiai az ország különböző részeiben mint török — ós muszkapárt sorakozzanak. Ebben igaza van, hogy ez nem örvendetes eredmény ; mert mikor oly eseménynyel állunk szemben, mint a minő egy háború, a melybe mi is belesodortathatunk: akkor az országnak nem szabad pártokra osztva lenni, hanem egyesülve kell az ellenség ellen küzdenie. De ha ez megtörténik, méltóztassanak megengedni: az épen a kormány határozatlan politikájának következménye lesz, mert ez országban mai nap sem tudhatja senki: hogy a mi kormányunk kit tart ellenségnek, a törököt-e vagy muszkát? Ez azon hiba, a melybe a kormánynak beleesni ós a nemzetet belevonni nem szabad (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt gondolják némelyek és ezen nézetnek különösen Sennyei Pál báró adott kifejezést, hogy sikerülend nekünk a békét fentartani vagy legalább semlegesnek maradni. E béke áldását tagadni senki nem fogja; de hogy ha a mi szomszédságunkban háború üt ki: képesek legyünk a békét vagy a semlegességet fentartani, azt én először is igen kétlem : és másodszor bizonyos vagyok benne, hogy ha ily eljárást követünk, hogy nyerni nem, hanem veszíteni igenis fogunk. Egyszer már történt ez. Ezen politika nem uj. 1854-ben mikor az orosz és török közt hasonló czélból, hasonló körülmények közt háború támadt: Austria fen tartott a a maga neutralitását. Igen, de mi volt ezen neutralitásnak az ára? Először az, hogy itthon 700 millió forinttal szaporította adósságát, és másodszor az, hogy az európai fejedelmek tanácsában elvesztette tekintélyét és befolyását nagy részben, mert az osztrák hatalom az 1856-iki párizsi szerződós megkötésénél csakis mint mellékes hatalom szerepelt, ós csak az osztrák kabinet könyörgése folytán engedtetett meg neki abban a részvétel. Ez következménye annak, ha valamely nagy hatalom nagy európai érdekért vivott háborúban nem vesz részt. Ha a keleten kitör a háború: nekünk igen nagy érdekeink vannak az iránt, hogy befolyjunk és döntőleg folyjunk bele abba, hogy tudjuk, miként oldassanak meg azon kérdések, melyek megoldandók, melyek minket legjobban érdekelnek. Nekünk tehát, ha a háború elkerülhetlen, ha a háborút elhárítani nem birjuk: felfogásom szerint nem az kötelességünk, hogy akkor egy nagy hadsereget lábra állítsunk s megtegyük mindazon költséget, mely a háborúra megkívántatik, de azért tekintélyünk, hatalmunk súlyát egyáltalában meg ne mutassuk és befolyásunkat ne érvényesítsük; hanem az, hogy határozzuk el magunkat, melyik irányban akarunk haladni, latoljuk, fontoljuk meg, merre feküsznek az ország érdekei? mit kivannak a két állam érdekei ? és kövessük azon politikát, melyet ezen érdekek követelnek. Uraim! az a körülmény, hogy két egymással oly szoros szövetségben álló államnak, mint milyen Austria és Magyarország, északi határára századok óta a colossalis orosz hatalom nehezedik : igen nagy baj s ezen bajon azzal nem lehet segíteni, hogy ugyanazon colossalis hatalom a két állam déli határára is rá nehezedhessék, hogy azután átkaroljon bennünket. Nekünk kötelességünk, mind két állam érdekében kötelességünk, ezen hatalmat megakadályozni, meggátolni abban, hogy határainkat tovább átkarolja, mint a hogy már eddig is tette. Nekünk tehát kötelességünk tisztába jönni magunkkal az iránt, mit kell tennünk, mit tevők legyünk, hogy Oroszországot megakadályozzuk azon czéljában, melyet századok óta követ, hogy az ő hatalma és befolyása déli határainkra is kiterjedjen. Ha ezt megtehetjük : elérjük azon czólt, melyet e háborúban el kell érnünk. (Helyeslés a szélső balfelől.) Én nem akarok belebocsátkozni abba, a mi itt szinten felemlittetett, hogy milyen érzelmeket táplálok én akár a török birodalomban, akár a török fenhatóság alatt élő különböző népfajokra nézve, az benne foglaltatik határozati javaslatomban, benne foglaltatik azonban nem egy nyelvű vagy fajrokon népekre nézve, hanem benne foglaltatik valamennyire nézve; mert én sem vallás, sem nyelv szerint nem mérlegelem az emberek jogát arra nézve, hogy politikai és vallási szabadsággal bírjanak: ón tehát nem kívánom az ez iránti rokonszenvet egyik vagy másik faj iránt; hanem átalában a török fenhatóság alatt élő népek iránt kijelenteni, sőt még tovább megyek s azt mondom, még azzal sem törődve: vajon keresztények-e vagy más vallásúak (Helyeslés a széUŐ bal oldalon.) A mi egyébiránt azt illeti, minő nézetben voltam én és elvbarátaim e kérdésre nézve: utalom a t. ház tagjait, azokat a kik ez iránt meggyőződni kivannak, azon válaszfelirati javaslatra, melyet még minden háborujelenség feltűnése előtt régen, 1869-ben a ház elé terjesztettünk ós a mikor kifejezést adtunk azon politikának, a melyet mi a keleti kérdésre vonatkozólag nyugatra ós Németországgal szemben követendőnek és országunknak érdekében állónak tekintünk. Ezen politika azóta mitsein változott; azon körülmény, hogy most háború fenyeget az ország déli határain, a mi alapelveinket, nézeteinket, politikánkat általában meg nem változtatta. Miért? mert az nem alkalmi, nem opportunitási politika volt; hanem szilárd elveken alapuló. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Én t. ház, ezeket elmondva azt hiszem, hogy miután a háznak egy részéről sem történtek oly megjegyzések, melyek az általam benyújtott ha-