Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-172

172. orsiágos ülés november 84. 1876. 237 nnl jobb, mint volt akkor, midőn ezen investitiók nem történtek meg; mint volt akkor, midőn az alkotmány nem volt helyreállítva, s azt hiszem, hogy azon többlet, melyet felemelt adók fejében fizetünk: még mindig sokkal csekélyebb annál, mint az, a mit ezen investitiók által az ország általában nyer. Hátra van még, hogy egy pár megjegyzésre tegyem meg észrevételemet. Kénytelen vagyok ezt tenni, mert egyrészről a pénzügyi bizottság jelentése hűtlenséggel vádoltatik, más részről merésznek mondatott egy oly férfiú által, kinek véleménye, — akár azokat tekintsük, kik zászlaja alatt küzdenek, akár azoknak róla táplált véleményét, kik, más színezetet vallanak : mindenesetre nagy tekintélyivel bir. T. képviselőház, a pénzügyi bizottság jelentését tényekre alapította. Tény. hogy a hiány még mindég nagy és ezt a pénzügyi bizottság jelentésében nyíltan elismerte. Tény az, hogy ezen hiány csökkenésére történtek lépések, ós hogy e törekvések nem maradtak sikertelenek, a mit a pénzügyi bizottság jelentésében is kiemel, kimutatva a megtakarításokat a költségvetésben, kimutatván az eredményt az 1868 — 1875-iki zárszámadások közt. Tény, hogy e törekvések nem voltak sikertelenek a kiadások apasztására. A pénzügyi bizottság ezt jelentésében nyíltan kimondotta, habár talán simább szavakban, de ugyanazt mondotta, a mi a pénzügyi bizottság tanácskozásai iolyamán mint határozata a pénzügyi bizottságnak kimondatott, és e törekvésekből azon következtetési vonta, hogy ha e törekvések folytattatnak: a hiány néhány óv alatt helyre lesz állítva. Én ugy hiszem t. ház, hogy ez állítás nem volt merész, mert csak is tényeken és valóságon alapszik. Ajánlom a pénzügyi bizottság jelentésének elfogadását. Elnök: Szólhatnak még most az indítványoknak beadói és pedig talán először az, a ki előbb adta be indítványát, azaz Simonyi Ernő képviselő ur. Simonyi Ernő: T. képviselőház! Nem lehet szándékom, mindazokra mik elmondattak, megjegyzéseket tennem, mert nem akarnék, — hogy egyéb okot nem mondjak — a t. ház becses türelmével visszaélni. Különben is a budget tárgyalása oly természetű, hogy egy és más észrevételre nézve a speciális tárcza tárgyalásánál is lehet észrevételt tenni. Azért észrevételeimben csak némelyekre, csak azokra szorítkozom, mik inkább átalánosságban a budgetre nézve vonatkoznak, mint a budget egyes tárezáinak egyes tóteleire, melyek még ugy is tárgyalás alá fognak kerülni. Igen természetesnek és méltányosnak találom a pénzügyi bizottság előadójának felszólalását, mert megtámadtatott az o ci ital a szerkesztett és beadott jelentés, ós igy, ha valakinek: mindenesetre ő neki volt joga saját véleményének indokolására és védelmezésére felszólalni. Én megvallom, hogy ezen jelentésnek szellemével és foglalatjával egyátalában egyet nem értettem soha. Nem értettem egyet a pénzügyi bizottság többségével sem; mert én azt, hogy valóságos javulás állott volna be pénzügyeinkben, hogy a haladás constatálva van: nem látom, nem észlelem és nem hiszem azt, hogyha ezen az utón haladunk, néhány év múlva a megzavart mérleg helyre fog üttetni; mint nem látom elégnek — és e tekintetben tökéletesen egyetértek Sennyei t. képviselő úrral, a ki azt mondta, hogy midőn a pénzügyi bizottság ily jelentést tett, azt részletesen kellett volna támogatni. Igenis, én is azt mondom, hogy midőn ily állítás koczkáztatik: akkor részletes jelentéssel kellett volna azt kimutatni, és mert számokról van szó: nem szavakkal és frázisokkal, hanem számokkal kellett volna kimutatni, hogy ez ki fog vezetni bennünket a zavar tömkelegéből; de nem látom ezt sem a pénzügyi bizottság jelentésében, sem magában a költségvetésben sehol sem. Lehetetlen, hogy ne renectáljak a pónzügyminister által mondottak némelyikére, a ki tegnapi igen jeles beszédében kiterjeszkedett a budgetnek mindenféle tételére, mindenféle oldalára és ezt igen természetesen a maga szempontjából igyekezett olyannak bizonyítani, a milyennek azt a pénzügyi bizottság jelentése állítja. Én csak néhány észrevételt akarok tenni beszédére; mert lehetetlen volna mindazokra, a miket hosszú beszédében elmondott, reflectalni. Mindezek előtt reneetálnom kell arra, a mit — mintegy nekem válaszolólag mondott, a szükséges felvilágosító okmányok beterjesztésére nézve. Én — az igaz, — panaszt emeltem az iránt, hogy a szükséges felvilágosító okmányok nem a magok idejében és hiányosan terjesztettek be, — hivatkoztam is néhányra előbbi beszédemben, — a melyek azután talán az nap estve még kiosztattak és nekem is kezemhez jutottak. De méltóztassék megengedni a minister urnák, ha a zárszámadások csak az nap, vagy az előtt való napon osztatnak ki, a mikor a budget-vita elkezdődik: azt elégnek tekinteni nem lehet. Igaz, hogy a minister ur azt mondja, hogy hiszen ott vannak a kötetekre terjedő indokolások, a melyek a zárszámadásokat mintegy feldolgozva terjesztik a képviselő urak elé. Kérem, ezen indokolások június vagy Julius hóban készültek ós ha akkor már azon indokolások magukban foglalhatták a zárszámadások feldolgozását, mintegy kivonatát, essentiáját: nem értem, hogyan történhetik, hogy a zárszámadások csak épen az nap, vagy azelőtt való nap osztatnak ki, a mikor a budget-vita kezdődik. (Helyeslés a szélső baloldalon)