Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.
Ülésnapok - 1875-171
171. országos ülés november 23. 1876. 227 Együtt 290.074 929 frt, a mi mindezekre 1875-ig elköltetett. Es miből ? Adósságból, igaz. És lássuk, mennyivel terheltük meg e czélokra az államot; az 1875-ig kötött különböző államkölcsönökből 308.759,5 89 frt folyt be az állam pénztárába. Már most, t. ház, a mikor legnagyobb részben épen a közgazdasági érdekek szempontjából terheltük meg az állam pénzügyi mérlegét, azon nagy államkölcsönök terheivel, a melyekből befolyt összegeket egy igen kis fractió hián egészen az előbb elsorolt kiadások vettek igénybe és absorbeáltak; akkor, midőn épen ezen kölcsönök terhe ós a kamatbiztositási terhek azok, a melyek alatt költségvetéseink kedvezőtlenekké, pénzügyi helyzetünk nehézzé ós súlyossá vált; akkor, midőn ezen nagy összeggel az ország pénzügyi mérlegét megterhelni nem vonakodtunk, tulbizakodva fejlődésünk erejében s amikor ez az oka az ország gazdasági mérlege és pénzügyi mérleg közötti aránytalanságnak: e helyzet következései előtt meg kell hajolnunk. A helyzetet nem most teremtjük meg, hanem egyszerűen acceptáljuk, ugy mint az megteremtetett. (Helyeslés a középen.) Most már a közgazdasági és pénzügyi mérleg közötti összhang hiányáról annyit beszélni, mint a t. képviselő urak tették, ós szememre vetni nekem, mintha azt én zavarnám meg: alaposan ós igazságosan nem lehet. (Tetszés a középen.) Es t. ház, ezen költségvetés, daczára a megszorított kiadásoknak, daczára annak, hogy elismerem a beruházásokra ós átalában a közgazdasági fejlesztésre nincs annyi benne felvéve: mint amennyinek kellene lennie, amit én fájlalok a legjobban ; mert ón jobban szeretném az ilynemű kiadásokat teljesíteni, Inint az improductiv kiadásokat. És nem mutat-e ezen költségvetés tételeiben is előrehaladást szemben a kiindulási ponttal, amikor pedig még nem terheltük meg annyira pénzügyi mérlegünket. Beruházásokra most is 6 millió forint van felvéve azon 15 millió kamatgarantián felül, mi egyébiránt a tett vasúti beruházások folytán előállott költség és ezeken felül a rendes kiadási rovatokban, pl. a belügyi tárczának azon kiadásainál, amelyek az átalános közigazgatás czime alatt humanitárius és ilyféle igazgatási költségek fedezését foglalják magukban, s melyek 1868-ban tettek 833,000 frtot, ma 2 millión vagyunk. Mig továbbá a közlekedési ministerium költségvetését 1868,1869-ben 2.800,000-rel vettük föl; most ez a vasutakkal együtt 9 és fél millió forintot mutat, mig a földmivelósi ministeriumnál gazdasági tanintézetekre 74,000 írttal indultunk meg: ma e czimen 227,000 frtot adunk ki; — mig akkor a statistikára nem költöttünk semmit: ma költünk; mig akkor a hajózási, egészségügyi kiadásokra 27,000 frtot fordítottunk: ma 172,000ren vagyunk; mig a postát körülbelül 3 millióval kezdtük: ma megközelítőleg 5 millión vagyunk; mig a távirdát kezdtük 478,000-rel: ma a távírda költségei 1.922,000-re rúgnak, s most a lótenyószintózetekre pár százezerrel többet költünk. mint 1868-ban; mig továbbá a közoktatásügyi ministerium költségvetése azt mutatja, hogy az egyetlen pesti egyetemet 1868-ban 50,000 írttal segélyeztük: ma a kolozsvári és pesti egyetemekre 300,000 forintnál többet költünk; és mig akkor az összes középiskolákra 100,000-nél nem adtunk ki többet: ma 6—7 százezerét adunk ki; mig akkor a népnevelésre 166,000 frtot költöttünk: ma a népnevelésre az ezen fogalom körébe eső kiadásokkal, ugy mint: a praeparandiákkal, tanfelügyelőségekkel együtt 1.800,000 frtot adunk ki. Mikor a cultusbüdget 1 millióról 4 millióra emelkedett és ez történik daczára a koplalás és koplaltatás rendszerének, metylyel vádolnak, s daczára annak, hogy minden kiadásunkban összébb szorítkoztunk: akkor azt mondani, hogy ez irányban is haladás nem történt, nem lehet. (Élénk helyeslés: a középen) Történt bizony igen nevezetes, ós igen sok; történt sok irányban, túlságosan sok is. És épen azért, mert túlságosan sok történt, és mert nem gyümölcsöznek, még azon nagy és súlyos terhekkel járó következések: s állott elő a nehéz helyzet, melyben vagyunk; de hiba-e, oly véghetetlen bün-e az,,hogy mi most nem folytathatjuk ezt, hanem a helyzet következéseit egyszerűen levonjuk ós aplicáljuk ? De azt mondják, t. ház, hogy nem törtónt ezen kormány részéről semmi ; mert az, a, mit előadtam : az elmúlt 8 év alatt történt. Igaz ; de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy hiszen mi a helyzetet igy találtuk; ne méltóztassanak elfelejteni, hogy még mindennek daczára is azt, hogy semmi sem törtónt, nem lehet mondani. Nem akarom elősorolni azokat a törvényeket, aztkat a rendszabályokat, a melyek ho^t+nlr ; «,, nieivek életbe léptettettek. De ha valak „o: visszatekint, s egészen meg nem feledkezik róiolc: kénytelen lesz elismerni mégis, hogy történt közigazgatási, közegészségügyi, fegyelmi, adó s, más ilyféle practicus és fontos kérdések terén sok rendező lépés. Küszöbön van a hitelügyek rendezésének kérdése, a bankkérdós megoldása által, s vannak más kérdések, melyek kezdeményezvék, de melyeket más félév alatt mint resultátumokat előterjeszteni eddig még nem lehetünk szerencsések. A ki mindezeket figyelembe veszi, és megemlékszik arról, hogy a kormánynak mennyi idejét vették igénybe a kiegyezési tárgyalások, és megemlékszik arról, mily kedvezőtlen viszonyokat hozott reánk ezen óv, speciális kedvezőtlen ma29*
