Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-171

171. országos ülés november 23. 1876. 215 Még ma is, a midőn a monarchia nagy hatalmi állása speciális magyarországi érdekeinkre a legnagyobb befolyással van. Vannak, a kik azon zászlótól való irtózásban, mely alatt honfiaink is a közös hadseregben közös érdekekért vannak hivatva harezolni és a mely zászló alatt álló csapatokkal egyesülve kellene harczolniok még akkor is, ha a magyar hadsereg a túloldal kívánsága szerint volna szervezve: keresik hazafiságuk mértókét, a mint nem régen Nagy-Szebenbeu, a király látogatása alkalmával törtónt. A külső helyzet nem lehet ok arra, hogy a képviselőház a jelenlegi kormánynak a budget megszavazása által bizalmat mutasson. Bukása nem súlyosbítaná, hanem talán egyszerűsítené Magyarország és a monarchia körülményeit. Ha nem is fényes az az örökség, melyet hátrahagy, és ha valószínű is, hogy kevesen keresik: mindenesetre találkoznának, a mint Ragályi képviselő ur mondta, a kik elfoglalnák a bársonyszékeket. Hisz Magj-arország sem fog kivételt tenni azon szabály alól, hogy parva sapientia regitur mundus. Talán még sem volna oly nagy baj, mint egyesek hiszik: ha a ministerelnök egy képviselő irányában egyszer használt kifejezése szerint a kormány-politika megtámadóinak is nyilik alkalom, hogy próbálják meg érvényesíteni tehetségeiket. Én legalább gondolhatok magamnak e házban egy pártvezért, a kinek a kormányzásra való tehetségei nagy mérvben megvolnának, és a ki találna is gyorsan többséget támogatására. A jelenlegi többség, igaz, még támogatja a kormányt, talán ösztönözve azon gondolattal, hogy a fusio megfogyott, de még meg nem tört ministeriuma egye meg, a mit megfőzött: subjectiv szempontból ezt én is igen igazságosnak tartanám, ha az ország érdekével összefekvőnek hihetném, Másrészt teljesen méltányolni tudom a ministerelnök ur szilárd kötelessógérzetét, melynél fogva politikai gyávaságnak tartaná helyét elhagyni: mig a törvényhozás faktorainak támogatásában részesül. Igen is hiszem, hogy'különösen e súlyos időben a ministerelnöknek működésében több tövisei mint rózsái teremnek. Őszintén tudom becsülni hazafias törekvéseit. De szomoritónak tartom, hogy ennyi erélyes buzgólkodás veszendőbe megy; mert azon az ösvényen, melyen jár, Sisyphus szikláját tolja, és azért rajta is teljesülni fog azon tragikus jelenség és sors, melyet ki nem kerülhet a legnagyobbb emberi tehetség sem, ha bona fide téved — is. A költségvetést, mely egy téves irányhoz való ragaszkodás jellegét viseli, a részletes vita alapjául el nem fogadhatom. Elnök: Nemes Nándor képviselő ur kivan személyes ügyben szólani. Gr. Nemes Nándor: T. ház! Gondolom, nem fogják szerénytelenségnek venni, ha személyes kérdésben szót kértem, miután tegnap Ragályi képviselő urnák nem válaszoltam, annak daczára, hogy a Darvin theoriájából kiindulva meglehet — ő szerinte — nekem egy bókot akart mondani. Egész máskép áll a dolog Steinacker képviselő úrral szemben, a hol a politikai irány azonosságát egy bizonyos kereten belül nem tagadom ; de a mi az általa használt kifejezéseket illeti, az azonosság ellen tiltakozom: miután ilyeneket használni nem tartom a maga rendjén. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. Széll Kálmán pénzügyminister: T. képviselőház ! Ha felszólalásommal a vita jelen stádiumát bevártam, tettem ezt azért, mert azt hivém, hogy helyesebb megvárni a felszólalásokat, ós észrevételeket és azokra lehetőleg összefoglalva reílectálni, mintsem egyenkint a tett felszólalásokra minduntalan válaszszal fárasztani a t. házat. De nem vártam be a vita bezárását, nehogy azokat, a kik netalán felszólalásom folytán akarnának azon jogukkal élni, hogy beszédemre válaszoljanak, — ettől megfoszszam. Sok kifogás és vád emeltetett azon öt napos vitában, mely azon költségvetés fölött lezajlott, melyet a t. háznak október elején benyújtani szerencsés voltam. Én mindezen kifogásokra válaszolni nem fogok. Igyekezni fogok kikeresni a legsulyosabbjait a vádaknak és kifogásoknak, és azokra kívánok feleletemben szorítkozni; de mindamellett előre is kérnem kell a t. ház elnézéseit; mert — fájdalom bármennyire igyekezem a t. ház becses türelme iránt figyelemmel lenni, de rövid nem lehetek. (Halljuk ! Halljuk!) Három kifogásnak kívánok szemébe nézni, a melyek ezen költségvetés ellen emelve lettek. Szembe kívánok nézni először annak, mely különböző oldalról különféle variatióban mondatott, hogy tudniillik az 1877. évi költségvetésben előirányzott bevételek a realitást nélkülözik. Reílectálni kivánok másodsorban arra, a mit a t. háznak igen sok oldaláról hallottam, hogy a pénzügyi helyzet az utóbbi 2—3 év óta nem javult, vagy hogy ugyanazon kifejezéssel éljek, melylyel egyik előttem szólott t. barátom élt: hogy ott állunk ma is, a hol állottunk két évvel ezelőtt; és harmadszor reílectálni kivánok azokra, mik különböző irányban, különböző oldalról a kormánynak politikája ellen mondattak, mondattak részint a megtakarítások megtörténte, vagy meg nem történte, a mulasztások különböző nemei, és mondattak különösen a közgazdasági szempontok elhanyagolása miatt. Mielőtt ezen három csoportba osztott kifogások mindegyikére megtenném észrevételeimet, csak egyet kivánok még előre bocsátani, és ez az, hogy Simonyi Ernő képviselő ur, ki, ha jól emlékszem, azon vitát megkezdte: azzal kezdé meg