Képviselőházi napló, 1875. VIII. kötet • 1876. september 28–deczember 2.

Ülésnapok - 1875-171

210 171. országos ülés november 28. 1876. Rády Endre: T. ház! A vita jelen stádiumában az érvek és ellenérvek meglehetősen kimerítve lévén, csupán csak azért szólalok föl, hogy a t. ministerelnök urnák múlt keddi jeles, és ervekben gazdag beszédére reflectáljak, mely alkalommal nem mulaszthatom el egyszersmind, hogy a tegnapi napon előttem szólott Sennyei Pál báró képviselő ur beszédjének egy passusára viszsza ne térjek. Midőn a t. ház a vita keretébe belevonja a külpolitikát, elismerem, hogy bizonyos ildomosság követendő, melyet parlamenti érzéke szab elébe. A magam részéről el nem fogadom azon határozati javaslatot, melyet Simonyi Ernő képviselő, ur beterjesztett, habár annak érdemleges tartalmában osztozom is; szemben azonban azon állami alakulással ós tekintettel a mostani körülményekre inopportuuusnak találom; de akkor, midőn Magyarországnak vitális érdekei forognak szóban, midőn megtörténhetik az, hogy a magyar nemzetnek vére és vagyonára történik hivatkozás, hogy ez Magyarország közvéleménye ellen félrehasználtathassék; midőn a társadalomban, sajtóban külügyi kérdésekkel foglalkoznak: épen csak egyedül a magyar parlament kárhoztattassák hallgatásra : ezt részemről be nem látom. {Helyeslés balról.) Ez lehet absolut hajlamú nézet, ez lehet Hohenwaltfóle politika, de hogy e folytonos ós örök hallgatása a magyar parlamentnek e tekintetben azt idézze elő, hogy végre kérdésessé tétessék az, vajon van e joga a külügyekre beleszólni: abban én nem osztozhatom. Ezeknek megjegyzése után átmegyek a n. t. ministerelnök urnák múlt keddi beszédének azon részére, a hol a keleti kérdésről emlékezik meg. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy egyforma mértékkel mérjétek a magyar kormánynak épen ugy, mint más idegen kormánynak; pedig a magyar kormány sem mondott úgymond kevesebbet, mint a mennyit mondottak Angliában és Németországban, t. i. hogy a "[bókét és saját érdekeit megóvandja. Méltóztassék megengedni a t. ministerelnök ur, hogy őt e tekintetben rectificáljam; mert Anglia ennél sokkal többet mondott, mivel kijelentette, hogy ő a párizsi szerződés alapján áll, és Törökország integritását megóvni óhajtja. Azonban eltekintve ettől, a párhuzamot nem fogadhatom el; mert Angliáhan, hol az alkotmányos érzet a legalsóbb rétegekben épenugy kifejlődött, mint a legmagasabb körökben: nem hihető oly politika követése, melyet a nemzet közvéleménye nem támogat. Németországban, hol csak néhány évvel ezelőtt Poroszország egy nagy állama alakult, melynek hadserege 5 milliárdot és két országrészt szerzett, ós egy nem remélett fényre és hatalomra vergődött, joga van a kormánynak a nemzet bizalmára apellálni. Mit tapasztalunk azonban mi Austriában ? Azt, hogy a közelmúltban, vagyis egy pár évtized alatt 4 ezer millióra szaporította adóságát, elvesztett két tartományt és gyakran felhasználta a magyar nemzet vérét ós vagyonát ellentétes érdekek valósítása czéljából! Mit tapasztalunk ma? Azt, hogy az alkotmányon kivül álló körök gyakran az alkotmány alapján álló ministerekkel szemben és ellenére akarnak külpolitikát csinálni. Es ez az, a mi a magyar nemzetben aggodalmat szül. Ez nem bizalmi kérdés; ez azon kételynek kifolyása, hogy vajon a nemzet élén álló ministerium képes-e a nemzet érdekeit megóvni? Ezért nagy örömmel fogadtam volna: ha legalább annyi mondatott volna a mi részünkről, miszerint a párizsi szerződés alapján állunk! (Helyeslés.) Mit jelent e titkolózás ? A közvélemény nagyon hajlandó ezt annak tulajdonítani, hogy a külpolitikában két ellentétes áramlat küzdelme tart, és hogy a teendők iránt mai napig sem jöttek tisztába ! Egyetlen egy körülmény vigasztal és ez az: hogy ha itt nem nyerünk kellő felvilágosítást: néhány nap múlva megkapjuk azt Konstantinápolyból ! — A tegnap előttem szólott t. Bánhidy ur és elvtársam kijelentette, hogy Magyarország boszszupolitikát nem fog űzni. Szabad legyen ezt azzal kiegészítenem, hogy ha Magyarország boszszupolitikát akarna űzni: első sorban nem az orosz ellen intézné (Igaz, ugy van a független szabadelvű párt részéről;) de a magyar nemzet nemes tulajdonai és sajátságánál fogva fátyolt vetett a múltra, s ezzel megmutatta, hogy boszszupolitikát nem akar követni! (Helyeslés.) Én részemről orosz culturát, orosz humanismust nem óhajtok, nem kívánok, — és ha valakinek e részben kétségbe volna: Losoncz városa kiadhatja a bizonyítványt. Ezt a hála-érzetet, melylyel mi Törökországnak tartozni vélünk a nemes érzelmek közzé számítom s az erkölcsi életben jó következményeket szül. Vajha Bécs, egykori megmentője Szobjeszky nemzete iránt hálával viseltetett volna, melylyel ma is tartozik: ma valósággal nem állanánk a keleti kérdéssel szemben. (Igaz! Ügy van a független párt részéről.) A 80 milliós adósságot illetőleg azt méltóztatott a ministerelnök ur mondani, hogy ha Helfy Ignácz képviselő ur bevárta volna azon törvényjavaslatot, melyet e tárgyban előterjesztendő lesz: láthatta volna, hogy az, ugyanazon méltányosság alapján áll, melyet a 1867-ki törvények előírtak, úgymond: a magyar kormány sohasem ismerte el ezen tartozást; de magánosok és államok között midőn az egyik azt mondja, hogy tartozik, a másik még, hogy nem tartozik, végre is döntsön a független bíró, mely hivatva lenne jelen esetben Ítéletet mondani a felett: vajon bent foglaltatik-e a 80 millió az általunk elvállalt adós-